Mára kicsit felszívtam magam lelkileg, csak mert olyan vagyok, mint a KeljFeljancsi. :)))

Pedig minden okom meglenne a csüggedésre, mert a tegnapi viharból még egy nyomorult szem eső se esett. Illetve volt pár szem, de még a port se verte el és szó szerint pár csepp eső volt, még egy zápornak se nevezném, csak úgy pötyögött egy kicsit, aztán szépen abbahagyta. Pedig volt nagy villámlás, égzengés, akkorát csapott be itt valahol a közelbe, hogy a ház is beleremegett, elsötétedett az ég, én meg csak néztem a vízzel teli, nagy, hasas felhőket ahogy szépen átúsztak fölöttünk és elvitték a bennük lévő vizet valahová máshová. Ilyenkor szokta aztán az ember - úgy finoman és nőiesen, kecsesen, félmosollyal és szempillát rebegtetve - mondani, hogy b@cca meg egy taliga apró majom ezt az időjárást úgy, ahogy van! 

Szóval kihordtam reggel is egy csomó vizet a paprikákra, a furababra, a hosszú zöldbabra, az uborkákra a karalábékra, utóbbiakat vastagon beszórtam fahamuval a földibolhák ellen, ha másra nem, de tapasztalatszerzésre jó lesz. Sokkal jobban oda fogok figyelni, mert nagyon szeretek veszíteni. Nekem ne más zabálja fel azt, amit magamnak akarok!

Adtam vizet pár virágnak is, de a lila álló phlox nem tudom menthető-e még.

Egy talajtakaró phlox már sajnos kimúlt, a másikban épphogy van élet, próbálom menteni. 

Az árnyékliliomok levele is megégett, pedig nem kapnak egész nap tűző napot. Ez csak egy fotó, de szinte mind ilyen. 

Az egynyáriakat már nem is nagyon mentem. Szegény büdöske...

Szóval mégsem adtam fel (még), de azzal tisztában vagyok, hogy ebben már nincsenek eső nélküli hetek az évelők számára sem, talán legfeljebb a legszárazságtűrőbbek számára, de nem biztos. 

Őszinte csodálattal nézem a növényeket, azt a heroikus küzdelmet, amire képesek a túlélés érdekében.Ugyanakkor félelemmel is nézem, mert emberként mi is az élővilág részei vagyunk (bár sokan magukra nem így néznek, hanem az uraiként - hát most megnézhetjük, hogy mennyire uraljuk) és így részeként látom, hogy az élet belénk is ilyen szívós erővel van bekötve... mégis mennyi kínlódást tud egy szervezet elviselni, amíg végül ki tud szakadni az életből? Ahogy a növényeket nézem, elhasználják az utolsó csepp energiát is, mindent ami bennük meg van kötve és csak azután pusztulnak el.  Ez gyönyörű, de azért félelmetes is, ha az ember úgy igazán belenéz. 

Van olyan is, ami még most is bírja. A kúpvirágok.

Az ernyős verbénák.

És a mályvacserje, még virágozni is van ereje. Tényleg csodálatos, pedig ezeket aztán egész nap tűzi a nap. 

Ma reggel döntöttem el, hogy elengedem a veteményest. 

Teljesen kiakadtam, hogy a szépen fejlődő (mert sokat locsoltam) kis növénykéim, sörretek, cima di rapa, vöröskáposzta stb., ma reggelre nyomtalanul, de teljesen nyomtalanul eltűntek a földibolhák támadása miatt. Pedig a múlt héten lepermeteztem Mospilannal az összes káposztafélét és mind elpusztultak a földibolhák. Ma reggelre a fehér karalábék is terítve voltak vele megint. Lefújtam újra, de ennyi vegyszert... azon felül nem is fejlődnek rendesen a rengeteg öntözés ellenére sem. A földön vastagon terítve van földibolhával, fekete a talaj tőlük. Tegnap este még sehol nem voltak és a növénykék is rendben voltak. 

Elkeserítő ez az idei év, tegnap nagyon reménykedtem, hogy talán kapunk egy kis esőt, mert délután beborult az ég és dörgött is, de eső nem esett. Most már tényleg elengedem erre az évre, mert annyira hiábavaló ez a küszködés. Rengeteg vizet kihordok azért a pár szem uborkáért... anyuéknak akarok vinni és nem tudtam egy épkézláb paprikát levenni, mert minden meg van égve.

Pedig az én kertem nem kapja egész nap a tűző napot, vannak árnyékos időszakok. Egyszerűen ez az év nem alkalmas a kertészkedésre és pont. 
Nem akarom ezt az állandó reménykedést és csalódottságot érezni, ezért most elengedem a kert egyes részeit. Pár dolgot még megpróbálok, pl. a furababot, de a többi nem érdekel tovább. Majd a virágos részt ápolgatom, mert az legalább szép és meg is hálálja. 

A furabab viszont érdekesen nő, tegnap kapott elég sok vizet és mára (a tegnapi friss virágokból) ekkorát nőtt... 

Már a fürdővizet is kihordom, általában a hydragena-kra öntöm és a páfrányokra, pedig azok árnyékban vannak, de így is száradnak kifelé. 

Tegnap kiszedtem a maradék hagymát is, nem valami híresek, de télire elég lesz. 

A fokhagyma már szárad egy ideje, ez is elég vegyes.

A dinnyehéjakat kihordom a régi emésztőgödör szélére, hadd szívogassák ki belőle a cukros levet a rovarok meg a pillangók. 
Herkules reggel benn feküdt a széna tetején, de ahogy melegszik ott a tető alatt, úgy húzódott kifelé. Most éppen a vizeshordó meg a kútgyűrű között van bepréselődve, szerintem így hűsöl. Próbáltam őt beinvitálni a pincébe, de nem jött. Herkules nincs jól egyébként. Még most is prüszköl, szörcsög az orra és nem hízik. Rengeteget eszik, sokkal többet, mint máskor, de olyan gebe... ha így marad nem fogja tudni átvészelni a telet. Nehezen is mozog, mintha fájna a teste, nem tudom öreg-e ez a cica, vagy valami visszamaradt neki a macskainfluenzából (vagy Covidos volt), de nincs jól. Majd bemegyek az állatorvoshoz megint és kérek neki valamit csak hát látatlanban nehéz ügy, de nem tudom megfogni, hogy bevigyem. 

Ma kellemes volt a hajnal, de már nem tudott a ház olyan jól áthűlni, mint tegnap. Miután hajnal 4 óra körül felhúztam a redőnyöket és kinyitottam mindent, azokat is, amik éjjel nem voltak nyitva, jobb lett egy kicsivel. 
Sajnos nem merem a redőnyt felhúzva hagyni éjszakára, így kevéssé mozog a levegő, de hát ez van. 
Az a baj, hogy hiába próbálom kizárni a meleget, estére levegő kell a lakásba, így tegnap is beengedtem végül a meleget, pedig későn nyitottam ki, de feltámadt a szél és pillanatok alatt átsöpört a házon a forró levegő. Valahogy ez most rosszabb nekem, mint az előző adag kánikula volt, de lehet, hogy csak a türelmem kevesebb már. 

A kút is egyre kevesebbet ad, már nagyon óvatosan bánok a vízzel, ma reggel is mégjobban letakartam a karalábékat, hogy a talaj képes legyen őrizni a vizet. Illetve pár virágot is letakartam, haladok,  minden nap egyre több növény lesz védve. Nagy ez a kert. 

Tegnap viszont nagy örömömre találtam pár uborkát miután átnéztem őket  és rögtön be is raktam. Lett 3 üveg uborkám és még van tavalyi is. Most már megjelöltem őket, hogy mikoriak, mert vannak még tavalyelőttiek is, de azokat elkezdtem kiönteni, mert nem is voltak jók (más recept alapján csináltam őket és rémesen savanyúak voltak) és annyira régi már nem kell. Alattuk hagytam műanyag tálat, ha kiforrnának, de ha az eredeti receptem szerint rakom el őket, akkor nem szoktak kiforrni és én ki is szoktam őket dunsztolni. Tavalyelőtt azzal a másik recepttel az összes felforrt...

Ezek még tavalyiak, vegyesen fehér és "rendes" uborka, cukkinis is, van és a pici üvegben egérdinnye van hagymával. Meg kéne már enni. 

Nagyon szépen virágzik ez a - én csak így hívom - furabab. Remélem lesz rajta, de nagyon észen kell vele lenni, hogy még zsengén leszedjem, mert a tavalyiak között (akkor ültettem először ilyet) volt pár olyan, mintha spárgát akartam volna elrágni. 

Ezt a cukkinit is hamarosan leszedem, a tavalyi özön után nem hittem volna, hogy majd árgus szemekkel kell lesnem, hogy akad-e rajta termés, de sajnos úgy látom, hogy minden csak túlél és nem terem úgy, ahogy kellene. 
Nem is nőnek a növények, minden áll és éppenhogy csak él. 

Ezek új rózsák, ősszel ültettem őket és már másodszor nyílnak ki. A rózsa nagyon hálás, csodálatos növény, bírja a szárazságot, a tűző napot, nagyon megszerettem őket. 

Ez az a mini anyáknapi rózsa, amelyiket még nem ültettem szét (mert 4 van egyben), majd amikor elnyílt, akkor szétrakom ezt is. Lesz további 4 rózsám! A törpe büdöskék az idén nem olyan szépek, úgy látom, hogy ők sokkal nehezebben viselik a szárazságot, mint a nagyobb fajták. 

Az árnyékliliomok csodamód jól bírják a szárazságot, nem is hittem volna és nagyon szépen virágoznak is.