Levágtam tegnap a ház előtt a füvet még viszonylag korán, mielőtt megkezdődött volna a kirándulóözön. Így se sikerült mindenkit elkerülni, na nem azért, mert annyira remete lennék (de), hanem azért (is), mert ilyenkor aztán alaposan kipucakodok. 
Át szoktam kötni a homlokomat pamut kendővel ami felissza a verejtéket, mert ezzel a 9 kilós, apró kis "műszerrel" bizony le szoktam izzadni elég rendesen. Ezzel csak az a baj, hogy nem áll jól nekem. Mármint a homlokpánt. Ha jól állna le se venném, sőt, divatot csinálnék belőle, mert másokon nagyon tetszik, de én szimplán csak hülyén nézek ki benne. Az ember mindig arra vágyik, ami nem lehet... 
A ruházatomat tekintve, az általában olyan, hogy ráférjen a kétvállas mellény, amire a kaszát akasztom és amit nem bánok, ha ráfröccsen a vérehulló fecskefű, a szétcsapott csiga, gomba vagy akármi, szóval nem a legtutibb, legdivatosabb cuccok vannak rajtam. Amúgy is "mackóban" vagyok itthon általában is, de ezek a cuccok, hogy is mondjam... hmmmm.... mégmackóbbak. :))))) 
Mivel a gumicsizmát nem szeretem, mert nehéz felhúzni, lehúzni meg még nehezebb, a kínaiaktól szoktam venni gumicipőt, aminek a szélén olyan kis prém van. Egyébként belül szőrös és nagyon jó meleg télen, de hát el kell ismerni, hogy nem a legszebb, úgy is mondhatnám, hogy kurva ronda. :))))
Mindennek a tetejébe még a fejembe is szoktam nyomni az arcvédőt és akkor a bazi nagy kaszámmal kivonulok... na, hát ezért (is) kerülöm a népeket, mert nem én szeretnék lenni a helyi látványosság. 

***

Aztán elkezdtem kihordani a paprika palántákat is, először azt terveztem, hogy csak átrakom nagyobb cserépbe, de végül szétszedtem őket és csak azokat tettem cserépbe, amit apukámnak ígértem. A többit fogtam és kiültettem a kertbe. Próba szerencse... az előrejelzés már nem ígér fagyokat, de ha lesznek, akkor majd letakarom fátyolfóliával. 
Sőt, ha már így belejöttem, akkor a padlizsánokat is kiültettem. 

Aztán gondoltam pihenek egyet és felhúztam a napernyőt a teraszon. Kb. 5 percig tudott úgy maradni, mert felhők jöttek, elkezdett csepegni, aztán a szél is rázendített, le kellett ereszteni. Nem igazán volt még 20 percnél tovább felhúzva, mert tavaly is állandóan fújt a szél. 
Aztán elkezdett esni és be is űzött a kertből. Megint minden csupa víz lett, kicsit később már csak annyit tudtam csinálni, hogy kiültettem még pár növényt a szerzemények közül és felraktam a tavaly a viharban kidőlt fél diófám, már jócskán elszáradt ágait lenn az ól tetejére. Most persze nedvesek voltak, de már könnyűek, mert tavaly egész nyáron kiszáradtak. Ha lesz egy hetes napos és száraz idő, akkor majd leszedem őket és elégetem. 
Muszáj volt már kezdeni velük valamit, mert tele volt velük az a rész és nem tudok lekaszálni miattuk. 

Így aztán nem túl sok fért a tegnapi napba, de valamicskét mégis csináltam, csak, hogy jól érezzem magam. Ma pedig óriási szél fúj, nincs kinn hideg, de ilyen szélben nem szeretek kinn lenni... majd kimegyek-bejövök, ahogy szoktam. 

Ezt azért mutatom, mert ez egy gyönyörű varjúháj, ami ősszel virágzik, de sajnos nem hajtott ki a tövéről. A szárán volt 3 picike hajtás, de össze voltak fonnyadva és már egészen bordóssá váltak, ahogy száradt el a szár is alattuk. Egyet, ami a talajhoz a legközelebb volt rajtahagytam, ezt a két pindurkát meg letörtem és csak letettem a talajra, megjelöltem pálcával, mert még csak 1 centisek voltak. És úgy tűnik megmaradnak! 
Na, ezek azok a dolgok, amik miatt (is) imádok kertészkedni. :) 

Egyébként ez az a növény:

 És a tulipánok még mindig nagyon szépek, de itt vannak már a törpe íriszek is a ház előtt, de lesz majd még egy adag hátul is a kertben egy kicsit később. 

Az árvácska akkorára nőtt, hogy nem látszik, hogy tulajdonképpen a cserépben egy cukorsüvegfenyő van. 

Készülődnek a haranglábak is az idei fellépésükre. :) 

A kökörcsint elvirágzás után is imádom, olyan mutatósak ezek a kis sünik a virágok helyén. :)