Tegnap még volt egy szabadnapom, ami annyira jó volt, majdnem mindent sikerült kipipálnom a listámról. 

Összeszedtem a ház elől a lekaszált füvet és szépen leterítettem a virágok közé, nem nagy területet tudtam vele mulcsolni, de ez is akadályozza a gyomosodást. 

 Találtam valamelyik nap a kaszáláskor egy mahóniát is kinn a kerítésen kívül, a fák alatt. Tegnap  szépen kimentem, kiástam és behoztam a kertbe, remélem megmarad. Nem is bánnám, ha elterjedne kicsit.
Biztosan valakitől hozta a szél vagy a madarak a magot és abból kelhetett ki. Örülök neki, kb. 15 centis kis bokor. 

 Kiültettem minden évelőt is, még pár kövirózsa maradt, de azokat majd jártamban-keltemben szépen kiültetem olyan helyekre, ahová kívánkoznak, ehhez kell némi idő.Illetve még az árnyékliliomok közül van pár, amiket majd ki kell még ültetnem. 
Elkészítettem a helyet a cukorsüvegfenyőnek is a jezsámen bokrok között, mert már nem akartam, hogy a cserépben maradjon, kezdtek barnulni a hajtáscsúcsok. Mögé kitettem a madáritatót is, amit a múltkor hoztam az OBI-ból. Ezzel megnyitottam a kerti díszek sorát és ez fog neki majd a nyári melegben párát szolgáltatni.
Akartam már tavaly is valamit, de olyan nem szép díszek vannak, valahogy olyan öncélúak, nem tudtam egyiket se elképzelni a kertembe. 
Volt még egy zsák fenyőkéreg is tavalyról, azt szórtam ki köré, majd még kell hozni pár zsákkal. 

Úgy tűnik, hogy a fenyőkérget szeretik a gombák is, már a harmadik kucsmagombát találom a kertben. 

És persze virágok és virágok, minden nagyon szép. 

Herkulót sose szoktam zavarni a pihenésében, de tegnap éppen ráfeküdt a féltve őrzött  májvirágomra, muszáj voltam odébb tessékelni, de nem haragudott meg, fél méterrel arrébb feküdt és aludt tovább. 

Böbike pedig benn aludt... nem is tudom mi történt vele, szerintem nagyon elfáradhatott,  mert előző éjjel kinn volt és napközben se jött be pihenni. 
Amikor a szénát szedtem össze a ház előtt, ott ugrizott körülöttem, kísérgetett ki és be, aztán a kertben jött utánam mindenhová, végül lefeküdt ő is egy bokor alá aludni, de a kinti alvás nem olyan, mint benn. Kinn ébernek kell lenni, benn viszont biztonságban érzi magát. Este bejött enni, aztán szó szerint elájult és majdnem végigaludta az éjszakát. 

Szerencsére végül enyhült tegnap a szél és a nap is sütött, jó meleg lett kinn, jól esett kinn lenni a kertben. 

Nem dolgoztam magam halálra, végül is élvezni is kell a látványt is és jó időt is, de azért motoszkáltam, mert nem állom meg. Mindig meglát valamit a szemem, amihez hozzá akarok nyúlni, de ettől szép a kertészkedés, nem azért csinálom, mert kell, hanem azért, mert szeretem, örömöt szerez nekem. 

Földbe került a Pawpaw. Miközben a helyét készítettem elő, sikerült belebonyolódnom egy nagy hangyákból álló bolyba, hát... szörnyűek, csípnek, harapnak, mindig a horrorfilmek jutnak róluk eszembe. Nem szeretném, hogy hangyák egyenek meg. 

Kiültettem pár kövirózsát is és rendezkedtem kicsit a sziklakert körül. Behoztam még egy követ, hogy kicsit formát kapjon az egyik rész és átrendeztem/elpakoltam köveket a "nemtudommilegyenbenne" részből is. Egy kicsi darabon fel is villáztam és kiszedtem a füvet belőle, hogy szélesedjen dísznövényes sáv. 
Az a baj azzal a résszel, hogy a talajban kövek vannak, nem lehet rendesen lenyomni a villát. Pedig elképzeltem, hogy veszek egy kicsike tómedret és azt teszem oda, éppen oda kívánkozna, de a kövek miatt nem lehet. 
Raktam fel pár követ az északi falhoz és elültettem oda egy borostyánt is, lehet, hogy még el fogom magam átkozni miatta, de most jó ötletnek tartom. 
Elza persze rögtön megkíváncsizta, mert odaraktam az árnyékliliomokat is, amik várnak a kiültetésre. Szegények a napos teraszon voltak és nem szerették. 

Valamelyik nap gyomlálgattam az első sziklakertnél is és találtam egy csomó magoncot. Először nem tudtam, hogy melyik növényből szaporodhattak, először völgycsillagra gondoltam, de jobban megnézve a japán szellőrózsa szórta szét a magját és elkezdett terjedni. Nagyon örülök neki, ez egy csodaszép virág és ősszel nyílik. 
Illetve találtam valamit a csatavirág tövében is, de még nem tudom, hogy melyik növény lesz, de valami, (mármint nem gyom) az tuti. 

Egyébkét szépen alakulgat itt ez a rész is, nem volt itt semmi a tuják alatt, csak a nagy csupasz pusztaság. Olyan szép, színesé teszik a tűzesők, de van már ott sárga árvacsalán is, fürtös gyöngyike, csatavirág, sisakvirág, lizinka, indás ínfű, árnyékliliomok, alpesi törpefenyő, gyömbérvirág, völgycsillagok, japán szellőrózsa, haranglábak, tündérvirág és még sok minden és persze majd jönnek a hortenziák is. Az igaz, hogy már kezdem látni, hogy a cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens) jó lesz, a kerti hortenziák (Hydrangea macrophylla) viszont nagyon kényesek, nem hozok többet. 
A bugások (Hydrangea paniculata) máshol vannak, remélem, hogy az idén már legalább az egyik virágzik majd, de még az is elég kicsi. 

Kinyílt már a püspöksüveg is vagy tündérvirág. Olyan kis finomak, aprók, igazi kis tündérek! 

Újabb tulipánok nyitottak, ez is tavaly őszi ültetés, kis különlegesek. 

És az Oroszlánkirálynő! megint előadta a hattyú halálát az oszlop tetején, de ezt az előadást nagyon szereti. Hangosan, kétségbeesetten, keservesen, amitől azt hiszem, hogy ő most már örökre az oszlop tetején ragadt, de már nem tudd átverni. :)))))  Nem tudom miért élvezi ezt a játékot, de eleinte (kiskorában) át tudott verni. Hogy én mennyit rohangásztam a létrával! Jó párszor megszívatott a kis huncut! :)))))

Levágtam tegnap a ház előtt a füvet még viszonylag korán, mielőtt megkezdődött volna a kirándulóözön. Így se sikerült mindenkit elkerülni, na nem azért, mert annyira remete lennék (de), hanem azért (is), mert ilyenkor aztán alaposan kipucakodok. 
Át szoktam kötni a homlokomat pamut kendővel ami felissza a verejtéket, mert ezzel a 9 kilós, apró kis "műszerrel" bizony le szoktam izzadni elég rendesen. Ezzel csak az a baj, hogy nem áll jól nekem. Mármint a homlokpánt. Ha jól állna le se venném, sőt, divatot csinálnék belőle, mert másokon nagyon tetszik, de én szimplán csak hülyén nézek ki benne. Az ember mindig arra vágyik, ami nem lehet... 
A ruházatomat tekintve, az általában olyan, hogy ráférjen a kétvállas mellény, amire a kaszát akasztom és amit nem bánok, ha ráfröccsen a vérehulló fecskefű, a szétcsapott csiga, gomba vagy akármi, szóval nem a legtutibb, legdivatosabb cuccok vannak rajtam. Amúgy is "mackóban" vagyok itthon általában is, de ezek a cuccok, hogy is mondjam... hmmmm.... mégmackóbbak. :))))) 
Mivel a gumicsizmát nem szeretem, mert nehéz felhúzni, lehúzni meg még nehezebb, a kínaiaktól szoktam venni gumicipőt, aminek a szélén olyan kis prém van. Egyébként belül szőrös és nagyon jó meleg télen, de hát el kell ismerni, hogy nem a legszebb, úgy is mondhatnám, hogy kurva ronda. :))))
Mindennek a tetejébe még a fejembe is szoktam nyomni az arcvédőt és akkor a bazi nagy kaszámmal kivonulok... na, hát ezért (is) kerülöm a népeket, mert nem én szeretnék lenni a helyi látványosság. 

***

Aztán elkezdtem kihordani a paprika palántákat is, először azt terveztem, hogy csak átrakom nagyobb cserépbe, de végül szétszedtem őket és csak azokat tettem cserépbe, amit apukámnak ígértem. A többit fogtam és kiültettem a kertbe. Próba szerencse... az előrejelzés már nem ígér fagyokat, de ha lesznek, akkor majd letakarom fátyolfóliával. 
Sőt, ha már így belejöttem, akkor a padlizsánokat is kiültettem. 

Aztán gondoltam pihenek egyet és felhúztam a napernyőt a teraszon. Kb. 5 percig tudott úgy maradni, mert felhők jöttek, elkezdett csepegni, aztán a szél is rázendített, le kellett ereszteni. Nem igazán volt még 20 percnél tovább felhúzva, mert tavaly is állandóan fújt a szél. 
Aztán elkezdett esni és be is űzött a kertből. Megint minden csupa víz lett, kicsit később már csak annyit tudtam csinálni, hogy kiültettem még pár növényt a szerzemények közül és felraktam a tavaly a viharban kidőlt fél diófám, már jócskán elszáradt ágait lenn az ól tetejére. Most persze nedvesek voltak, de már könnyűek, mert tavaly egész nyáron kiszáradtak. Ha lesz egy hetes napos és száraz idő, akkor majd leszedem őket és elégetem. 
Muszáj volt már kezdeni velük valamit, mert tele volt velük az a rész és nem tudok lekaszálni miattuk. 

Így aztán nem túl sok fért a tegnapi napba, de valamicskét mégis csináltam, csak, hogy jól érezzem magam. Ma pedig óriási szél fúj, nincs kinn hideg, de ilyen szélben nem szeretek kinn lenni... majd kimegyek-bejövök, ahogy szoktam. 

Ezt azért mutatom, mert ez egy gyönyörű varjúháj, ami ősszel virágzik, de sajnos nem hajtott ki a tövéről. A szárán volt 3 picike hajtás, de össze voltak fonnyadva és már egészen bordóssá váltak, ahogy száradt el a szár is alattuk. Egyet, ami a talajhoz a legközelebb volt rajtahagytam, ezt a két pindurkát meg letörtem és csak letettem a talajra, megjelöltem pálcával, mert még csak 1 centisek voltak. És úgy tűnik megmaradnak! 
Na, ezek azok a dolgok, amik miatt (is) imádok kertészkedni. :) 

Egyébként ez az a növény:

 És a tulipánok még mindig nagyon szépek, de itt vannak már a törpe íriszek is a ház előtt, de lesz majd még egy adag hátul is a kertben egy kicsit később. 

Az árvácska akkorára nőtt, hogy nem látszik, hogy tulajdonképpen a cserépben egy cukorsüvegfenyő van. 

Készülődnek a haranglábak is az idei fellépésükre. :) 

A kökörcsint elvirágzás után is imádom, olyan mutatósak ezek a kis sünik a virágok helyén. :)