Megint kinn töltötték az éjszakát a Böbe meg az Elza. Hajnalban engedtem be őket. Még nem raktam össze az ágyat, amikor megláttam, hogy a Böbe a paplanom közepén alszik. Na, mondom, majd jól lefordítom róla, de olyan tud lenni, mint egy darab tégla, amikor nem akar elmenni. Hengeredett egyet és feküdt tovább. :)))
Úgy kellett lerázni a paplanról, aztán a szőnyegen ült csukott szemmel és dűlöngézett a fáradtságtól. 
Végül ölbe vittem be és tettem a takaróra. Most alszik, Elza is. Akartam róluk fotót csinálni, de ilyenkor a kinn éjszakázás után mind a kettő olyan, mint az igazi vadállatok. Rögtön rezzennek és ugranak az első neszre. 
Inkább hagyom őket aludni.

***

A tegnapi kertészkedés is kifújt... éppen kimentem, amikor hátranéztem és "ÚristenMiJönOtt?" felkiáltással nagyon gyorsan visszahúztam a cipzárt a kis fóliaházikómon és berongyoltam. Mire beértem már szakadt az eső. 
Egyébként is csupa sár minden a pénteki esőtől...is, meg az újabbaktól is. Még elindultam párszor kimenni, de örökké elkezdett esni, végül feladtam. 
Ma se tudok majd túl sok időt tölteni kinn, veszett szél fúj, nem jó kinn lenni. 

Csináltam amit benn lehet. Azon túl, hogy kitakarítottam, elkezdtem átültetni pár palántát az ablakból. Nem vacakoltam velük túl sokat, nem szedtem szét egyesével, ahogy szoktam, hanem nemes egyszerűséggel betettem nagyobb cserépbe. 
Így fogom csinálni az összessel, majd szétszedem akkor, amikor kiültetem a kertbe. 
Ismét megállapítottam, hogy nem lesz elég a hely, jövőre nagyobb kell... kéne egy rendes kis üvegház a kertbe, de aztán valahogy mégiscsak elfértem tavaly is és nem vettem. Most már csak egy-két hét és minden mehet kifelé. Általában ez tart vissza az üvegház vásárlástól, nem lenne szerintem jól kihasználva.

A fóliaházikóban kelnek odakinn a büdöskék, őket lassan ki lehet onnan tenni, elvannak már a szabadban is. 
Egy nem kelt ki, az óriásbüdöske, de annyi baj legyen. Illetve a bordó-narancsból csak egy kelt ki, ezt majd utána kell ültetnem, mert azt a fajtát nagyon szeretem. 
Pedig annyira  ügyelek rá, hogy a legszebb magokat szedjem és néha mégis rosszul kelnek. 

Az ablakpárkányról kiköltözöttek helyére pedig ültettem szárnyastermésű borkórót (Thalictrum delavayi), rózsaszínű borkórót (Thalictrum rochebrunianum) és kökörcsint (Pulsatilla vulgaris). 
Meglátom mi kel ki, nagyon remélem, hogy mindenből lesz legalább pár darab. 

Illetve van pár magom betéve csírázni is nedves papírra, zacsikba, de eddig csak a lila füzérajak csírázott ki. Már be is vannak ültetve pohárba és szépen fejlődnek. 
Most próbálkozom a csecsuáni borssal, tavaszi hériccsel, bordó völgycsillaggal és rózsaszín mocsári hibiszkusszal. 

Ma reggel pedig a pepino-t ültettem át nagyobb cserépbe és vetek újabb magokat is, mert a négyből csak egy kelt ki. Még van egy csomaggal. Illetve nagyon rajtam van az ültethetnék, még vetek gyűszűvirágot is és bögrevirágot is, hogy legyen jövőre is. Szerintem az idei tövek már nem fognak jövőre virágozni, ámbár érdekes, mert gyűszűvirágból van 4. éves tövem is. 

Lassan kinyílnak a kockásliliomok is. Örömmel látom, hogy szaporodtak is. Két helyen van a kertben és mindkét helyen több van belőle, mint tavaly volt. Különösen az előkertben örülök neki, mert évek óta csak egy szál volt, most pedig 3 van, bár még nem mindegyiken van bimbó, de majd jövőre biztos lesz. 
Tavaly egyébként szedtem róla magot is, megpróbálom szaporítani így is, hátha sikerül. 

A tűzgyöngyvirágok is szépen fejlődnek. Még nem tudom, hogy mikor lesz szaporulat, de nagyon várom. Drága növények, viszont nagyon jól tűrik, mi több, szeretik a helyet a keleti életfák alatt. Azon a részen (is) még sok növényre lesz szükségem, hogy ne a gyom legyen az úr. 

A hátsó (nagy) kert császárkoronái. Így dupla ideig nyílnak, mert amikor elnyílik az előkertben, addigra kivirágzik hátul. :) 

A kis lopikált törpemanduláim. :D
A közeli városban rengeteg van, szinte mindenhol ez van sövényeknek ültetve és pár éve kihúztam egy kis szálat. Már szaporodott is, remélem majd tudok tenni a kert másik helyére is belőle idővel. 

Miután kétszer is csutkára elfagyott a magnólia, mégis ki tud erőlködni magából pár virágot. Sajnos szegénykém nem olyan szép,  mint szokott, de azért mutat valamit. 

A tőzikék is csodaszépek az idén, szépen szaporodnak és egyre több virágot mutatnak évről évre. Jó látni, ahogy fejlődik a kert. 

Nagyon szépen indulnak a fűszer- és gyógynövények is. A képen fölül van citromfű, 4 lestyán és balra alul a szépen áttelelt korianderek. 

Tegnap sikerült a Böbét  nyakon csípnem és be is mentünk az állatorvoshoz, meg is kapta a szurit és a szájacskába a helyszínen egy féreghajtót is. Nagyon ügyes volt, semmi cirkusz, semmi nyaúkolás, teljesen nyugodt volt. Olyan büszke vagyok rá! :)))
Amikor kivette az asszisztensnő a hordozóból, a doki nagyot nézett, azt mondja: Hú, ez egy nagyon nagy cica! 
Érdekes, ez nekem nem volt meg, hogy Böbike nagy lenne, mert - ezek szerint - Elza is nagy. Egymáshoz képest nézve őket, nekem ez a normál macskaméret. 
Bár tényleg, ha összevetem a MókaKépűvel vagy akár Herkulessel, akkor a srácok kisebbek. A MosogatóCicát nem számítom ide, mert ő akkora, mint egy ló, de ő valami másfajta. 
Nézegettem már a neten, szerintem kék brit rövidszőrű fajta lehet és a természete is olyan, tök nyugis cica és néha már lehet simizni őt is. 
Herkulessel is léptünk előre egy kicsit, az ölembe vettem tegnap kétszer is! Csak nagyon rövid időre, de annyira helyezkedik mindig, a kezeimre akar feküdni és felvettem. Azonnal el is engedtem, amikor menni akart, azt szeretném, hogy teljes biztonságban érezze magát a CicaÚr. :) 
Ma reggel már nem volt kedve hozzá, viszont simán bekajálta a féreghajtót kockasajtba rejtve. :) Éljen! 

Böbike ma reggeli alvászata. :) 

Tegnap annyi eső leesett, hogy esély sincs kertészkedni, de nem leszek tétlen, szét akarom ültetni a mákkórókat és a paradicsomot is elkezdem szétültetni, mert már tápoldaton élnek. Mit mondjak? Kicsit kinőtték az ablakot. 
Az egyik paprika már virágot is hozott. 

Nem tudom ki merjem-e ültetni már a magról kelt évelő virágokat, pár már jócskán megnőtt, szerintem pár még virágot is fog hozni az idén. Nagyon bízom az ördögszemekben és az óriás fejvirágban is. Meglátjuk. 
Bár... ahogy visszaemlékszem pl. a sudárzsályára, alig 2 centisre nőtt az első évben, biztos voltam abban, hogy az a kis csökevény nem fog áttelelni és mégis kihajtott. Már akkora bokor, hogy csuda. Remélem szép lesz az idén is, tavaly őszre már nagyon mutatós volt. 

Közben lassan a kökörcsinek és a fehér gyöngyikék is kezdenek kinyílni.

Tegnap bementem itt a közeli a kertészetbe és sikerült hoznom pár növényt, amire még szükségem van a fenyő körüli részre, illetve a kerítés mellé. 
Hazajött velem egy törpe bangita, egy sárga virágú cserjés pimpó, egy majdnem fehér színű, sápadt levelű árnyékliliom és a kerítés mellé egy japánbirs. Be is ültettem rögtön mindegyik cserjét, az árnyékliliommal még várok egy kicsit. 
Még az összes többi is benn van a pinceablakban, mert januárban ültettem őket. Bár ezek áttelelnek, de január óta benn a melegben a leveleik már nagyok, a kintiek még alig bújnak, nem szeretném, hogy elfagyjanak. Ki tudja milyen idő lesz még.

A kert már nagyon szépen sarjad, minden hajt kifelé, nagyon várom, hogy végre virágba boruljon minden, bár most a következők a tulipánok lesznek.

Remélem lesz cseresznye is. 

Ezekről a nárciszokról már annyi képet csináltam, de a  napsütésben még csodásabbak. 

Én nem tudom, hogy mások mit csinálnak a bőrlevéllel, de nálam nem virágzik. Nagy, zöld, bimbókezdemény is volt rajta, de szépen megbarnult és nem nőtt tovább. 
Lehet, hogy az a baja, hogy megmozgattam a talaj körülötte, de elkezdte benőni a csalán, azt szedtem ki onnan. 
Eddig egyszer virágzott... valamelyik ősszel... 
Van egy másik helyen is, kíváncsi leszek arra, hogy fog-e nyílni. 

Elza ahányszor kimegy, kitör rajta a farokideg, őrjöng a saját farka miatt, kergeti, dobálja magát és olyankor ilyen pofát vág és morog, mint egy vadállat. 

Egyébként meg hempereg, kb. mindenhol, virágon, a kelő répasorokon... a "legjobb" helyeken, amitől dühös leszek. :)))) Ha elkergetem, akkor jön a farokideg mutatvány. Úgy szokott megnyugodni, hogy beengedem a helyére a verandára. 

A MosogatóCica meg ide szokott elbújni előlem, amikor próbálom kitessékelni a kertből. Jó kis vadregényes zug. :) Ő nem a mi cicánk, szerintem simán kajaszédelgő, de mit csináljak? Éhes és olyan fejjel tud nézni és olyan hangon kéri...  Három az én cicám, de öten esznek nálam. A MókaKépű is teljesen ideszokott már és teljes jogú reggelizőnek és vacsorázónak tartja magát. 
Most pedig Böbével indulunk az állatorvoshoz oltásért... már ha el tudom kapni, mert valahol kinn lófrál. 
Jah, azt majdnem elfelejtettem mondani, hogy a patkányunk eltűnt. Vagy megfogták a macsekok, vagy evett a patkányméregből. Azt nem hinném, hogy jószántából hagyta volna itt a jó macskakaját, mert olyan szépen, komótosan hordta innen az ablakból, mint a kisangyal.