Újabb csodák nyílnak ki a kertben és vannak, amik egészen hosszan virágoznak. Ezek a fehér és piros tulipánok már elég régóta így vannak, talán azért, mert nincs olyan meleg. 

A fenti fehér tulipánokat azért vettem, mert azt hittem nincs fehér tulipánom... pedig  van, két helyen is. Együtt vannak ezzel a sötétbordóval, ami szinte fekete. Csodaszépek együtt és úgy lett két telep belőlük, hogy kiástam őket és áttelepítettem új helyre, de maradt a földben hagyma. A hagymásokat  nem lehet csak úgy kiásni, úgyis marad belőlük, de nem bánom, ha több virág van a kertben. Amúgy is telhetetlen vagyok. :)))

Ez az új helyre ültetett csapat. 

Indulnak a sárgák is, de ezekről még lesz kép, amikor majd teljesen kinyílnak. 

Éssss! Kinyílt az enciánom, vagyis szártalan tárnics. Először virágzik, csodaszép kék és - ugye - tudjuk, hogy mennyire imádom a kék virágokat. Van egy új is, azt máshová ültettem, kíváncsi vagyok, hogy jó lesz-e neki a hely. 
Most megint utánaolvastam és azt írják, hogy kicsit savanyú talaj kell neki. Nem tudom, hogy legutóbb mit olvastam, de meg mernék esküdni, hogy azt írták, hogy meszes talaj kell neki, mert még gondban is voltam, hogy meszezzem, végül nem meszeztem. (mert nálam eléggé savanyú a talaj) 
Mindenesetre az újat is sziklakertbe tettem, csak a másikba. Azt írják róla, hogy szereti a keleti fekvésű helyeket, legyen jó kavicsos-sziklás és kicsit savanyú. Nálam ez megvan nekik, vizet időnként kapnak, amikor száraz az idő. 
Van egy harmadik tárnics is a kertben, de szerintem az nem szártalan, nem tudom milyen lesz, de szépen fejlődik, remélem hoz majd virágot is már az idén. 

 Tegnap egyébként - munka közben pihenésképpen - elültettem a cukkiniket. 3 félét tettem el, egy világoszöld gömbölyű fajtát, egy sötétzöld gömbölyű fajtát és egy sárga hosszúkás fajtát és földbe került a patisszon is. 
Délután pedig kimentem kicsit sétálni a kertbe, de elkezdtem a magnólia alatt kiszedni kis füveket, amik már nagyon virágoztak és nem akartam, hogy szétszórják a magjukat, aztán úgy maradtam, kiszedtem alóla az összes füvet. (még a halmokat nem vittem el a komposztra, ott díszelegnek a fa alatt) 
Valamivel azt is be kell telepítenem, hogy szép legyen alatta akkor is, amikor a hóvirágok már teljesen visszahúzódtak. 
Most a hóvirág telep van alatta és tettem már oda a széleihez íriszeket és kúszó phloxokat is, illetve van ott sok krókusz is és a kék jácintok. 
A múltkor ültettem oda tüdőfüvet is és a csillaghúr is oda került, de még mindig kellenek növények alá. Hihetetlen, hogy sorolom mennyi növény van alatta és mégis szinte üres a hely. 
Nem véletlenül veszem a növényeket és a magokat és csak veszem és veszem és ültetek és ültetek, mert egészen elképesztő mennyiségű növényt képes elnyelni a kert. Ha azt szeretném, hogy tényleg szép, önálló kis növénytársulások legyenek, akkor sok kell. 

Szépen jönnek a sziklakertnél (a 2.0-nál) az árnyékliliomok is és úgy látom, hogy már megint ibolyát kell irtanom, borzalmas ez a virág, nagyon szaporodik. Ha nem szedném ki, két év alatt mindent beborítana. 

És még eper is lesz, ha jó idő lesz. Kellene nagyon a meleg most már. 

Tegnap még volt egy szabadnapom, ami annyira jó volt, majdnem mindent sikerült kipipálnom a listámról. 

Összeszedtem a ház elől a lekaszált füvet és szépen leterítettem a virágok közé, nem nagy területet tudtam vele mulcsolni, de ez is akadályozza a gyomosodást. 

 Találtam valamelyik nap a kaszáláskor egy mahóniát is kinn a kerítésen kívül, a fák alatt. Tegnap  szépen kimentem, kiástam és behoztam a kertbe, remélem megmarad. Nem is bánnám, ha elterjedne kicsit.
Biztosan valakitől hozta a szél vagy a madarak a magot és abból kelhetett ki. Örülök neki, kb. 15 centis kis bokor. 

 Kiültettem minden évelőt is, még pár kövirózsa maradt, de azokat majd jártamban-keltemben szépen kiültetem olyan helyekre, ahová kívánkoznak, ehhez kell némi idő.Illetve még az árnyékliliomok közül van pár, amiket majd ki kell még ültetnem. 
Elkészítettem a helyet a cukorsüvegfenyőnek is a jezsámen bokrok között, mert már nem akartam, hogy a cserépben maradjon, kezdtek barnulni a hajtáscsúcsok. Mögé kitettem a madáritatót is, amit a múltkor hoztam az OBI-ból. Ezzel megnyitottam a kerti díszek sorát és ez fog neki majd a nyári melegben párát szolgáltatni.
Akartam már tavaly is valamit, de olyan nem szép díszek vannak, valahogy olyan öncélúak, nem tudtam egyiket se elképzelni a kertembe. 
Volt még egy zsák fenyőkéreg is tavalyról, azt szórtam ki köré, majd még kell hozni pár zsákkal. 

Úgy tűnik, hogy a fenyőkérget szeretik a gombák is, már a harmadik kucsmagombát találom a kertben. 

És persze virágok és virágok, minden nagyon szép. 

Herkulót sose szoktam zavarni a pihenésében, de tegnap éppen ráfeküdt a féltve őrzött  májvirágomra, muszáj voltam odébb tessékelni, de nem haragudott meg, fél méterrel arrébb feküdt és aludt tovább. 

Böbike pedig benn aludt... nem is tudom mi történt vele, szerintem nagyon elfáradhatott,  mert előző éjjel kinn volt és napközben se jött be pihenni. 
Amikor a szénát szedtem össze a ház előtt, ott ugrizott körülöttem, kísérgetett ki és be, aztán a kertben jött utánam mindenhová, végül lefeküdt ő is egy bokor alá aludni, de a kinti alvás nem olyan, mint benn. Kinn ébernek kell lenni, benn viszont biztonságban érzi magát. Este bejött enni, aztán szó szerint elájult és majdnem végigaludta az éjszakát. 

Szerencsére végül enyhült tegnap a szél és a nap is sütött, jó meleg lett kinn, jól esett kinn lenni a kertben. 

Nem dolgoztam magam halálra, végül is élvezni is kell a látványt is és jó időt is, de azért motoszkáltam, mert nem állom meg. Mindig meglát valamit a szemem, amihez hozzá akarok nyúlni, de ettől szép a kertészkedés, nem azért csinálom, mert kell, hanem azért, mert szeretem, örömöt szerez nekem. 

Földbe került a Pawpaw. Miközben a helyét készítettem elő, sikerült belebonyolódnom egy nagy hangyákból álló bolyba, hát... szörnyűek, csípnek, harapnak, mindig a horrorfilmek jutnak róluk eszembe. Nem szeretném, hogy hangyák egyenek meg. 

Kiültettem pár kövirózsát is és rendezkedtem kicsit a sziklakert körül. Behoztam még egy követ, hogy kicsit formát kapjon az egyik rész és átrendeztem/elpakoltam köveket a "nemtudommilegyenbenne" részből is. Egy kicsi darabon fel is villáztam és kiszedtem a füvet belőle, hogy szélesedjen dísznövényes sáv. 
Az a baj azzal a résszel, hogy a talajban kövek vannak, nem lehet rendesen lenyomni a villát. Pedig elképzeltem, hogy veszek egy kicsike tómedret és azt teszem oda, éppen oda kívánkozna, de a kövek miatt nem lehet. 
Raktam fel pár követ az északi falhoz és elültettem oda egy borostyánt is, lehet, hogy még el fogom magam átkozni miatta, de most jó ötletnek tartom. 
Elza persze rögtön megkíváncsizta, mert odaraktam az árnyékliliomokat is, amik várnak a kiültetésre. Szegények a napos teraszon voltak és nem szerették. 

Valamelyik nap gyomlálgattam az első sziklakertnél is és találtam egy csomó magoncot. Először nem tudtam, hogy melyik növényből szaporodhattak, először völgycsillagra gondoltam, de jobban megnézve a japán szellőrózsa szórta szét a magját és elkezdett terjedni. Nagyon örülök neki, ez egy csodaszép virág és ősszel nyílik. 
Illetve találtam valamit a csatavirág tövében is, de még nem tudom, hogy melyik növény lesz, de valami, (mármint nem gyom) az tuti. 

Egyébkét szépen alakulgat itt ez a rész is, nem volt itt semmi a tuják alatt, csak a nagy csupasz pusztaság. Olyan szép, színesé teszik a tűzesők, de van már ott sárga árvacsalán is, fürtös gyöngyike, csatavirág, sisakvirág, lizinka, indás ínfű, árnyékliliomok, alpesi törpefenyő, gyömbérvirág, völgycsillagok, japán szellőrózsa, haranglábak, tündérvirág és még sok minden és persze majd jönnek a hortenziák is. Az igaz, hogy már kezdem látni, hogy a cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens) jó lesz, a kerti hortenziák (Hydrangea macrophylla) viszont nagyon kényesek, nem hozok többet. 
A bugások (Hydrangea paniculata) máshol vannak, remélem, hogy az idén már legalább az egyik virágzik majd, de még az is elég kicsi. 

Kinyílt már a püspöksüveg is vagy tündérvirág. Olyan kis finomak, aprók, igazi kis tündérek! 

Újabb tulipánok nyitottak, ez is tavaly őszi ültetés, kis különlegesek. 

És az Oroszlánkirálynő! megint előadta a hattyú halálát az oszlop tetején, de ezt az előadást nagyon szereti. Hangosan, kétségbeesetten, keservesen, amitől azt hiszem, hogy ő most már örökre az oszlop tetején ragadt, de már nem tudd átverni. :)))))  Nem tudom miért élvezi ezt a játékot, de eleinte (kiskorában) át tudott verni. Hogy én mennyit rohangásztam a létrával! Jó párszor megszívatott a kis huncut! :)))))