A hétvégével Pongrác, Szervác és Bonifác el is masírozott, remélem most már javulni fog az idő valamennyire. Egyébként örüljünk, hogy nem hoztak fagyot, csak ezt a lehűlést és esőt. 

A szombati sikerélményből táplálkozó lendületem annyira kitartott, hogy vasárnap már reggel 8-kor, abban a vacak időben, nyargaltam ki a kertbe és kiszedtem a gyomot a tárkony környékéről. A fű ami ott nőtt, már majdnem magot hozott, muszáj volt kiszedni és a seprencével is bajlódok, így is minden évben sikerül egy párnak szétszórni a magját, ha nem nálam, akkor a szomszédnál magzik fel. 
Így kiszabadultak a krizantémok is, nem is látszottak a fűtől... egyébként lehet, hogy meg fogom nyírni a tárkonyt. Nem saját ötlet, tavaly láttam valahol a FB-n, valaki szép, kis, gömbölyű bokrot nyírt belőle. 
Orosz tárkony, már majdnem kidobtam, mert zéró illata van, de érdekes módon, amikor megszárítom, akkor lesz nagyon finom tárkony illata és az íze is jó, használom főzéshez. 

Nem lett szép, de kikaróztam a borsót is és húztam ki zsinórokat, amibe kapaszkodhat. Vettem műanyag rácsot neki, de nem volt kedvem vele vacakolni, majd jövőre... vagy jó lesz az uborkákhoz. 

Feldaraboltam a komposztra a tegnap kivagdosott szederszárakat is, pár vastagabbat megtartottam a borsóhoz karónak, mert nem elég a bambusz, pedig még vettem is újakat. 
Tavaly a szárazságban az egyik feketeribizli bokornak is sok ága kiszáradt, azokat is kivágtam, daraboltam.
Kis poharakba vetettem még palántának, ami a múltkor kimaradt: toszkán fekete tépőkelt, sima tépőkelt és radicchio salátát. Akartam még vetni tölgylevelű tépősalátát is, de ma megtaláltam a kertben. 
Még kimentem az eső előtt gyorsan kigyomlálni egy ágyást, mert a retek nem látszott ki a gyom közül és ott volt egy másik sorban a saláta, már egészen kis aranyosak. 
Így maradt egy pohár földem és tettem bele a sziklakertből kőtörőfüvet, mert alig maradt belőle valami - ugye mindig ezt emlegetem - a tavalyi szárazság után. Itt látszik, hogy alig van belőle, de beültettem egyebekkel is azt a részt, ha dúsabb lesz, talán a nedvesség is jobban megmarad, mert így nagyon hamar kiszárad. 

A kert egyébként tiszta vadregény most már, kinyíltak a gyöngyvesszők is, belombosodott a magnólia is és szemben a hatalmas életfáim... hát imádom ezt a kertet. 

 A kis tamariskám is virágzik, olyan kis aranyos, nagyon várom már, hogy szép, nagy fa legyen belőle, de pár évbe még bele fog telni. 

Kutyatej. 

Kapásból 3 féle kövirózsa. :) 

 És még szedtem be egy csomó kakukkfüvet és citromfüvet is, csináltam belőlük 70%-os alkohollal tinktúrának valót és a citromfűből szirupnak is tettem el. A nagy üvegben a szombaton eltett lándzsás utifű van, vasárnap reggelre jól összeesett, akkor megtömtem további levelekkel, de délutánra megint így összeesett, már nem teszek bele többet. 
Ugyanígy összeesett a citromfű is, csak sokkal hamarabb, abba is töltöttem utána. 

Hú de elégedett voltam  én magammal tegnap! Nem terveztem semmi kertit, mert előző nap is esett és szombatra is rossz időt ígértek. 
Megnéztem viszont reggel az előrejelzést és nem ígértek esőt, ezért kaptam magam és elővettem a kaszát azzal, hogy legalább hátul a fák alatt levágom a virágzó vérehulló fecskefüvet és a bürök is virágban volt, majdnem akkora volt mint én magam. 
Úgy voltam vele, hogy valamennyit levágok. Ehhez képest levágtam az összes füvet. Persze a többi is nő (amit a múltkor vágtam), de az még tűrhető. 
Most nagyon örülök magamnak, meg a kaszálásnak is. Egész normális fizimiskája lett a kertnek. 

A könnyed kaszálásnak szerintem az lehet az oka, hogy a múltkor már nagyon tele lett a puttonyom a kaszán azzal a nagy izével, ami felfogja és elirányítja a levágott füvet, mert kb. mindenbe beleakadtam vele és nem engedte rendesen letenni a vágófejet. Fogtam és kb. 6 centivel feljebb húztam. Ezenkívül a múlt hétvégén vettem egy új damilfejet rá a piacon, állítólag ezen csak át kell dugni a damilt és aztán behúzza magától. Ki is fogyott belőle, majd meglátom, hogy jó lesz-e, de az biztos, hogy valamitől sokkal könnyebben kaszáltam, mint máskor. 

Aztán úgy belelkesedtem a sikerélménytől, hogy összekaptam magam és kimentem lándzsás utifüvet szedni, szedtem is egy nagy szatyorral, de még a kertben is van. A zöméből szirupot fogok csinálni, de szárítok is, mert nagyon jó teának. Ez a Maria Trebentől  vett kandiscukros citromkarikás tea, még üdítőnek is nagyon finom és az én örökké köhögős torkomnak meg pláne jót tesz. 

Aztán kiültettem a már jócskán kicsírázott hajnalkákat is a kertbe. Nem akartam az idén hajnalkát, feketeszemet ültettem, de nem kelt ki. Ezért gyorsan csíráztattam hajnalkát. 

Elza olyan, mint egy élő felkiáltójel, maga a megtestesült szemrehányás. Pedig pénteken, amikor elment a festő, kitakarítottam neki a verandát és felhoztam a dobozát is, de az se tetszett, mert a nejlonok még fenn vannak és attól meg fél, ahogy mozog meg susog, de még nem szedem le. Hétfőn fog folytatódni a festés, sajnos nehezen száradt a glett ebben a szuper időben. 
Visszavittem a dobozát a lépcsőházba, de ott meg járkálok, az volt a baj.  Elza szereti a kajáját is apránként megenni, de most minden nyitva van, hogy szellőzzön és Herkules már kétszer is betorkolta. :)))) 
Szóval Elza az idegösszeomlás szélén volt, hihetetlen módon ki volt borulva. Pedig tele van hátul a fatárolónál szénával, cicadobozokkal, mindenféle kuckókkal, de ez a MajomNéni a helyét akarja görcsösen visszakapni. Hát... várom, hogy kész legyen már és visszaköltözhessen, hogy helyreálljon a béke. 
Délutánra kicsit megnyugodott, már a dobozból se ugrált ki minden jöttömnél-mentemnél, sőt, amikor a Böbét kiengedtem, akkor sem. 
Böbe meg benn aludt, péntek délután besuttyant (mit mondjak, ő is eléggé idegbetegen toporgott az ajtóban, hogy engedjem már be), aztán lefeküdt és mint egy darab fa, reggelig meg se mozdult úgy aludt. Aztán kiment, de napközben megint benn volt, délután ment ki. :) 
Nem szeretik ezek a rossz időt, Elzának is azért olyan nehéz, különben kinn heverészne valahol (a veteményemben vagy a virágokon... ). :D :D 

Aztán még kimentem és kivágtam végre a szeder tavaly letermett ágait, a többit kikötöttem, hogy ne lógjanak a földön. 
És leterítettem egy nagy részt geotextillel, mert ott is sziklakertet akarok, de ki kell gyomtalanítani a talajt. Egyelőre nem fogok hozzányúlni, majd jövőre valamikor, addig meg hadd tegye a dolgát a geotextil. 
És milyen szépen le van vágva a fű is. :) 

Aztán még összegereblyéztem a levágott füvet, jó pár vödör lett és ráhordtam az évelőágyásokra és a cserjék köré. És lent is látszik, hogy milyen szépen le van vágva a fű... bakker, marhára örülök neki! :)

Itt látszik a képen, hogy milyen szépen nő a japán juharom is. A karók azért vannak körülötte, mert úgy könnyebb volt bebugyolálni télen. 

Itt egyébként jól látszik a mulcsolt és a nem mulcsolt fűhelyzet. Ezen a részen még sokkal több szénát ki fogok rakni, mert eléggé agyagos a talaj, muszáj valahogy normális termőréteget varázsolnom, mert olyanná tud keményedni, mint a beton. 
Viszont úgy látom, hogy a törpebangitának vett cserje végül labdarózsa lett... nem örülök, mert az ott nem fog megmaradni a fenyőtől, de meglátom. 

... teljes a kiakadás.

Tegnap Böbe délután bejött, evett és ment is. Persze csak miután őrt álltam neki, mert a sok nejlon ott lengedezett a verandán, kb. mindenen a huzatban. Be volt ijedve rendesen, a lépcsőn belebotlott a kinti cipőmbe, mert az se szokott ott lenni. 
Szóval káosz van. 
Elza a nyitott  ablakban hangosan sírt, mert be akart jönni, de nincs ott a helye.Tettem ki nekik vizet, hogy inni tudjanak, de kaja nincs kinn. Mindenkit megkínáltam, mindenki evett valamennyit, ki kell bírják (és persze, hogy kibírják, sőt sokkal többet is, hiszen macskák), de látszik, hogy el vannak kényeztetve. Főleg Elza, de őt érinti a legjobban a dolog. 
Még a hasát is engedte megsimizni kinn a teraszon hemperegve, szerintem megvesztegetés akart lenni, de  hát a veranda egyelőre szét van rámolva.  Ez van.
És nem is lesz kész még holnap, mert holnap még megy rá mégegy réteg glett és mivel sok esőt mond, kicsi az esélye, hogy megszáradjon. Így a festés nem lesz meg ugyanaznap. 

Egyedül Herkulest nem érinti a dolog, ő tök jól elvan. 

Az éjszakát végül úgy oldottam meg, hogy Böbe kinn volt,  ő úgyis kinn van már mostanában. Elza viszont nagyon nehezen alkalmazkodik, tényleg ki van borulva. Éjszakára a lenti ajtót zártam be, így legalább a kandúrok se tudtak bejönni összepisilni ott az Elza dolgait. Így Elza benn maradt, végül rátalált a házikójára is és aludt, mert csend volt egész éjjel. Reggel viszont megint cirkusz volt, mindenáron be akart jönni, de azt nem engedem, mert többé akkor nem tudom innen kiverni se. 
Végül mindenki evett és megérkezett a festő is, a macskák pedig felszívódtak, mert félnek az idegenektől. Böbike csavarog, Elza meg csak talál magának helyet, annyi fedett rész van itt, meg egy rakás doboz is, majd bebújik egybe. Ááááá, agyon vannak kényeztetve... 

A haranglábak szédületesek, de azt hiszem kicsit szét kell majd szednem, mert ez legalább négyféle egyben. 

A törpe íriszek hátul is  kivirítottak, imádom, csodaszépek.