Nagyon őszies a ma reggel, 10 fok van kinn. Nem várom az őszt... pedig a hangulatom napok óta annyira őszies, de most, hogy megéreztem ezt a hűvös reggelt, jajnemakarom még. 
Az utóbbi 2 napban nem voltam kinn a kertben, legalábbis nem dolgozni, de ilyen is kell. 
Egyrészt az idő nem engedte és kedvem se volt, illetve el voltam foglalva benn. 

Új-zélandi spenótot szedtem le, mert most a legszebb, blansíroztam, feldaraboltam és dobozokba raktam. 3 dobozzal tettem el, nem fogyasztok belőle túl sokat. Csak nehogy az legyen, hogy majd nem lesz és télen meg kéne... mert Murphy azért melózik. 
Akarok majd vetni még rapinit is, ha esetleg az nem sikerülne, akkor új-zélandi spenótot tudok még eltenni később is. 

Telik egyébként a fagyasztó elég gyorsan, most már át kell gondolnom, hogy mit teszek bele és mit nem. Pedig most kezdődik igazán a cukkini is, de tavaly abból is túl sokat raktam be, nem kell annyi. Lehet, hogy majd főzeléknek (jobban szeretem, mint a tököt) inkább üvegbe teszek el belőle. 
Uborka is lett újabb 3 üveggel, sajnáltam nem eltenni, de még tavalyról is van 12 üveg és tegnap öntöttem ki 2 üveggel, amik régebbiek voltak. A tavalyit majd jövőre öntöm ki... gondolom, mert ennyi nem fog elfogyni.

Azt hiszem, hogy kiszedem a zöldbabot is már az ágyásokból, mert nem kell több, ha meg terem, akkor csak rakom és rakom, mint egy hörcsög, de minek? Már annyi van eltéve, hogy egész télen zöldbabon élhetek. 
Arra gondoltam, hogy esetleg vetek a helyére még borsót, mert a borsóm nagyon rossz lett és ha hosszú lenne az ősz, akkor talán még teremne is, mert nagyon kevés borsóm lett. És persze kipróbálandó... jó nitrogénes lenne a talaj utánuk, bár nem tudom, hogy jó-e a zöldbab után, de másutt nincs szabad hely. Az uborkát még nem akarom kivégezni. 

Jön az augusztus, lassan ideje lesz az őszi retek és a vajrépa elvetésének is, de majd augusztus közepére tervezem, illetve visszanézem, hogy tavaly mikor vetettem el, mert tavaly rengeteg lett, nem győztem osztogatni. Apu olyan nagy szatyrokkal vitt, hogy az csuda, hatalmas müncheni sörretkeim voltak.

Azt is ki kell találnom, hogy a paradicsommal hogy legyen, mert abból is rengeteg van és akkorák, mint egy gyerekfej. Még soha az életben nem voltak ekkora paradicsomjaim. Majd ketchupot főzök az biztos, meg rakok el lecsónak valót is, de azt már üvegbe, talán paradicsomitalt is (bár azt nem nagyon fogyasztok) mert a fagyasztóban kell még a hely, mert a padlizsánok is most indulnak be. 

A virágosban is tervezgetek. Tegnap este elkezdtem megrajzolni az egész évelőkertet egyben, hogy lássam az ösvényeket. Az a problémám, hogy túlültettem és kezdenek az ösvények elveszni, illetve nem is biztos, hogy ott és úgy jók, ahogy kialakítottam. Most azon agyalok, hogy lehetne a legkevesebb virágzás veszteséggel átrakni pár növényt, hogy a helyüket felszabadítsam. Hmmmm...  a legjobban a gyönyörű bazsarózsámon aggódom, de még csak 2 éve van ott, talán most lehetne a legkevesebb veszteséggel mozdítani, feltéve, hogy megmozdítom. 
Ki kell vennem a korai loncot is és átültetni máshová, mert teljesen benőtte az ösvényt. 
A boglárkacserjében nem vagyok biztos, hogy meg akarom tartani, mert nagyon tarackol.  
A bordó levelű borbolya pedig annyira szúrós, hogy szerintem nem hagyom nagyra nőni, hanem formázni fogom... és akkor kell vennem egy ollót hozzá. 

És ott van a régi emésztőgödör kérdése is. Az volt a tervem, hogy mivel beton a fala, óriás bambuszt fogok bele ültetni, de már annyira másképp alakult ott ki minden, hogy a bambusz nem illene oda. Rengeteg füvet belehordtam komposztálódni, ami eléggé össze is esett már, de azt nem tudom, hogy komposztálódott vagy összerohadt. Szóval vagy ültetek bele valamit, vagy veszek mederfóliát és abból lesz a kerti tó. 
Csak az aggályos, hogy a fólia alatt jobban összetömörödik a beleszórt fű és kiszakad az egész, ahogy süllyed. Most, hogy írok róla, meg is győztem magam hogy ha lesz is kerti tó, az nem ott lesz.
Magában a tóban se vagyok biztos, hogy akarom, szóval ennek a témának még érlelési időre van szüksége. 

Mutatom a most nyílókat, a liliomok lassan lemennek, alatta a bordó macedón varfű viszont csodás. Nagyon remélem hogy elszórja a magját és fog szaporodni. 

A hortenzia (macrophylla) eléggé kék lett, gondolom annak köszönhető, hogy az összes kávézaccot megkapta, ami csak keletkezett. Még többet fogok adni neki, mert - ugye - a kék virágok a kedvenceim, miért is ne csináljak kéket abból, amiből csak lehet. :) 

A mályvacserje is nyílik. 

A barátcserje is virágban, de a fele bokor pusztul. Fogalmam sincs mi baja lehet, mintha a gyökere pusztulna, ma reggel voltam kinn megnézni és kifejezetten egy egyik fele kókadt. Nagyon sajnálom, remélem megmarad azért. 

Ez a liliom pedig óriás liliom lesz (annak vettem), de most még csak kb, 60-70 centis. Remélem majd jövőre nagyobbra nő, ahogy megszokja a helyét és szaporodni is fog. Csak 1 hagymát vettem. 

Ez pedig a kék iringóról valószínűleg az utolsó kép, mert vissza fogom vágni, hogy ne szórjon magot. Annyira sok hajtott ki belőle, hogy azokat is ki kell ásnom és emiatt  tulipánokat is ki kell ásnom, Ezt az átrendezést most nem annyira szerettem volna, de muszáj lesz. 
Azt terveztem, hogy életközösségeket alakítok ki, de néha úgy érzem, hogy kezd kicsúszni a kezemből az irányítás. 

Olyan érzésem van, hogy az idén korán érkezik az ősz, mert az őszi virágok nagyon előre vannak haladva. Az őszi virágzású varjúhájak már mind bimbóban vannak és majd szétcsattannak, szerintem sokkal hamarabb ki fognak nyílni. 

Virágzik a mályva cserje is, pedig az csak augusztusban szokott. 
A kínai szellőrózsa is tele van bimbóval, az is csak augusztusban szokta megkezdeni, hasonló módon már kéklik a tarackoló kékgyökér is. Még az augusztus se kezdődött el és már csupa bimbó minden, aminek majd csak szeptemberben kéne virágoznia. Lehet, hogy nem is véletlenül van olyan nyártemető érzésem? 

Arra ébredtem kora reggel, hogy marha nagy macska csetepaté van kinn, illetve csak gondoltam, hogy ilyen borzalmas hangokkal csakis a macsekok lehetnek és jól gondoltam.
Meg is állt bennem az ütő, mert a Böbe kinn volt az éjjel (mostanában sokszor benn alszik, ezért szokatlan, ha nincs itthon), nem találtam őt az este és nem is jött, hiába szólítgattam. 
Kimentem reggel 5 után, miután hallottam a hangokat, de előtte amikor a redőnyt húztam fel, akkor láttam, hogy a nagy, szürkés-fehér, ösztövér, idegen cica megy el, ki a völgy felé. 
Kimentem és marha nagy bűz volt a kapubejáróban, valaki alaposan odapisilt, de nemcsak pisiszag, hanem az a jellegzetes állati félelemszaggal volt tele a kapubejáró és egy rakás kiszaggatott szőrrel. És ott volt a MosogatóCica is és a MókaKépű is (újabban Zoknis a neve). 
Frászt kaptam, mert Böbike szokott ott elbújni a kis ültetőasztalom alatt, de a Böbe  nem volt sehol. 
Megkönnyebbültem, mert ha őt bántották, akkor legalább el tudott szaladni... de szerencsére nem ez volt. Böbe egy darabig még nem jött elő, én szét rettegtem magam, hogy mi van, de végül arra jutottam, hogy azt az idegen kandúrt téphették meg, amelyiket elügetni láttam, mert se a Mosogatón, se a Zoknison nincs se seb, se tépésnyom. 
Böbe is egyben előkerült, rajta viszont van egy seb, amit már nagyon furcsállok, mert harmadszor van ott ez a seb. Ugyanott, ugyanolyan kör alakú. Ugyanott sérülne meg mindig? Mintha szög vagy drót nyoma lenne, lehet, hogy valamelyik útvonalukon van ez a dolog és amikor rohan akkor megsérti a bőrét? Nem tudom, de nem rossz kedvű a Böbe, láthatóan nincs baja, csak rettentően éber. 
Szerintem ez a hajnali csetepaté macskai léptékkel is nagy lehetett, mert Elza se mert lejönni egy darabig hátul a tetőről, márpedig Elza nem egy félős típus, ő nagyon rutinos, Elzának tekintélye van és nem is különösebben érzékeny lélek.  Ő egy nagy túlélő cica. 
Egyedül Herkulest nem érintette a dolog, ő mostanában valahol máshol alszik és csak úgy körbejárt ma reggel, mint valami érdeklődő öregúr. Azért gondolom, hogy a Böbe se volt résztvevő, mert nagyon nagy érdeklődéssel szaglászott (abban a bűzben), amikor előkerült. 
Szóval zajlik az élet a macskatársadalomban, méghozzá elég hangosan. Rémállatok... 

Böbike így alszik a fotelben, mostanában itt tanyázik:

***

A kertben viszont minden egyre szebben növekszik. Beindulnak végre a paprikák is lassan, úgy tűnik, hogy a július vége az az időszak, amikorra tényleg elkezdenek teremni. Tavaly is így volt. 

A szilva valami nagyon egyszerű, régi fajta, apró szemű is, de dugig vannak vele a fák. Azt persze nem tudom, hogy majd tudok-e szedni belőle valamennyit vagy majd a monília elviszi két nap alatt, de jó lenne legalább pár üveg lekvárt csinálni és pár dobozzal eltenni a fagyasztóba, mert télen szeretem ezeket előszedni. Rengeteg van, már egy ág is letört alattuk, sajnos nincs annyi támaszom, amennyi ága van a szilvafának. 

Szőlő is lesz bőven, szerintem ősszel szőlőn fogok élni és ha lesz némi időm, akkor majd csinálok pekmezt belőle. 

Tegnap is leszedtem az uborkát, lett újabb 3 üveggel a kicsikből savanyú uborka, a többit majd elteszem a fagyasztóba, uborkasalátának. Szeretem télen, nem szoktam olyan vékonyra szelni, mint hagyományosan, hanem vastagabb szeleteket szoktam vágni vagy vékonyabb hasábokra. Utóbbit joghurttal szeretem, tzatzikinak és akkor télen is a saját ubimat eszem, nem a vegyszeres boltit. 
Éssss! Van karalábém! Az utóbbi két évben egyszerűen nem akart megteremni, illetve akart volna, de a földibolhák tavaly felzabálták, tavalyelőtt pedig egyszerűen nem nőtt meg. 
Főztem belőle levest. 
Már paradicsomok is akadnak, de a fekete nem jó még, csak kipróbálandó levettem egyet, de kemény még és se íze, se bűze, nem is tudom milyen lesz. 

Újabb 4 padlizsánt is le tudtam venni. Ezekből is padlizsánkrém lesz, mert nagyon szeretem.
Olyan jó ilyenkor hörcsögözni és mindent berakni, aztán télen semmi nem kell venni, mert mindenem van, amit szeretek.