Ebben a melegben nem igazán lehetett kertészkedni napközben, ezért szépen elmentem a kertészetbe, az igazat megvallva, már alig vártam, hogy mehessek. Sajnos ezzel megint vége ennek a pár nap szabinak, pedig de jó lenne már itthon maradni és csak a kertészkedéssel foglalkozni. 

Viszont még előtte, kora reggel kinyargaltam a kertbe és leszedtem a zöldbabot. 14 fokos volt a reggel tegnap, kicsit még fáztam is. 4 doboz lett megint, azt hiszem, hogy most már elég is lesz. Egy dobozzal odaadtam apuéknak. 

Aztán megláttam, hogy érik a mag a hátul lévő szarkalábakon és össze-vissza voltak dőlöngézve is. Így aztán fogtam és kivágtam őket, egy részüket össze is daraboltam rögtön, de aztán azt gondoltam, hogy darabolni melegben is lehet, de hajlongani jobb, amikor hűvös van. Ezért tovább mentem és kivágtam az elnyílt muskotályzsályákat is (elöl még most is van egy csomó...) és visszavágtam az oreganót is, mert éppen virágozni készült. Nem akarok abból se magokat, már így is ki kell majd szedni belőle, mert tőről is nagyon szaporodik. Levágtam pár félredőlt ágat a fehér ürömből is, maradt elég. Szép a kasvirágokkal. Egyébként éppen most figyelem, hogy mennyi kasvirág van a kertben. 

Aztán még nekiestem és kigyomláltam két ágyást, mert akkora volt a fű, hogy nem látszottak ki a növények. Kiszabadultak a répák és pár karfiol, utóbbiakból szerintem nem lesz az égvilágon semmi. Sajnos. 

Levágtam egy csomó ágat a jezsámenről is, betuszkoltam a bokor alá, majd folyamatosan elkezdem aprítani. Tulajdonképpen ezzel előkészítettem magamnak, nem a melegben kell vele izzadni, így csak kiülök a kis székemre és az árnyékban szépen felaprítom és mehet a cserjék alá komposztnak és talajtakarónak. 

Aztán napközben szépen előkészítettem a zöldbabot a fagyasztásra. A blansírozás nem esett annyira jól a melegben, de azt muszáj, anélkül nem szeretem a zöldbabot lefagyasztani.  

A kertészetből pedig hoztam két palástfüvet, egy bugatölcsért, egy piros évelő (remélem) kúpvirágot, egy csodaszép színű tűzesőt, egy fehér lufivirágot és egy bordó levelű tollborzfüvet. Ismét eredményesnek nyilvánítom a napot. A kertben legalább értelme van annak, amit csinálok és látszik is az eredménye. 

A többi kép a virágokról, már nem igazán tudom követni, hogy mit osztottam és mit nem, szóval lehet, hogy lesz ami ismétlődik. 

Itt vannak a feltámogatott bugás hortenziák, nagyon a földön feküdtek a virágai. Tavaly ilyen picike volt még, mint a képen és lejjebb, ami most van. Tavaly még a kukoricacsuhét is köré tettem, hogy védjem a gyomtól és megőrizzem neki a nedvességet, de papír is volt körülötte. Nem egészen egy év a különbség a két kép között. :) 

Egyébként szerintem a hétvégi lendületemet is a képek adták, mert visszanéztem egy csomó állapotképet, amiket azért csináltam, hogy majd lássam hogyan változik a kert. 
Hinné valaki, hogy így nézett ki 2022. január 2-án és másfél év múlva (tegnap) már olyan, mint a következő képen? Hát ezért érdemes csinálni és ezért érdemes törni az ugart akár a júliusi melegben is. :) 

Tegnap, ha a reggeli kaszálás után már semmit nem csináltam volna egész nap, már akkor is nagyon elégedett lettem volna magammal, na de így! 

Reggel (nem túl korán, hogy a környék azért ne erre ébredjen), beizzítottam a kaszát és levágtam a kert alsó részében a füvet, sőt, még az "erdőben" is, a fák alatt, hátul. Akkora volt a medvetalp, hogy a térdemig értek a levelek és már kezdett virágszárakat növeszteni. Azt nem állítom, hogy a legvégén már nem inkább csak kaszaboltam, mert nagyon elfáradtam vele, de a damil éppen kitartott. 
Aztán még feltöltöttem a kaszát benzinnel, tettem bele damilt. Áldom azt a srácot a piacon, aki a kezembe nyomta ezt a damilfejet. Nem kell hozzá, hogy három kezem legyen, hanem csak átfűzöm rajta a damilt, beigazítom kb. a feléhez és felcsévélem. Nem kell szétvenni a fejet. Fogok venni még egyet belőle. 

Nem volt most könnyű a kaszálás, mert úgy tűnik a vakond(ok), leköltöztek a kert végébe és baromi mennyiségű túrás van lenn és hatalmasak. Már azóta is túrt párat, mióta lekaszáltam. 

Aztán kiszedtem még a porcfüvet a mézbogyó körül, mert teljesen benőtte... én még akkorákat soha nem láttam, szinte elfásodik a szára, beterít egy m2-t is egy-egy. A kút körül szeretem, mert tavaly abban a nagy szárazságban egyedül ez a fű volt zöld, de borzasztóan szaporodik ez is, lenn a kert végében már nem kérek belőle. 

Felszedtem mégegy geotexilt, azt is kidobtam, mert szétmállott, még volt egy ugyanilyen mállott, azzal vártam délutánig, hogy odaérjen az árnyék. 
Tegnap már nehezebben volt viselhető a meleg, mint szombaton. 

Végszóra még kiástam az egyik helyről a nárciszhagymákat, mert valahogy elvándoroltak, tavasszal már egészen kinn voltak az ösvényen és nem is voltak valami szépek. 
Most már egy rakás hagymám van kiásva, díszhagyma, teltvirágú gyöngyike és most a nárciszok... na meg amiket rendeltem. Lesz mit ültetni ősszel. 

Van már sárga cukkinim és levettem az egyik "tökisszont" is, tuti összeporzódott tavaly (szerintem a főzőtökkel), mert az volt a legközelebb hozzá és érdekes módon már nő rajta egy másik is, az is TÖK (hihi) ugyanígy néz ki. Alkottam egy új fajtát! :D :D 

Délután leterítettem egy egész geotextilt az előző helyére, már nem szeretném, ha ha kinőne ott a gyom megint, ha már olyan sokáig takarva volt. 

Összedaraboltam még a valamelyik nap kiszedett vad őszirózsaszárakat is és elvittem a cserjék köré... valami hihetetlen, hogy a múltkor vastagon lerakott mulcs, hogy elvékonyodott. Az összes lemetszett szőlő, a feldarabolt, elvirágzott jezsámen ágak... megszáradtak, elporlottak a levelek és csak a fásabb részek vannak már ott. Zabálja fel a talaj élővilága az összeset. Már a konyhai szerves hulladékkal se vacakolok, simán beszórom a virágok közé, végül is annyira sűrű minden, hogy nem is látszik köztük. 

Egyébként egy csoda a kert, a levirágzott törökszegfűről már szedtem magot és volt még 2021-es magom, abból vetettem az újonnan felvillázott részre. Kinyílt a tavalyi léggömbvirágom is, pedig jó darabig abban se voltam, biztos, hogy egyáltalán megmaradt, de az orbáncfű, a harangvirágok és még a küllőrojt is nyomja, utóbbi már nem sokáig, de még szép lila foltot ad a kertben. 

Rózsaszín kakukkmák. 

Kinyíltak a trombitavirágok is, ez egynyári virág, de annyira szeretem, mert olyan különleges. 

Kasvirágok és kúpvirágok.

A macskafarkú veronika is még mindig nyílik és már látszik az óriás liliomaim ígérete, ott vannak a bimbók. Hatalmasra nőttek az idén, már most sokkal magasabbak mint én, szerintem 2 m fölött vannak. 

Ezek is kasvirágok és kúpvirágok, csak másik kasvirág. 

És egy újabb árnyékliliom is nyílik... a pókot nem piszkálom, hadd vadászgasson ott a virágok között.  Végül is a pókok is lakhatnak szép helyen, ugye? :) 

Tegnap betáltosodtam és felszedtem három helyről is a geotextilt. Az egyik már teljesen elérett, darabokra szakadt, ahogy felvettem, azt el is dobtam, jó egy éve ott volt már letéve, de a szakadozottság miatt, már nem működött a gyomirtó funkciójuk. 
Egy másikat még nem dobtam el, hanem kettéhajtottam, így nem látszanak a lyukak rajta és teljesen fedi a talajt. Volt egy rész, egy félméteres csík, ami a két geotextil között volt és nagyon utáltam kaszálni, mert nehéz mellettük kaszálni, hogy ne szaggassam szét a damillal az anyagot.
Egyébként a legkisebb lyuk is elég bárminek, hogy kibújjon rajta, főleg a folyondárnak. A folyondár még szereti is, akkorára nő, ha rajta futhat, hogy én még ekkorákat nem is láttam. 
Eszembe jut róla a régi kertszomszédom, minden alkalommal amikor találkoztunk, átkiabált, hogy: "Jó napot szomszédasszony! Vannak-e nagyok?"
Én meg mindig mondtam neki, hogy: "Jó napot Laci! Vannak bizony, de még mekkorák!" :))))
Ez amolyan szomszédi szertartássá vált, szerencsére nem minden nap, mert hétvégi telek volt. 

Szóval itt aztán vannak nagyok és nemcsak a szulákok, hanem a porcfüvek is és most jönnek a nagy disznóparéjok is, mindent kiszedtem, mert nem szeretném, hogy magot hozzanak. Púpos lett a komposzt a fűtől, de majd összeesik, amit meg már nem raktam rá, azt körbeterítettem a cserjék körül. Meleg lesz, majd az segít nekik elfonnyadni és szépen visszakerülni az élet vérkeringésébe. Kivettem már az elszáradt pipacstövet is, kb. egy m2-t foglalt el... én még ekkora pipacsot nem is láttam. 

Aztán elővettem a csodaásóvillát és először az egyik részt fel is villáztam. Tudom, nem vagyok normális ilyen hőségben, de adta magát és egyébként a föld jó nedves, most könnyű volt villázni, máskor olyan, mintha betont törnék. 

Ilyen volt, amikor felszedtem a geotextilt, le kellett róla szaggatni a folyondár szárait. Nálam tele van vele a kert, valószínűleg sose fogom tudni kipusztítani. Egyébként jó talajtakaró, csak azt nem szeretem, hogy felfut a növényekre. Nem csipegetem, általában hagyom megnőni és akkor könnyű kihúzni... két nap alatt úgyis visszanő. Ebben az agyagos, kötött talajomban szerintem a szulák gyökerei biztosítanak némi lazaságot, hogy ne álljon teljesen össze és leviszik a vizet is mélyebbre, szóval igyekszem vele békében lenni. 

És miután felvilláztam ilyen lett. Az ösvényeket már nem villáztam, mert sokkal több gyom kel ki, ha fellazítom. 

Aztán felszedtem a mögötte lévő geotextilt is, alig látszik a képen (fönt), mert rádobáltam a gyomot, azok meg szépen gyökeret eresztettek. Azt hinné az ember, hogy a meleg, fekete felületen gyorsabban elszáradnak a gyomok, de nem, szépen felélednek rajta. Többet nem dobálom rá.
Kicsike darabnak tűnik, mert lejt, de majdnem akkora, mint az első darab föld ( a geotextil fölötti rész, másik képen majd jobban fog látszani).

És aztán még felszedtem egy nagyot is. Mielőtt letakartam a geotextillel,  olyan nagy fű volt ott, mint amit balra tőle lehet látni, látszik, milyen nagyon jól irtja a gyomot maga alatt. 

És ezt már nem tegnapra terveztem, de volt kedvem és erőm hozzá, ezért azt a részt is (kicsit nyögve már) felvilláztam. 
A díszdohány egy tavaly felvillázott részre van ültetve, nagyon jó növény az ilyen új helyekre, mert ezek mindig nagyon begyomosodnak, de a díszdohány között alig jött ki valami. 

Itt látszik a második darab geotextil helye felvillázva. 

 Most nagyon örülök magamnak, meg az új helyeknek. A helyzet az, hogy az utóbbi hetekben visszafogtam magam, hogy ne menjek már kertészetbe, mert nincs hely, ahová ültethetném a virágokat... hát most csináltam helyet. Eléggé rögös, mert nedves a föld, de majd szétmegy. A tavalyi darabok is ilyenek voltak, nem is baj, mert eléggé agyagos, kötött, így jobban belemegy a víz és majd télen szétfagy. A növények meg valahogy nem bánják, ha rögös. 

És még elmosogattam a kis palántanevelő poharaimat is és egy csomó alutálcát, amiből a cicák esznek és este még szedtem megint egy rakás zöldbabot is (sárga hüvelyű), már benn is van 3 új csomag a fagyasztóban, egy adagot pedig kinn hagytam főzeléknek. 
Ez egy másik fajta sárga. Amit előzőleg szedtem, az szélesebb hüvelyű, de nagyon jó zsenge, ez meg olyan ceruza formájú, mint a zöld színű zöldbabok. Nem ismertem eddig őket, mert az idén vetettem először ezeket a fajtákat. 

Most marhára elégedett vagyok magammal és azt kell mondjam, hogy különösebben még csak el se fáradtam, jól esett a fizikai munka és megint haladtam egy nagyot előre. Éjjel aludtam, mint a tök. 
Hihetetlen egyébként, hogy amikor dolgozom és egész nap a fotelben ülök a számítógép előtt, délutánra mennyire el tudok fáradni, sokszor jártányi erőm is alig van. Olyankor fordul elő leginkább, hogy úgy érzem, hogy a kertbe sincs kedvem kimenni, de inkább erőm nincs... szörnyű mit kivesz az emberből az egész napos ülés meg persze a stressz. 

Elzát véletlenül vettem észre, szinte láthatatlanok tudnak lenni ezek a cicák. Olyan édesdeden aludt a virágok között. :)