Ma Marcikát elaltattuk. 

Édes, Kis Drága MókaKépűkém, ez lett a móka vége. Egy nyomorult seb miatt... olyan sok dolog kavarog most bennem, hogy talán ha így vagy úgy, vagy másképp csináltam volna, de alapvetően már mindegy. Marcinak már mindegy. 

Előttem van a végtelenül fáradt tekintete. Tegnap magyaráztam neki, hogy muszáj lenne elmennünk az orvoshoz, abban reménykedtem, hogy megérti. Odanyomta kis homlokát az enyémhez, úgy vettem, hogy beleegyezett.
Már napok óta próbálkoztam elvinni, de nem lehetett betenni a hordozóba, mert a 4 lábával és az összes körmével ezerfelé kapaszkodott, hogy ne tudjam beletenni. 
Aztán utána mindig elrejtőzött... 
Végül ma úgy döntöttem, hogy akkor beteszem egy dobozba, mert a dobozt minden cica szereti (nem is tudom miért nem jutott eszembe hamarabb) és úgy vittem el őt, de nem rendelt a doki, sőt a városban a másik sem, ezért elmentünk egy másik városba itt a közelben. 
És amikor odaértünk, azt láttam, hogy a Marci ott a dobozban valamiért addigra feladta. Csak feküdt, a doki először azt mondta, hogy altassuk, aztán, hogy talán még megpróbálhatunk valamit, de ránéztem a fáradt kis cicára és azt mondtam, hogy ne kínozzuk tovább... talán már eddig se kellett volna. 

Nem állítom, hogy bizonyos fokig ne lennék megkönnyebbülve, mert legalább nem szenved már és ennyi tehetetlenséget, amit átéltem ez alatt egész idő alatt, soha többé nem szeretnék érezni. 
Ugyanakkor azt hiszem éppen emiatt a tehetetlenség miatt nem tudom azt érezni, hogy mindent megtettem, mert a legtöbbször fogalmam se volt, hogy mit tegyek. Hogy fogjam meg, hogy vigyem be, hogy tegyem be a hordozóba, ha nem tudtam valamelyiket megoldani, akkor mi legyen, hogy kezeljem. Akármit csináltam, nem gyógyult be az a kurva seb, bár ha orvoshoz vittem, akkor sem. 

Édes, Kis Kóborkám, azt hitte majd itt otthonra talál, aztán csak a halálát találta meg nálam... 
Fagyott a föld is, nem tudtam eltemetni. Kivittem az erdőbe és találtam egy nagy fa tövében egy mélyedést, olyat, amilyenbe a filmekben szoktak elbújni, oda tettem bele. Hordtam oda köveket, de csak körberaktam, egyszerűen képtelen voltam rárakni a kis testére a köveket... 

 Drága Kiscicám, remélem a lelked már egy sokkal jobb helyen van! 

-11 fok volt ma reggel, még most is -9 van, amikor írom a bejegyzést. 
Nagyon örülök, hogy betakargattam a fáimat, remélem még a nagy fügén is ér valamit az a fagyvédő szövet, de a következő télen már nem fogom tudni betakarni, mert a nyáron biztos nagyra fog nőni. 

A velencei kutyatej szegény teljesen elalélt a hidegben, meglátom mi marad belőle. Ha más nem, tőről biztos újra fog hajtani. Ha nem, akkor nem ebbe a kertbe való. 

 Megraktam a madáretetőt is már korán, bár úgy szoktam, hogy sötétedés előtt pakolom meg, hogy reggel ne kelljen azonnal kirohanni, amikor a kis madárkák már felkeltek és ennének. 
Kb. 60-70 kg napraforgót raktam már ki nekik, talán még 10 kg-t kell vennem. Az idén kevesebb faggyúgömböt vettem, egyrészt nem nagyon volt a környező boltokban, másrészt nagyon drága lett. 
Most, ezeken a hidegebb napokon lóg nekik kettő mindig az etetőn, hogyha kifogyna a mag, akkor legyen mihez nyúlniuk. 
Remélem a március már melegebb lesz és jönnek elő bogarak. Meg fogom látni, mert amikor már nem jönnek és nem fogy annyira a napraforgó, akkor már el tudják látni magukat. Anélkül is biztos el tudnák, de így segíti a túlélésüket, hogy van egy biztos kajaforrás nekik.
Az idén alig volt veréb és más madár, nem is tudom hová lettek a madarak... egyre kevesebb van évről évre. Ebben az évben főleg széncinkék jönnek az etetőre, fakopáncsot láttam egyszer, de mostanában a csuszkát se látom, sőt a szajkókat sem nagyon látom, ellenben van rengeteg ragadozó madár. Gondolom sok a pocok a tavalyi meleg és viszonylag száraz nyár után. 

Ma salátát tervezek vetni és pár virágot is. Benn az ablakban már jó meleg van, süt a nap, az is melegíti őket. Nem kell egyszerre sok, a salátát majd szakaszosan akarom vetni, illetve direkt úgy vannak összeválogatva a fajták, hogy lehessen nyáron is termeszteni és ősszel is. Aztán majd kiderül mi lesz belőle, lesz-e víz az idén, akár eső formájában, akár a kútban, mert ez a nagy szárazság biztos a kútnak se kedvez. 
Valahogy az esővíz gyűjtését is meg kéne már oldani... évek óta tervezem, de ahhoz át kellene alakítani a csatornát több helyen, beépíteni a kifolyókat és nem utolsósorban víztartályokat venni. Lehet, hogy majd szépen egyesével fogom megoldani. 
A legfőbb visszatartó erő eddig az volt, hogy minden hely olyan, ahová le lehetne telepíteni az esővíztartályt, hogyha túlfolyik egy-egy nagyobb zivatarnál, akkor kárt okozna a túlfolyó víz. 

Enyhült kicsit az előrejelzés, már nem látok -13 fokokat, ez is valami. 
Ráadásul tegnap és ma reggel is csak -6 fok volt, tehát ha továbbra is 4-5 fokkal lesz melegebb, mint az előrejelzésben van, akkor talán a füge is megússza. Kiderül az elkövetkezendő pár napban. Jaj, nagyon várom már, hogy tavaszias idő legyen! 

Tegnap megnéztem a Penstemont, még az is bírja, de ma teszek rá még egy kis szénatakarót. 

A jövő héten lesz 24-én, Jégtörő Mátyás napja, még addigra is bőven fagyos az előrejelzés. Azt mondja a fáma, hogy Mátyás tör ha talál, ha nem, akkor csinál. Mármint jeget. Nem bánnám, ha találna és akkor lesz mit törnie. 

A K-betűs palántáim nem remekelnek túlzottan az ablakban, de azért növögetnek, némelyik kicsit megnyúlt, de reménykedek abban, hogy ha sütni fog a nap, akkor majd megzömökösödnek kicsit a fényben. 
Nem keltek ki jól, majdnem mindegyiknek utána kellett vetni, az utóvetéseket még várom, hogy kikeljenek. 
A képen karfiol van, de van karalábé, káposzta, Sessantina saláta brokkoli és korai brokkoli is. 
Kicsit később még vetettem snidlinget is, tegnap pedig 2 szem magot a mazsolafa magjaiból, sajnos a nedves papírban csíráztatása nem jött be. 
Megnéztem és halottak a magok belül, lehet, hogy a többi se lesz csíraképes. Majd kiderül, még van pár szem magom. 

Sokat gondolkodom egy üvegházon, de igaziból abban hideg lenne még ilyenkor, ott nem tudnám nevelni őket, főleg, mert éjjel hideg van.
És helye sincs már... nem is tudom... időnként úgy érzem, kezdem kinőni ezt a kertet. Pedig ez se igaz, olyan sok része van még, amihez nem is nyúltam. A baj az, hogy nem jók az adottságai, északi lejtő, nem szerencsés, de azzal kell főzni ami van. 

Nem tudom mi van velem, biztos, hogy a tél kopársága is teszi, de nyüsztetek. Tudom, hogy szoktam így érezni ilyentájt, nagyon kéne már pár virág legalább... majd jönnek már a krókuszok.
Viszont van még itt valami, végignézegettem a tavalyi képeket és nem tetszik a kertem. 
Nem harmonikus... legalábbis bizonyos részei nem azok. 
Én szeretem úgy szemlélni a dolgokat, hogy még nem, végül is egy kertben minden variálható, a nagy fák kivételével minden  mozdítható... Meglátom, hogy legyen, tavasszal pár növényt meg akarok mozgatni, illetve azt hiszem, hogy sok krókuszt is fel fogok szedni és máshová ültetni ősszel. 
Arra is gondoltam, hogy az a bajom, hogy tavaly nem sokat változtattam, ergo nem haladtam, hanem csak meglévő területekkel gazdálkodtam. Bár végül is jópár fát ültettem ősszel és egy csomót ki is vágtunk... ehhh, tulajdonképpen nem tudom mi bajom van. Agyamra megy már a tél! 

Egyébként Böbének is, tegnap kb. hússzor ment ki és jött be. Először hajnal fél négykor a -6 fokban, nem is mertem visszaaludni, hogy fél óra múltán be tudjam engedni... jött is, fázik a macskabunda! 
Napközben, amikor benn volt, akkor felmászott az ablakpárkányra a palántáim mellé és szó szerint élvezte, hogy frászt kapok, hogy esetleg leveri. Látni kéne olyankor kis pofáját, meg a tekintetét, figyel, hogy reagálok és úgy csinál, mintha le akarná lökni. :)))
Azt hiszem ki fogom próbálni, amit a FB-n láttam, hogy előveszem a játékmackót, leköketek vele valamit és megverem érte a Böbe orra előtt. Tuti érteni fogja, ezek mindent értenek! :)))))

Böbike nyakán lett egy 5 forintos nagyságú csupasz folt, mert becsepegtettem féreghajtóval (Dronspot).
Írták mások is, hogy van ilyen mellékhatása, de muszáj vagyok, mert a tablettát képtelenség beadni neki. Olyankor szokott tablettát kapni, amikor évente oltásra megyünk és azzal jár a féreghajtó és a doki be is adja a szájacskába.