Tegnap egész sokat sikerült gyomlálnom, ahhoz képest, hogy késő délután jött egy eső és bezavart. 
Az a rossz még a kicsi esőben is ilyenkor, hogy a fű vizes lesz tőle és úgy már nem szeretek gyomlálni. Viszont az alsó évelőágyásokból kiszedtem a füvet, az már nem tud magot szórni és a kis lúcfenyő körül is elkezdtem kitakarítani a gyomot, mert a folyondár már megint mindent befont. Alig látszott ki a magyal is, benőtte a cserjés pimpót is... szörnyű az egész és nem tudom, hogy fogok ettől megszabadulni... valószínűleg sehogy. 
A nagy sűrűségben a csigák is megtelepedtek és megrágták az árnyékliliomokat is. 
Az eső miatt azt a részt nem tudtam befejezni, majd ma folytatom, de valahogy le kell mulcsolnom azt a részt olyan vastagon, hogy ne tudjon kibújni a gyom alóla. 
Majd 1 négyzetméteren kipróbálom, hogy működik-e. 

És akkor a virágok.
Hihetetlen, hogy a mályvacserje milyen nagy már. Talán 3 vagy 4 éve gyökereztettem ki két kicsi hajtást és ilyen szép már. 

A tavaly vásárolt izsópfű. Két árnyalatot vettem, de sajnos a másik nem élte túl, vagy a telet, vagy az aszályt, vagy ki tudja? 

Kleopátra tűje

Az őszirózsák is nyílnak, egyre több minden nappal... jön az ősz. 

Imádom ezeket az apró virágú büdöskéket, meg mindenféle büdöskét is imádok. 

A titóniák az idén szép nagyra nőttek. 

Évelő lobélia.

Tegnap délután ki akartam menni a kertbe kicsit tevékenykedni, mert pici elfelhősödött, nem volt olyan meleg, de 5 perc alatt 3 csípéssel lettem gazdagabb. Nem szúnyog, hanem nem tudom mi csípett meg, apró kis hólyag lett tőle, de annál jobban viszketett. 
Gyorsan bejöttem és bepamacsoltam 20%-os ecettel. Azt tapasztaltam, hogy az ecet mindennél jobb a csípésekre, főleg, ha azonnal be tudja az ember kenni. 
Elfelejtettem lefújni  magam a szúnyog-kullancs elleni cuccal és utána már nem is volt kedvem visszamenni. Utálatos ez a sok vérszívó lény és most nagyon sok van belőlük. 

Ennek örömére viszont befejeztem az ablakfestést, kész van kívül-belül. Nem állítom, hogy tökéletes lett, de szép fehér és védve van a fa végre. 
Ezek olyan régi, összecsavarozható ablaktáblák voltak, de össze lettek fogva egybe, mert ahogy kivették belőle az üvegeket, a hőszigetelt üveg pedig saját fa keretbe került,  ezt kellett most lefesteni. 
Sose értettem, hogy az emberek miért nyelték be ennyire a műanyag ablak témát. Sorra dobálják ki a még jó fa ablakokat és építik be helyette a szar műanyagot. Óriási pocsékolás.
És persze azt se értem, (illetve sajnos nagyon is értem) hogy miközben már a vízcsapból is a fenntarthatóság folyik, gyártják és reklámozzák ezerrel a műanyagot, de ez egy másik téma.

 ***

A kertben irdatlan mennyiségű a szaporulat. Írtam a múltkor, hogy áttelepítettem a tavasszal vetett törökszegfűből párat az idei helyére, hogy legyen jövőre is, csak hát az idei is szétszórta a magját... minden, de a környékén tényleg minden tele van frissen kelt törökszegfűvel. Ebből aztán bőven vihetek át a kert többi részébe is és majd viszek is, mert nagyon szép virág, mutatós és hosszan virágzik. 
A nagyok, amiket átültettem, a kicsik pedig most keltek. 

Ezek pedig kék nefelejcs magoncok. Ki fogom szedni őket, mert annyi van, hogy nem fognak tudni kihajtani miattuk a szellőrózsák, de marad is majd olyan helyen. ahol semmit sem zavar. 

Ezt a varjúhájat tavaly az első sziklakertből telepítettem át, mert egy szál kis 20 centi nyüzüge növényke volt, ami egy év alatt se nőtt semmit, mert nem szerette az árnyékos helyet, ahová először ültettem. Meghálálta az átültetést, az idén ekkora lett! Csúcs, el vagyok tőle ájulva! 

A zörgővirág és oroszlánszájak, idei magvetésből.

Annyi cukkinim van, hogy kínomban már mindent csinálok belőle. 
Egy másik bloggertől csórtam az ötletet, persze én semmilyen receptet nem vagyok képes soha betartani, mindegyikbe belefantáziálok, ezért ez se lett teljesen olyan. 

Fogtam egy sárga cukkinit és lereszeltem (kb. 40 dkg lehetett, de nem mértem), adtam hozzá két zacsi vaníliás cukrot, egy sütőport, 1 lapos teáskanál szódabikarbónát (legközelebb vagy az egyiket, vagy a másikat teszek), 3 evőkanál cukrot, 1 teáskanál fahéjat, kis őrölt gyömbért, két tojást, kb. fél deci étolajat (a legközelebbibe nem teszek majd, van a dióban elég zsiradék), beleborítottam egy fél üveg szilvabefőttet, 1 csészényi darált diót és kb. fél csészényi apró zabpelyhet. Az egészet összekevertem és végül annyi lisztet adtam hozzá, amit felvett. Kb. 4 evőkanálnyi volt.
Összekevertem és egy kerek szilikonformába öntöttem és előmelegített sütőbe tettem be. 
Kb. 45 percet sütöttem először 180 fokon, de úgy láttam, hogy túl hirtelen sül és levettem 150 fokra. Kicsit megszurkáltam a tetejét, hogy a kipárolgó nedvesség el tudja hagyni a sütit. 

Meglepően finom lett az eredmény, belül egészen krémes lett. 

A süti folyománya, hogy megvan a cukkinik sorsa, el fogom tenni őket lereszelve, cukorral és citromhéjjal üvegbe, jó  lesz sütibe a télen. 
Az a jó a tökökben, hogy gyakorlatilag alig van ízük, ezért bármilyen ízűre lehet őket készíteni. 
Van még kinn két nagy gömbölyű, világoszöld cukkini, egy gömbölyű, sötétzöld cukkini, rengeteg sárga és két hatalmas tökisszon is, illetve 3, de egyet meghagyok magnak. Mindegyikből hagyok az idén, mert megfogyatkoztak már a magvaim.

Böbe nem jött be, hiába hívtam este. Kiabáltam érte, kinéztem vagy hatszor, hívogattam, de semmi. Már itthon van, egyben, megreggelizett... nagy kő esett le a szívemről, most nekem is meg kell tanulnom újra elengedni őt.
Még látszik az oldalán, hol le van nyírva a szőrikéje, de már begyógyultak a sebek. 

Nem tart már sokáig a kinn éjszakázás, mert abban a pillanatban benn vannak, ahogy picit lehűl az idő. 
Elza pl. most is benn aludt.