Megrendeltem két jujubát (kínai datolya), két különböző fajtát, nagyon remélem, hogy beválnak majd. 
Találtam egészen épeszű áron, mert van, ahol nagyon drágán adják, sőt, a legtöbb helyen (már ahol van egyáltalán) nagyon drágán adják. 
Ugyan szeretek halogatni, pl. az almafa vásárlást már 3 éve halogattam, de azt hiszem jól tettem, mert akkor most nem lenne helye a jujubának, az almát meg azt sem tudom hol tárolni ami van, már amikor terem. Az idén nem tudom lesz-e 3 szem... 

A jujubához viszont nagy reményeket fűzök, nincs ellensége, berakható üvegbe, aszalható és nagyon egészséges. Bár az alma is egészséges, de azt megveszem, mert almaimádó vagyok, de frissen szeretem. Egy napot sem vagyok el alma nélkül, már most is alig várom a friss, idei almákat. 
A jujubát viszont főleg aszalni tervezem, ehhez már néztem kétféle aszalót is, amit szeretnék majd megépíteni. Nem akarok aszalógépet venni, mert nem tervezek olyasmit, amit növeli a költségeimet, mire nyugdíjas leszek, ezért a villany felhasználás nélküli aszalásra készülök. Már találtam kettőt is, szerintem mind a kettőt meg tudom építeni. És ha lesz saját jujubám, akkor nem kell az Ázsia Centerbe futkosni, hogy aszaltat vegyek. 

Túladtam a kapálógépen is, apu elvitte, ne álljon itt, nem kell nekem egy ekkora gép, nem tudtam vele dolgozni, túl nehéz volt nekem.Tavasszal próbáltunk vele kapálni, de az lett csak az "eredménye", hogy annyira kifacsarta a térdemet, hogy két hétig szinte semmit nem tudtam csinálni. 
Sokkal könnyebb a csodaásóvillámmal dolgozni, az a legjobb kerti szerszámom, ami valaha is volt. Arról nem beszélve, hogy a kapálógép olyan rondán túrja össze a talajt, a széleken utána kellett dolgozni ásóval, mögötte az ember meg összegyalogolja... aztán újra fel kell lazítani, meg gereblyézni, egy csomó nehéz és fölösleges munka. 
A csodaásóvillával alig van fizikai megerőltetés, nagyon szépen fellazítja a talajt, szinte kipereg közüle, a gyomokat gyakorlatilag csak felszedem a fellazított földből, nem szétdarabolom, mint a kapálógéppel. Nálam rengeteg szulák van, nem akarok tízből százat csinálni... és gereblyézni se nagyon kell utána. 

És akkor a virágok ismét. A zörgővirágom. 

Visszavágtam a cickafarkat és megint nyílik. 

A Kleopátra tűjéről még lesz kép biztos, mert egyre nagyobb, egyre jobban elágazik és egyre szebb. Ez most egy közeli. 

A Helenium a tűztövissel nagyon szép és óriásira nőtt, nem gondoltam, hogy ekkora lesz, de örülök neki. Nagyon mutatós virág, nagy a díszítőértéke. Már kezd elnyílni, de még mindig szép. 

Itt már látszik, hogy alakul a cserjés sáv a kerítés mellett. Már meghaladták a kerítés magasságát, a tűztövisek is, a tamariska is és hátul a cserszömörce is nagyon megnőtt. 
Itt elöl a kékszakáll nem lett szép az idén, felkopaszodott a szára, sajnos nem metszettem meg eléggé. Sokkal drasztikusabban vissza kellett volna vágni de azt szerettem volna, hogy nőjön nagyobbra. 

Böbike, még most is látszik az oldalán a harapások nyoma, ott van levágva róla a szőrikéje, de már növöget. 

Minden képen virág és macska... :) 

A trombitavirágok utolsó példányai, már szedtem róluk magot is. 

És a varjúhájak közül az egyik, csodás. 

Kezdenek virágozni a krizantémok is, itt előtte van egy őszi sisakvirág, remélem majd kinyílik ez is és együtt is tudok róluk fotót készíteni. 

Elvileg megjött a lehűlés, 20 fok volt reggel... eddig 17-19 fokok voltak reggelente, amíg tartott a kánikula. Ma reggel kb. 10 percig dörgött és nagyon villámlott, esett 6 csepp eső és annyi. Én még mindig várom a lehűlést. 
Szerencsére itt nálunk nem volt olyan borzalmas kánikula, mint az ország többi részén, itt tegnap (hétfőn) volt a legmelegebb, egészen késő délutánig tartotta magát a 34 fok, de elég volt már belőle. 

 Hoztam pár képet a büdöskéimről, elegánsabb nevükön bársonyvirágokról, mert szeretném kicsit népszerűsíteni őket. Sajnos az utóbbi időben nem, vagy egyre kevesebbet látom ezeket a virágokat a kertekben.

Az éjjel valami fura hangra ébredtem, ilyet se hallottam még, pedig pár éve már itt lakom. Szarvas volt... de nem a bőgős hang, kinéztem az ablakon és itt volt megint az egész csorda, mentek legelni a mellettem lévő földre. 
Ezek itt laknak valahol, egy nagy csapat, legalább 20-an vannak, de néha szerintem többen is. 
Akkora szaguk volt, hogy még reggel is éreztem benn a lakásban is a vadszagot, biztos sokáig itt lehettek, még nem éreztem ennyire a szagukat sosem. 
Olyan élmény látni ezeket az állatokat, pedig sokszor láttam már, mert gyakran jönnek ki az erdőből, de akkor is. 

Ami azt illeti a veteményes olyan gyomos, hogy már-már szégyellem, de ennyi időm, erőm volt/van. Illetve nem is csak az időmön múlik, hanem az időjáráson is. Az idén sokszor nem lehetett kimenni az esőzések miatt a felázott kertbe, vagy a meleg miatt. 
Annyira azért nem aggódom, tavaly is ugyanilyen gaztenger volt, mire nyár végére megjöttek az esők, a kert pillanatok alatt elburjánzott, mégis rendbe tudtam szedni és mire eljött a tavasz, be is ültettem. Már azon se aggódom annyit, hogy szétszórja a gyom a magját, mert így is sok a gyom, meg úgyis sok. Se a szomszédom nem műveli a földjét, mellettem meg kaszáló van, szemben erdő... szóval ez a pár szem, ami itt a saját gyomokból szóródik szét, már nem oszt és nem szoroz. 

Viszont megint van rengeteg paradicsomom, amivel majd még kezdenem kell valamit. 

 Lesz megint jócskán tomatillo is, de nem olyan nagyok, mint a legelső évben voltak, de tulajdonképpen nem is ültettem az idén, hanem magától kelt. Ez itt pl. a cukkini mellett kelt ki a komposztból, amit a cukkinire raktam. 

Pirosodnak a paprikák is. 

A sárga cukkini az idén nem akarja abbahagyni, egyrészt hatalmasra nőtt, másrészt terem, mint a bolond, nem bánom, mert nekem de ez a legfinomabb cukkini. 

A karalábéim is szépen növekszenek. 

Itt látszik, hogy a nemrég - a zöldbab helyére - vetett növények is kelnek. Minden kibújt, a retkek, rapini, radicchio és leveles kel is. Az ágyás hátsó részén pedig a kiszedett zöldbabok takarják a talajt, ide fogom ültetni a jövő évi fokhagymát majd ősszel.