Na, hát nekilódultam és alaposan megnyestem a tűztöviseket, de közben még belebotlottam a borbolyába is, nem fértem hozzá tőle a tűztövishez. Így aztán előbb ment a borbolya, tövestől, aztán nekiestem a tűztövisnek is. 
Gondolom "hálából", tőről kb. ezer hajtást fog hozni, majd csak győzzem a nyáron visszavagdosni mindet. 
Most láttam, amikor egész ágakat tőből kivettem, hogy mennyire átszőtték az oldalhajtásai is az egész növényt... azt hiszem az utolsó pillanat volt, amikor még kezelhető volt a bokor. 
Ennek ellenére azt hiszem ősszel kivágom mind a kettőt. 

A borbolya is azért ment, mert nincs rajta fél centi se, ahol meg lehetne fogni. Tavaly nem is tudom hányszor szurkálta meg a kezem, mert sövényvágóval próbáltam formára nyírni és a sok picike lehullott darabkát nem lehetett mindet összeszedni, gyomláláskor meg egy rémálom volt utána. 
Pedig nagyon szép volt, főleg ősszel a bordó leveleivel, mögötte a Helenium és a tűztövis tele termésekkel, de majd kitalálok oda valami mást, amin nincs ötvenmillió tüske és nem is cserje. Tulajdonképpen szegény borbolya azon túl, hogy tüskés, nem is volt jó helyen. Ott mászkálok be a cserjék közé, azt hiszem valami alacsonyat fogok oda ültetni, nyuszifület vagy valami igénytelent. 

Ilyen volt: (ősszel, elől a bordó a borbolya)

Ilyen lett, így jobban fog érvényesülni a veresgyűrű som is. Lesz helye a tujának megnőni és mögötte majd ki fog hajtani a magas mákkóró is, legalább azt is kordában tudom majd így tartani. 

A másikat is visszanyestem, 3 ágat hagytam, de ezt is ki fogom onnan venni. Ott van egy fenyő, ami reményeim szerint fel fog nőni (bár iszonyat lassan nő), és balra mellette egy japán birs is növekszik, szóval nem is fog onnan hiányozni. 

Boltban is voltam reggel, karalábé magokért mentem, mert összesen két karalábé kelt ki. Utánavetettem és abból se kelt ki semmi. Akkor jutott eszembe, hogy tavaly is mit szenvedtem a karalábéval, szerintem rosszak a magok, ezért vettem újat. A piros bélű reteknek pedig nagyon megörültem,  legalább ilyet sikerült szereznem, ha már azt a koreai típusú retket nem tudtam szerezni, de majd jövőre azt is. 
Volt földmogyoró mag is, de azt most ott hagytam, mindent nem lehet. Egyébként is egyre aggasztóbb a szárazság. 
Hoztam viszont új csapadékmérőt a törött helyett. 

Újabb krókuszok nyíltak ki, de a nagy özön még később jön, azért pár képet mutatok. 

A hóvirágok teljesen ki vannak nyílva. 

Erősen fontolóra vettem, hogy a tűztöviseket kivágom innen a fenébe. Gyakorlatilag állandóan metszem, még nyáron is, de csak nő, nő és nő. Felfelé is, magasra és széltében is, na meg a tövéről is. 
Az a bajom vele, hogy ezt még ledarálni se jó, mert én ugyan össze nem szurkáltatom magam vele, míg belegyömöszölöm az aprítóba. Pedig nagyon szép növény, virágzáskor is, termésérleléskor is, de nem tudom megérnek-e ennyit. 
Még ezt a szezont megnézem, hogyha formálok rajtuk, akkor mi lesz.

A piros bogyósat félig metszettem meg, még be kell majd fejeznem, a narancssárgához (a képen) még nem is nyúltam. Nézem az aljában, hogy hány száron nő... azt hiszem egyet fogok hagyni és megpróbálom törzsesre alakítani, mert ebben a formájában kezelhetetlen. Agyonnyomja maga mellett a veresgyűrű somot is és másik oldalról rádőlt az ösvényre. 

Nem kíméltem a kékszakállakat sem, majdnem tövig visszavágtam, mert tavaly ugyan már erősebben metszettem, mint előtte, de tavaly se volt szép, alig volt rajta virág. Nem mellesleg az se baj, ha a nagy nem hajt ki, mert valamelyik egész biztosan ki fog. Van 3 helyen a kertben, de ami a képen van, ott is van egy rakáson 3 darab... az alsó ágai legyökeresedtek. Egészen hihetetlen, ahogy egyik évről a másikra teljesen képes elburjánzani a kert. Már nem is ringatom magam olyasmiben, hogy ezt kordában lehet tartani. 

Visszavágtam már a barátcserjét is, két hatalmas ágat vágtam le róla, amik a földön feküdtek és az elvirágzott virágait is... millió mag hullott a földre, lesz belőle ugyanannyi barátcserje. Van is alatta most is egy csomó kölyök, be fogom őket cserepezni és majd amikor szépen kihajtottak, akkor eladom. 

Befejeztem a rózsák metszését is és a bugás hortenziákat is majdnem, még egy van. 
A tegnapelőtt lemetszett cserjéshortenzia dugványokat földbe tettem, a bugások pedig áztak az éjjel és majd azok is mennek a földbe. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi fakad majd meg belőle. 

Nagy meglepetésemre kibújt egy tavaly szerzett írisz. Egy árokparton találtam kivadulva, onnan vettem be belőle, nagy veríték árán, mert a legnagyobb kánikulában, a betonkemény talajból véstem ki. Itthon elültettem, de szépen elhervadt, azt hittem kalap-kabát, erre kihajtott nekem. :))
Nagyon örülök neki! Lövésem sincs, hogy milyen virágja lesz, de nem is számít, a szerzett virágok mindig nagy becsben vannak, hát még amikor ilyen meglepi szerűen előbújnak. :)

Ez pedig a SziszaÚr, mindig lehetőleg a közelemben leledzik. Édes Fekete Bogárkám, olyan kis bújós, szeretetrohamos, hűséges cica lett belőle. Ki gondolta volna, hogy ilyen szelíddé fog válni. Sok időbe telt, de megérte, neki is! Alig győzi pótolni a szeretgetést, amit olyan sokáig elmulasztott. :) 

Reggel még mínuszok vannak, tegnap is -4 fok volt, ma reggel -3,5 fok, nem igazán lehet sokat csinálni a kertben. 
Metszegetek, hétfőn a két mályvacserjén igazítottam kicsit, nem sokat vágtam le belőle, főleg a közepéből vettem ki pár ágat, hogy ne legyen olyan nagyon nagyon sűrű. Illetve alsó ágakat vágtam le, mert fácskává akarom őket nevelni. 

Rózsákat is metszettem, még nem az összessel vagyok kész, egy van hátra. Jól megnyestem őket, remélem gatyába fognak rázódni, nagyon rosszul metszettem tavaly nyáron, szörnyen néztek ki. Keresztbe-kasul voltak ágaik, az egyik be szokott nyúlni az ösvényre is, azt a részét is kivágtam... hát... 'megláttyuk, a vak is aszonta'. :D 

Megmetszettem a cserjés hortenziákat is, vágtam egy halom vesszőt és beáztattam vízbe őket, ma akarom bedugdosni földbe, nagyon örülnék, ha gyökeret eresztenének. 

Leszedtem a maradék takarókat is a fákról, a kis füge rendben van, a Vaniglia datolyaszilva is rendben lévőnek tűnik, a Rojo Brillantén még nem látok semmit, az nagyon kérdőjeles. Nem látok rügyet a szecsuáni borson sem és a jujubákon sem még, de utóbbiakat tudom, hogy nagyon későn hajtanak ki, a szecsuánit meg nem ismerem még. Izgulok, drága fák, főleg a datyolyaszilvák és a jujubák, örülnék, ha megmaradnának. 

Itt volt apu is, megcsinálja nekem az ajtót arra kis pecóra, ami a terasz mellett van. Alapvetően már megbántam, hogy odaépíttettem, de ha már megvan, akkor jó lesz szerszámosnak. Eredetileg egy alomszéket gondoltam el bele, de nem használok én alomszéket, nem is tudom, hogy gondoltam. Talán mert kinti pottyantós budit sose akartam, szóba se jöhet, mindig is irtóztam tőle és akkor jó ötletnek tűnt, hogy legyen egy kinti WC, de a nyavalya se vacakol vödrökkel, fűrészporral és egyebekkel, ha egyszer van rendes WC is. 
Így aztán ebben fogom tárolni a kerti szerszámokat, és/vagy bepolcozom és a cserepeket, tálcákat és egyéb, ültetéshez használt cuccokat is ott fogom tartani. 
Jelenleg egy csomó cserép van beletéve és a növénytámasztó karóim, amiket tavaly és az idén télen szedtem az erdőben. Egyébként arra is jó, mert hosszúak a karók és ide beférnek, így a tél nem eszi meg őket és nem kell minden évben újakat vagdosni. 
Egyelőre az ajtófélfának valót tette fel apu (a képen még nem látszik), aztán majd elkészül a napokban az ajtó is rá. Nagyon örülök neki, hogy megcsinálja. Majd szépen lefestem fapáccal és akkor rendben lesz. 

Ez már az utolsó kép a tricolor krókuszokról, lassan el fognak nyílni és ugyancsak lassan a hideg miatt, de remélem jön majd a többi is. Már mindenütt kibújtak, de bimbókat még most se látok rajtuk. 
Az egyik kis recéshagymájú nőszirom kezdi mutogatni magát, de még nem elég fotogén az sem. 

Az olasz kontyvirág (Arum italicum) levelei nagyon szépek most, késő ősszel szokott kihajtani és egész télen megmaradnak a levelei. Szép színfoltot ad a kertben, szeretem. Majd később fog virágozni, nem túl mutatósak a virágai, de ősszel a termése szép piros, bár eddig még nem sok volt rajta. 

Herkuló bevette a sziklakertet, mostanában fekszik mindenütt, ahol napozni lehet, de éjszakára már minden hideg ellenére sem hajlandó bejönni. 
Nincs túl jól a SziszaÚr, most megint szedi a gyógyszert és az összeset sikerült megetetnem vele, még egy szem van hátra és a Kék Lukács cseppeket is kapja. Valamivel könnyebben eszik, de csak picikével. Folyik a nyála... kap nyers tojást is minden nap, mert abban minden van. Ha vége a gyógyszernek, akkor folytatni fogjuk a lepketapló gomba szedését.