Már nem is tudom hol tartottam... 
Valamelyik nap összeszedtem a lehullott almát és főztem belőle almabefőttet. Az almáknak semmi bajuk nincs, csak túl sok van a fán és szerintem ebben a szárazságban nem tudja a fa megtartani a gyümölcsöt, gondoltam ne vesszen kárba. 5 üveggel lett, nem tudom, hogy majd eláll-e, mert ugyan csurig szedtem, de valahogy lement a lé szintje. Nem értem, mert ha az alma szívta be, akkor az alma térfogatának kéne nagyobbnak lennie. 
Na, majd kiderül eláll-e így is. 

Herkuló megint beteg... 3 napja ma reggel evett először. Már előtte is megint turmixoltam neki a kaját. Észrevettem, hogy megint furán viselkedik a kajáláskor, néha elszaladt. Először azt hittem a darazsak miatt van, de sajnos nem. Sok a darázs is, csak úgy csapnak le a macskakajára (is), de figyeltem őt és azt látom megint, mint amit a télen, hogy nehezen eszik, nem tud rágni és akkor szalad el, amikor fáj neki, mert biztos azt hiszi a kaja bántja őt.  Pedig ő azóta nem kapott száraz tápot, amióta beteg volt, nehogy felsértse a száját. 
Jön pedig, bújik hozzám, látom rajta, hogy tőlem várna valami segítséget, de nem tudok neki segíteni. Most, hogy evett, elmegyek az állatorvoshoz és kérek neki antibiotikumot, bár nem tudom, hogy fogom neki beadni. Ha nem fog rendesen enni, nem fogom tudni beadni neki, még ha eszik is bajos. 
Tegnap elmentem és vettem tejszínt, mert azt nagyon szereti, ma reggel azt evett, de rá se akart nézni az edényre, csak amikor az orrocskája alá tartottam, akkor lett érdeklődő és két tálka tejszínt be is nyallintott. 
Nem volt hosszú idő, amíg jól volt ez a cica... vettem kockasajtot is, mert Herkules nagy kockasajtimádó is, hátha... persze azt is turmixolva. 
Annyira sajnálom őt, nagyon nehéz a cicákon segíteni.

Olyan sovány így is, most még fogyott is. :( 
Még soha nem éreztem magam ennyire tehetetlennek, mint a cicákkal, amikor bajuk van, mert nekik nem lehet csak úgy gyógyszert beadni, vagy pl. a szemébe cseppenteni. Herkulónak arra is szüksége lenne, de egyszerűen nem hagyja. 

Valamelyik cicám patkányfogó is, szerintem Elza az. Ma reggel is találtam egy nagy, kövér patkányt az udvaron, volt vagy 15 centi. Biztos a komposztra jár ide lakmározni. Most sok gyümölcs maradék is kikerült a befőzések után, meg zöldségek, mindenféle dinnyehéjak, sárga dinnye bele... 
Ez az idén a második "patkánytermésünk". Megfogtam egy papírszalvétával és kidobtam az erdőbe... majd a róka megeszi, vagy lebontják az aprónépek és PatkányKoma szépen visszakerül a körforgásba, ahogy annak lennie kell. 

Böbéről is van most egy egész sorozat, ahogy előadja magát a kertben heverészve és ásítozva. Szeretik ezt a meleget, kinn heverészik az egész brancs, meg se nagyon mozdulnak egész nap, legfeljebb az árnyékkal költöznek odébb. :)))

TitóniaAlatti  Böbike.

YuccaAlatti Böbike

FalMelléki (Ásítozós) Böbike. :)))

Csináltam egy nagyon finom cukkinikrémet. 
Nagyon friss, fiatal volt a cukkini, ezért a belét nem dobtam el, hanem aprítóval összeaprítottam, friss bazsalikommal és 2 gerezd fokhagymával együtt. 
A többit lereszeltem és besóztam. 

Olívaolajon és ghín (fele-fele - vaj is jó, ha nincs ghí) odatettem sülni egy közepes, kockára vágott hagymát, borsot őröltem bele, kakukkfüvet és borsikafüvet adtam hozzá, sót és még friss bazsalikomot apróra vágva. Amikor a hagyma megsült, akkor beleöntöttem az aprított masszát és egy jó nagy összemarokkal a besózott, legyalult cukkiniből is csavartam bele. 
Hagytam sülni (fedő nélkül, gyakran megkeverve), adtam hozzá egy nagyon pici rizsecetet (ne legyen savanykás, de valamiért nekem kell bele az íze), egy teáskanálnyi mustárt, gombaport és teljesen lesütöttem és a végén beleszórtam, még kb. két evőkanálnyi parmezán sajtot, azzal is összesütöttem. 
Teljesen le kell sütni, hogy ne maradjon vizes leve, csak a zsiradék legyen benne (ami nem sok, ne tocsogjon benne).  
Aztán betettem a hűtőbe és reggelire pirítóssal és paprikával, paradicsommal ettem, de szerintem nagyon jó tésztára is szósznak. 
Valószínűleg fogok így készre sütni belőle és fagyasztok is (sajt nélkül), sőt ha még őrölnék bele egy kis mandulát is, akkor már egészen pestós lenne.
Ha valaki ki akarja próbálni télire, akkor érdemes nagyon kidunsztolni, magas hőfokon, sokáig, nehogy a botulizmus baktériuma elkezdjen benne szaporodni.  Ebben nincs semmi savas, ami akadályozná. 

Vagy esetleg lehet variálni paradicsommal is, az elég savasságot ad hozzá, majd kipróbálom, van cukkini bőven. 

Azért írtam le, mert egyrészt nagyon finom (nekem) és hogy ne felejtsem el, mert improvizáltam és van amikor nagyon jóra sikerül egy kaja, de ha nem írom le, akkor elfelejtem és legközelebb már nem tudom megint megcsinálni. 

Kaptam aputól egy nagy kosár őszibarackot is, először befőttnek gondoltam el, de aztán láttam, hogy a zöme már eléggé érett, ezért inkább dzsemet főztem belőle. 
Kétszerre csináltam meg, mert a hámozás nagyon sokáig tartott. Lett összesen 12 kis üveggel, ebből majd adok apuéknak is. 
A képen a második adag van, a többi már a kamrában pihen a polcon. 

A kertben főleg csak locsoltam és kigyomláltam a kiszedett szappanfű helyét is, de már nem raktam a füvet a komposztra, hanem visszaterítettem a földre. Majd ott szépen elszárad, sőt, arra gondoltam, hogy a komposztról is rakok ki villával már elfonnyadt füvet a talajra, mert olyan repedések vannak benne, hogy az ujjamat is bele tudnám dugni. 

Nyílnak a szellőrózsák is, de nem tudom lesz-e jobb kép róluk, mert ebben a szárazságban egyre silányabbak szegények, pedig kaptak vizet ezek is.  

.A trombitavirágok viszont nem zavartatják magukat, sőt, nagyon szépen hozzák a virágaikat.

Lassan befejezi a virágzást a kínai hamuvirág is, azon csodálkozom, hogy egyáltalán tudott virágot bontani. Nagy harc volt a csigákkal megvédeni valamennyire. Nem sok kellett, hogy kipusztuljon szegény növény és ha ősszel lesz eső, akkor is majd nagyon észen kell lennem. 

A titóniám, nem is tudom az egészet befogni a képbe.  

Trombitafolyondár, ilyenkor meg van neki bocsátva az erőszakos létezése. :)))) Minden évben megfogadom, hogy na majd most jól karbantartom és adok neki valami formát, aztán mindig elmarad és az a vége, hogy ősszel visszatarolom a legvastagabb ágáig, de így legalább nem nő túl nagyra. 

Nyílik a Helenium, mögötte pirosodik a tűztövis bogyója is, balra pedig a tamariska már elkezdte hullatni a leveleit. Jön az ősz.  

Ebből a szilvából először tudtam enni, amióta itt vagyok, mert eleinte nagyon beteg volt a fa, máskor meg lefagyott. Érdekes, de amióta nincs itt a kertben permetezés, egyre egészségesebbek a növények, bár éppen a szilvák nem, mert nagyon moníliásak, mégis az idén szépen van rajta szilva.
Kikerestem, Tipala szilvának hívják és nagyon finom, sárga szilva van rajta. Az idén sok van, de sajnos nem érem el, nagyon magas a fa, létráról se lehet leszedni róla a gyümölcsöt.
Öreg fa nagyon és sok az elszáradt ága is már, keresni fogok valakit, aki ért hozzá és meg tudja nekem fiatalítani ezt a fát valahogy és persze olyanná kéne formázni, hogy leszedhető legyen róla a termés.  

Tegnap reggel nekiestem az előkertnek az ásóvillával és felszedtem egy csomó virághagymát. 
Kétféle őszi kikericset, fehéret és lilát, mert már annyira benőtte körülöttük a többi a növény a teret, hogy az is lehet, hogy ki se tudtak volna nyílni, de ha igen, akkor se látszottak volna. A lilából rengeteg lett, de a fehér éppen csak szaporodott az évek alatt, nem is volt szép sose. Remélem jobb helyet találok majd neki. 

Ezek a lilák, gyönyörű, hatalmas hagymák, a fehérek nagyon csenevészek.  

Volt egy szerencsétlen krókuszültetésem is tavalyelőtt ősszel a pálmaliliom mellett/alatt, nem is virágzott alatta igazán, pedig ezek szép, nagyfejű, sötétlila krókuszok, azokat is kiástam, illetve szintén be volt már szorulva a vetővirág is. Azt hiszem anno 1 darab hagymát vettem (most ezen mosolygok, de ez még a legelső vásárlásom volt és kísérletnek szántam, bár egyébként is szeretek így 1-2 darabból magamnak szaporítani), most kiástam legalább 20-25 darab hagymát és szép nagyok is. 

Kiástam  egy csomó halványsárga íriszt is, visszavágtam a levelét, annak is, ami a földben maradt, mellette is volt egy krókusztelep, abból is kijött egy rakás hagyma.  
Valamelyik nap a bunkós díszhagymákat ástam ki, már amennyire díszhagymát fel lehet szedni, mert annyi apró hagyma volt a földben, hogy egy csomót visszatemettem, szerintem ott már díszhagyma lesz örökre, akár tetszik, akár nem. 
Pár hete a fehér gyöngyikéket is kiástam, most átválogattam őket, megtisztítottam és ki is ültettem őket két helyre is. 
Tegnapelőtt az ásóvillával felnyomkodtam egy részt és a nagy hagymaásás közepette jutott eszembe, hogy azon a részen volt nekem világoskék fürtös gyöngyikém is. Gyorsan meg is kerestem őket, kiszedtem és újra ültettem majdnem ugyanoda és mellé tettem a fehér gyöngyikéből is, a többit meg kitettem a ház elé (bár, mintha már ültettem volna, de legfeljebb két helyen lesz. 
Maradt meg néni csesznye sárga krizantém a ház előtt, azokat is felkötöztem. 

Most aztán elkezdhetem keresni a hagymáknak az új helyet. Nem is biztos, hogy ezen az őszön veszek már hagymákat, mert rengeteg van és nem tudom hová tenni. Majd amikor megint újabb részeket hódítok meg, akkor veszek újakat. 

Aztán délután kicsit elfelhősödött és azonnal mentem is kifelé gazolni a kerítés melletti cserjést.

Így nézett ki: 

Csak egy kis részen tudtam megcsinálni, mert annyi kék fadongó, lódarázs, poszméh és miegymás van még most is a barátcserje virágain, hogy nem igazán merészkedtem a közelébe. 

Ilyen lett: 

Kiszabadult egy talajtakaró tuja, vagy boróka (?) is, azon gondolkodom, hogy át kéne innen ültetni, vagy legyek még türelmes? Tulajdonképpen azért tettem oda, hogy majd a fenyő alatt szépen betakarja a talajt, de az a fenyő az idén nőtt valamennyit először, nehezen halad szegénykém nagyon. Majd lehet, hogy kiárkolom körülötte, hogy nagy esőknél jól beálljon a víz, hogy elég legyen neki. 

Aztán a barátcserje mellett visszanyestem a jószagú cickafarkat, mert már elnyílt, de a többi cserjével annyira összenőttek, hogy nem merészkedtem közéjük. Lassan elvirágzik, akkor majd folytatom azon a részen is. 
Addig is nekiálltam az egyik legmostohább résznek, pedig az volt a legelső, amit felvilláztam, amikor még az egész kert csak egy nagy füves parlag volt. Telepítettem oda egy boglárkacserjét, ami tavaly kihalt a sok csapadék miatt és azt hiszem az alapos virágzás utáni metszésem se segített neki a túlélésben. Ültettem még oda fürtös gyöngyikét, a hagyományos  kéket és pár sárga nárciszt. 

Így nézett ki ez a rész 2021. 08. 11-én, azaz 3 éve. Ott a fekete geotextileknél van a boglárkacserje, ami kipusztult és mellette balra látszik egy kis lilás valami, az a barátcserjém. Ma már hatalmas. :)

Ezt a részt közben ellepte a gyom, arra kezdtem el járni és olyan lett, mint a beton. 

No és akkor most ezt kezdtem el felnyomkodni a villával, hogy kiszedjem a füvet és majd le fogom takarni geotextillel (a fele most is le van takarva) és ott a barátcserje is látszik, hogy mekkora már. 
A téglák a geotextilt tartják a földön, de majd leteszek egy újabbat is, amíg kitalálom mi legyen a sorsa ennek a résznek. 

Közben jutott eszembe, hogy ott vannak (valahol) a nárciszok is, hát alig találtam meg, mintha elvándoroltak volna, de nem, hanem a barátcserje nőtt meg annyira, hogy totál csalóka lett a hely. 
Végül kiástam a nárciszokat, a gyöngyikét ott hagyom, ott szaporodhat tőlem. 

Annyira leizzadtam, folyt a csatak a szemembe és valami meg is csípett megint a hátamon, ezért a gyomlálást nem fejeztem be, hanem bejöttem. Elég is volt egyelőre. Fürdés, hajmosás, aztán úgy benyomtam egy doboz barna sört, mintha vizet ittam volna. :))))

Közben nagyon szépen virágoznak a bugás lángvirágok is (Phlox paniculata) és a Kleopátra tűje is egyre nagyobb (alsó kép), őt még fogom mutogatni.