Volt előző éjjel olyan szélvihar, hogy jaj, de szinte semmit nem hűtött. Csak tombolt a szél, iszonyú hangja volt. Minden tárva nyitva volt, de csak huzat volt tőle, enyhülést nem igazán hozott.
A ma reggel 21 fokos, meleg van, viszont borús az ég és volt fél mm eső... gyakorlatilag a port se verte el, a növények mégis hasznosítják, mert újra felszívták magukat. Az utóbbi hajnalokon már nem voltak olyan szépek, mint szoktak, de ettől a pár szem víztől is életre képesek kelni.  

Már tényleg csak az életben tartást csinálom a kertben. Vannak növények, amik egészen jól tűrik a szárazságot, mint pl. az Asterek, de a japán szellőrózsákat nagyon kell öntözni, a tollbugák meg már majdnem kiszáradtak, mire észbekaptam, de vittem vizet rájuk is. 
De hordom a vizet a cukorsüvegfenyőre, a bugás horteziákra, az Annabelle hortenziára, a tölgylevelű hortenziára, az újonnan kiültetettekre, mint pl. a ház előtt a kis keleti életfa, de van pár krizantémom is, amiket gyökereztettem, magról nevelt és nemrég kiültetett rozmaringok, gyűszűvirágok és fehérmályvák.
Még hétvégéig várok és öntözök, aztán ha lesz eső, akkor jó, de ha nem lesz, akkor leveszem a virágot az Annabelle hortenziákról, pedig szeretem, ha télen is rajta vannak a nagy, száraz fejek és kiritkítom akkor a Cosmosokat, mert most vegyesen vannak az évelőkkel. Úgy voltam, hogy a Cosmosok árnyékot adnak nekik, de most már a vizet is szívják előlük. Inkább az évelőket mentem, Cosmost majd nevelek megint a jövő nyáron. 

Vannak más növendék évelők is, mint pl. új liliomok, bugás lángvirágok és az idei magról nevelt Heleniumok és menyecskeszemek is és van két új vérfű is, de kérik a vizet a primulák is, a Clematisok és az előkertet még nem is említettem, amit a legjobban és egész nap tűz a nap. Van egy része, amire délutáni árnyékot ad az orgonafa, de nem elég. A Titóniákat már szinte hiába öntözöm. 
Ezért lenne jó valahogy magasabbra nevelni kicsit a trombitafolyondárt, az idén ősszel már tényleg rá kéne szánni az időt - amikor visszametszem - hogy meghagyjak egy felfelé törekvő vastagabb ágat, de folyton sietek, kapkodok vele, na meg nagyon könnyen törnek is az első éves gallyak róla, hiába fásodnak meg. 

Na meg ott  a veteményes is, ami szintén vedeli a vizet, de nem igazán tud fejlődni. Minden nap kapnak vizet a saláták és az újonnan vetett uborka, de nem fejlődnek, sőt az uborkán kitört valami betegség is, pedig le is fújtam gomba elleni szerrel, de tudja a fene, hogy mi baja van... lehet, hogy elengedem. 

Tényleg nagyon várom, hogy vége legyen a kánikulának, mert el kéne ültetnem a karalábé palántákat, és már kinn kéne legyen a rapini, a müncheni sör retek és a vajrépa, de ilyen hőségben azt is csak öntözni kéne és nem sok esélye lenne kikelni. 
Elég hülye nyár ez... ehhez képest a tudósok azt fejtegetik, hogy csak egy interglaciálisban vagyunk és kb. 2050-re leáll az Észak-Atlanti áramlat és meg fogunk fagyni. Szóval vagy így vagy úgy de mindmegdöglünk. Má'megint! :P (csúfolódós jel)

Elmentem az állatorvoshoz is, sajnos Herkulót nem tudtam megfogni. Pontosabban megfogni tudtam többször is, de nem tudtam betenni a cicahordozóba. Szinte már eszméletlen, hogy ki tudnak támasztani a lábukkal és a négy lábát tízfelé feszíti ki, meg az egész testét is. Egyszerűen nem hagyja magát betenni a hordozóba, pillanatok alatt kitekergi magát a kezemből. Végül feladtam, de akkorra már ő is egészen elvadult és nem tudtam a közelébe se menni. 
Mindenesetre hoztam neki gyógyszert (Prednicortone), ez szteroid tulajdonképpen, de azt nem tudom, hogy fogom beadni. 
Kétszer felet kellene, össze is törtem egyet, az egyik felét tejszínbe tettem, de csak kicsikét nyallintott belőle. A másik felet turmixolt cicakaja+kockasajt kombóba tettem, ahhoz hozzá se nyúlt, pedig egészen felhígítottam neki, hogy ne legyen benne semmi, ami darabos. 
Este felnyitottam egy olajos halat neki, csak az olajjal kínáltam, azonnal belelefetyelt, de abba is hagyta... 
Aztán tehetetlenségemben nekiálltam este energiagyógyítani a cicát. Sokan hülyeségnek tartják ezt, de valami működik. Lehet, hogy még nem értjük pontosan, hogy mi, de működik, ez már nekem olyan sokszor bebizonyosodott. Paradox módon éppen magamat nem tudom valamiért sose jól meggyógyítani. 
Valójában, ahogy bennem ez megjelenik, nem is gyógyítás, hanem tisztítás. Most is azt "láttam" magamban, hogy valami sűrű, sötét, szívós trutyit szedek le a macskáról, az egész cicát körbevette és fojtogatta. 
Ennél egyszer láttam rosszabbat, amikor egy kényszerbeteg kollégámat kezelgettem, de abba kellett hagynom, mert egyre rosszabbul voltam. 
Olyan energiák voltak körülötte, amiken azt lehetett érezni, hogy nekik mindegy, csak hozzátapadhassanak valakihez. Másztak fel a karomon, mint a kígyók és ahogy megéreztem és elkezdtem tartani tőlük, egyre könnyebben másztak rám. Ezért hagytam abba. 
Egyébként meggyőződésem (a tapasztalataim alapján), hogy bármely betegség úgy kezdődik, hogy az ember lelkileg meggyengül, lelki fájdalomtól, bánattól, stressztől stb. és védtelenné válik ezek ellen az energiakötegek ellen. Nagyon sokféle van, én plazmatakonynak hívom őket, de vannak köztük egészen gonoszak is. Mintha önálló entitások lennének. Persze lehet, hogy ez csak az én fejemben képződik meg így, de valamilyen energiák az biztos és ki tudja hol és hogyan születnek és miért keresik a kapcsolódási felületeket (táplálkoznak?). 

A legnagyobb nem is siker, hanem inkább elégtétel szintén egy kollégám volt, aki nagy materialista, hitetlen gyaur (volt) és nagyon fájt a térde már jó ideje. Belement, hogy próbáljuk meg, végül is mit veszíthet a térdbaján kívül? Úgy voltam vele, hogy max. rajtam fog csúfolódni egy darabig, de másnap - szép csendben az igaz - jött hozzám, hogy tudnánk-e még kezelni a térdét. Egy hét alatt rendbe jött neki. :)

Visszatérve Herkulesre, érdekes volt, mert egész nap csak feküdt, mint egy darab fa, de a tisztítás után felült és olyan álmélkodva ücsörgött itt hátul a tetőn. Ma reggel pedig benyalta a tegnap ott maradt olajat, aztán kiöntöttem neki a többit is (ebbe már belecsempésztem a gyógyszerét is), azt is felnyalta. Aztán még kaját várt, összeturmixoltam neki egy doboz rizses-pulykás kaját egy kockasajttal és azt is mind felnyalta. 
Ma megint fogom a cicát tisztítani, mert annyira csodásan működik ez a dolog. 

Pár kép a Kleopátra tűjéről a "szép időkből", most már szegény hajnalra se nagyon tudja összeszedni magát, megég lassan az egész kert. 

A Phloxok se ilyen szépek már, a bugák egészen elégtek, összefonnyadtak. :( 

A magas varjúhájakat nem nagyon érdekli a szárazság, ezek nagyon szépek, hatalmas bokrok, a képen 4 féle is van.

Évelő kúpvirág a mákkóró tövében. 

Kedvencem ilyenkor a Helenium a tűztövissel, biztos, hogy fogom még mutatni, de az is lehet, hogy már mutattam is, de mindig változnak a színek is, sose egyforma. 

Tegnap az egész reggelt öntözéssel töltöttem, de alig ér valamit a mulcs nélkül. Halottnak a csók... ahogy szokták mondani. Tulajdonképpen folyamatosan fel kéne kapálni, hogy laza legyen a föld és el tudja nyelni a vizet, de a ki a fenének van kedve, ereje kapálni ebben a kánikulában? 

Pucoltam meg a hagymából is valamennyit, már csak a vörös hagymák vannak, de abból van a legtöbb. 

Illetve szedtem le megint padlizsánt is, mert nem akarom, hogy elöregedjenek és a növényeknek is könnyebb így kicsit a lét. Megsütöttem őket, nem esett jól bekapcsolni a sütőt, de a legjobb sütve fagyasztani.
Így krémnek is jó, de a múltkor láttam Gránátalma és Borbolya honlapján egy jó padlizsános kotlett (szerintem tócsni) receptet, amit ki fogok próbálni. Szigorúan koriander zöldje nélkül, mert azt nem szeretem, nekem poloska íze van. Pontosabban olyan az íze, mint a poloska szaga... merthogy poloskát szerencsére még nem kóstoltam. 
Tavaly a koriander a kertben még virágzott is, hát az valami borzadály volt, nagy hányingerek közepette kiszedtem és összedaraboltam, de az egész kertet belengte az a szag. Mintha leöltem volna egy tízkilós polost és otthagytam volna rohadozni, kb. olyan szaga volt. 
Visszkanyarodva a padlizsánra, szerintem fogok csinálni ilyen tócsniszerű cuccot belőle, csak én sütőben szoktam sütni ezeket, nem olajban. 
Sokkal könnyebb étel, ha sütőpapírt meghintek kis olajjal, arra formázom rá a keverékből a lapocskákat és hőlégkeveréssel jó ropogósra sütöm. 

Paprikákat is szedtem le, mert rengeteg van, ennyit már nem tudnak eltartani a növények, darabolva befagyasztottam, jó lesz lecsóhoz. Ezt is már többször írtam, hogy szerintem sokkal jobb fagyasztva, mint befőzve. 
Az üvegbe rakott, lecsónak nevezett izék szerintem inkább nevezhetők paradicsomos paprikalevesnek, mint lecsónak. 

 A virágosban még most is nyílnak az árnyékliliomok és csoda illatuk van. 

Gyönyörű és hatalmas (ez csak egy ága) már a sudárzsályám is. Ezt is magról neveltem! 

És nyílik a mocsári hibiszkusz is. 

Állandóan kiások valamit... kincskeresőnek kellett volna állnom... írtam a múltkor, hogy felszedtem az őszi kikericseket, a vetővirágot, rengeteg sárga nárciszt, krókuszokat és a bunkós díszhagymákat. 
A kikericseket és a vetővirágot gyorsan vissza is ültettem máshová, de közben kiástam mást. Valamelyik nap a krókuszokat akartam elültetni, akkor tulipánt sikerült kiforgatnom a földből, szépen visszaültettem őket a helyükre és kerestem a krókusznak másik helyet.
Most a vetővirágnak kerestem a helyet, onnan is kifordult tulipánhagyma. Pedig mindenem meg van/volt jelölve, de a Nyerenyerének az a kedvenc elfoglaltsága, hogy sorra kiveri a jelölőpálcikáimat. Dörgölőzik hozzájuk, gondolom a szagával akarja megjelölni, kitöri a pálcikát, aztán az meg valahová elsinkófálódik. Amikor észreveszem se biztos, hogy vissza tudom dugni, mert olyan a talaj, akár a beton. 
Szóval kiforgattam megint pár tulipánt, ezeket is visszaültettem, hoztam új pálcikát nekik és elkezdtem ásóvillázni kicsit odébb. 
Ott meg egy hatalmas pókot sikerült felzavarnom, és kicsivel arrébb megint valamilyen hagymákat, azt is megjelöltem és a két hagymás rész közé beültettem a vetővirágot, azt is megjelöltem. Annak elvileg most ősszel kellene virágoznia. 
A szegény pókot nagyon sajnálom, tönkretettem az otthonát. Még egy óra múlva is ott mászkált és kereste a lejáratot, gondolom a fészkéhez. Az már nem lesz meg, mert átforgattam a talajt és be is locsoltam, majd csinál magának másik fészket. 
Nagyon sok ilyen óriás pók él a kertben, de ott nem bánom őket, az az otthonuk, ezt is sajnálom, hogy tönkretettem, nem tudtam, hogy ott lakik. :( 

Olyanok vagyunk mi emberek ezen a bolygón, mint az elefánt a porcelánboltban.  Olyan sokat elveszünk és alig adunk vissza valamit. És úgy is pusztítunk, hogy nem is tudjuk. Mindenhová betolakodunk, nem tartunk tiszteletben semmilyen határokat. A Földnek sok lényétől irtózunk, ezért kiirtjuk őket. Én is - persze - agyoncsapom a szúnyogot, a legyet, a kullancslegyet, de ha az a szegény pók bejönne, akkor őt is agyoncsapnám és örültem, hogy a vérengző macskáim kinyírták a patkányt. 
Nem tudom létezik-e másik olyan faj ezen a bolygón, ami azért irt ki egy másikat, mert irritálja a saját létezésében. 
Biztos írtam már, de időnként elgondolkodom, hogyha - mi emberek, akik olyan értelmesnek tartjuk magunkat és az evolúció csúcsának - összetalálkoznánk valami nagyon fejlett, nagyon értelmes és intelligens, békés fajjal, ami mondjuk úgy nézne ki, mint egy keresztespók, egy lótetű és egy skorpió keveréke és 6 méteres lenne, akkor vajon meg akarnánk-e ismerni/érteni, vagy azonnal nyúlnánk a fegyverekért? 
Az UFO vadászok annyira akarják, hogy találkozzunk valamilyen fajjal, de érettek vagyunk mi erre? Kötve hiszem... 
Hogy odavoltunk E.T-ért, de ha belegondolunk, hogy mondjuk este kimennénk és ott motozna a ribizlibokorban, akkor szerintem a legtöbb ember hanyatt-homlok, sikítozva elmenekülne, rosszabb esetben meg fejbevágná a kapával. 

Visszakanyarodok inkább a kerthez, nagyon száraz minden, alig győzöm kihordani a vizet. Az egyik zeller szerintem ki is szárad, majd kiveszem inkább, mielőtt teljesen tönkremegy. 
A többi viszont terem szépen, a paprikák rogyásig, ahogy a cukkinik is. A paradicsomok sajnos repedeznek az egyenetlen vízellátástól. A hátsó paradicsom ágyást el is engedtem, nem győzök annyi vizet kihordani. Aztán lehet, hogy majd a padlizsánt is elengedem, megint rengeteget termett, nem kell már belőle túl sok, max. amit megeszek és ha tényleg lehűlne az idő kicsit a hétvégétől, akkor megpróbálnám a zakuszkát, de ha nem megy, akkor nem erőlködök vele ebben a melegben.

Fehér kos paprika,  nekem nagyon ízlik, nem erős, a húsa se vastag, de én jobban szeretem ezeket a vékonyabb húsú paprikákat.

Kaliforniai, pirosat és narancssárgát ültettem, nem tudom, hogy melyik fajta lesz. 

Ez egyértelmű. 

Ramiró, volt ahol már ritkítottam a kép óta, mert látszik, hogy fonnyadnak el a kevés víz miatt és túl sok a paprika. 

Padlizsán. 

Ez egy hosszúkás fajta. 

Régimódi befőző paradicsom, már egy csomót elraktam belőle és persze eszem is folyamatosan. 

Black beauty, nagyon könnyen repedezik és még könnyebben rohad, jövőre legfeljebb egyet ültetek, bár az idén is csak kettő van. Pedig csodás sötétvörös lenne a húsa, de soha nem sikerül egy egészségeset se levenni belőle, mire megérik, addigra tönkre is megy. Ez még éretlen, azért ilyen szép. 

Természetesen a bazsalikom nem maradhat el a paradicsomok mellől, folyamatosan szedem, egyrészt már elspájzoltam a fagyasztóba belőle, illetve virágba se akarom engedni menni. Sokat használok a kajába is, de állandóan növekszik a hónaljhajtásokból, de öntözöm is, hogy nőhessen. 

Sárga cukkini, végre elkezdett teremni ez is. 

Gömb cukkini, eddig ez termett a legszebben az idén. Már jópárat levettem róla és most is tele van, megint szedni kell. 

Itt kettő is van. 

Római saláta cseperedik, ezt is öntözni kell. Idén nem mulcsolok, mert nem kellett eddig, ilyenkor meg hiányzik... 

Felmászott a szilvafára az örmény méteres uborka. 

Most érik a cardinal szőlő, már a madarak is felfedezték. Pár fürtöt már megettem róla, ami szép volt és amire találtam itthon kis hálós zsákot, arra húztam is, a többit sajnos megeszik a madarak és a darazsak. Emlékszem az első években, amikor ide kerültem, egy szép nagy fürt volt rajta, ki is figyeltem, hogy szép érett, na majd holnap leveszem - gondoltam én. Másnapra csak a hűlt helyét találtam, valami leette a fürtről az utolsó szemig a szőlőt. :)))

Találtam egy szajkó elhullajtott szárnytollát. Behoztam és az egyik falidíszemre tűztem, olyan szép!