Úgy örülök, hogy levittem a szénát az ólakba, mert használják a cicák. 
Tegnap lementem a kert végébe tervezgetni és az egyik kuckóból Herkules bújt elő, a másikból a Nyenyere. :) Látszik a szénán, hogy ki van heverészve, szóval birtokba vették a macskacicók. :)

A tervezgetés azért, mert rendeltem egy datolyaszilvafát és egy szecsuáni borsfát is. Volt már egy datolyaszilvám, de sajnos vagy meg se eredt, vagy kifagyott. Emlékszem, hogy azon a télen, 2021 februárjában még -17 fok is volt, én meg nem takartam be a csemetét. Aztán azóta se vettem újat. 
Ezekkel lassan bekerül minden olyasmi a kertbe, amit szerettem volna: van egy mogyoró, 2 mézbogyó, egy mézalmácska, egy pawpaw, két josta, két füge, két jujuba, egy szelídgesztenye és most jönnek ezek is. 
Illetve datolyaszilvát még akarok egy másikat is, vagy egy Tipo-t, vagy egy Rojo Brillante-t, amit most rendeltem, az a Vaniglia. 
Azon is gondolkodtam, hogy lenn az ólat akár kivi-vel is be lehetne futtatni, mert ha már... akkor legyen ehető a gyümölcse, vagy valamilyen szép és jó szőlővel. 
Hmmm... ez nem is olyan rossz ötlet!

A napokban elő is fogom készíteni a gödröt mindkettő új jövevénynek, van itthon trágya is, illetve majd jól belocsolom alattuk. 
A kivi-nek és szőlőnek utána kell néznem, de most nagyon tetszik az ötlet! 

Tegnap egyébként nem sokat voltam kinn, kedvem se volt és ehhez hozzájárult a nagy szél is. 
Végül egy régóta halogatott dolgot csak megcsináltam. Úgy indult, hogy levágok legalább egy ágat a kivágandó diófáról, de aztán belelendültem és kettőt vágtam le (a többihez majd létra kell), aztán bevettem a magam a sűrűbe hátul a bokrok között és levágtam végre a két keleti életfa alsó ágait.

Elég régóta terveztem már ezt, de valamiért sose volt rá idő vagy kedvem nem volt, de most megcsináltam. Így már legalább látható, hogy mi van mögötte... van ott egy nagy jezsámen bokor is, azt se tudtam, hogy ott van...  de tele van elburjánzott gyöngyvesszővel is. Ezeket is ki fogom szedni onnan, de van ott vadszőlő, rendes szőlő elvadulva, de még találtam erdei iszalagot is. Utóbbit nagyon sokat irtom, magról is kelnek a kertben, hozza a magokat a szél vagy a madarak az erdőből.

Azt hiszem ezzel a résszel is kb. négyzetméterenként fogok haladni, ahogy a parlagfeltöréssel is, de ez lesz az az "erdős" rész, ahová majd tudom szaporítani a májvirágot és ahová majd végre be tudom hozni a kertbe a cikláment is.   

Mit mondjak? Lesz mit aprítani az új aprítógépemmel, tekintve, hogy van egy csomó ág másutt is kertben lepakolva, szerintem egész télen el fogok szórakozni vele.  Ezeket most vágtam le. 

Délután megsütöttem a kiránduláson szedett gombát, találtunk pár nagy őzlábat és egy nagy rakás laskagombát. Lefotóztam, de nagyon homályos lett a kép... így töröltem. 
Azelőtt laskagombát még soha nem találtam az erdőben, de ez azért összetéveszthetetlen, lévén, hogy ismerem a boltit. Utánanéztem, nem is igazán téveszthető semmivel, mert egyébként gombaügyben nagyon óvatos vagyok. 
Jó lenne valahová beiratkozni egy gombaismereti tanfolyamra. 

Szedtünk viszont egy másik gombát is, amit nem tudok meghatározni. Úgy szoktam, hogy ha valamit nem ismerek, akkor hozok haza belőle és megpróbálok rájönni, hogy milyen gomba lehet, de ezt nem találom sehol. Lehet, hogy azért, mert olyan szikkadtak? 

Tegnap elmentünk kirándulni, csodás időben, az igaz, hogy reggel még hideg volt, Garábon még elfért a réteges cucc felett a dzseki is. 
Garábon kezdtük egy csodás privát kertben, ahová szervezetten lehet bemenni, adott időpontokban, vezetéssel. Már másodszor jártam ott, nekem nagyon bejön a hely és azt hiszem egy-két (több) hangfürdőre vissza is fogok menni. 
Ez a kert nem a kertészkedés miatt érdekes, hanem tulajdonképpen egy buddhista kert, csodás szobrokkal, kőlámpásokkal és itt található a világ legnagyobb hangtálja is, ezen kívül rengeteg további hangtál, esőbotok, de még az óceán hangját utánzó dob is van. Sokat megszólaltatott nekünk a vezető, sajnos a nagy hangtálat nem lehet, mert egy csoporttal többen is mennek és nem tudni kinek mi baja van, nem kell, hogy kiszakadjon egy sérült dobhártya, vagy esetleg leálljon egy pacemaker, mert tényleg nagyon nagy a hangtál (én anno még megtapasztaltam az első alkalommal a rezgéseit) és nagyon erőteljes rezgéseket ad ki. 
A kertben található a HongKong-ban a Lantau-szigeten lévő Giant buddha kicsinyített mása is, 24 karátos arannyal van bevonva. 
Az egész gyönyörű, a tulajdonosa egy magyar fazon, aki egyébként HongKongban él, de beleszeretett a helybe és gyakorlatilag egy erdős hegyoldalba beleálmodta és meg is valósította ezt a csodás kertet. 

Pár kép a kertről és a szentélyről. 

A szerzetes szobrokból 18 darab van, mindegyik Kínából érkezett a kertbe.

A szalagokon a kertbe látogatók kívánságai vannak, természetesen mi is felírtuk a sajátunkat és a mi szalagunk is itt lóg valahol a többi között. Fenn a Giant Buddha szobor másolata. A kép alá idecsempészem az eredeti Lantau-szigeten lévő 34 méter magas Buddha szobor képét is, amit volt szerencsém "élőben" is látni, amikor HongKongban jártam. A mellén a szvasztika. 

A kertben pávák is laknak. 

Aztán elindultunk az Isten tenyere (vagy Kéz) kilátó felé és azzal kezdtük, hogy jól eltévedtünk. Nézegettem én, hogy nem látom a kék jelzést, de azért jó messzire felmásztunk (egy egyébként gyönyörű helyre), de végül visszafordultunk és kiderült, hogy már az első 100 méter után elvétettük az irány. 
Akkor nekirugaszkodtunk újra a mászásnak, nem hosszú út, de elég kaptatós, a végén kiterültünk az Isten tenyerén, ettünk-ittunk és lehűtöttük magunkat kicsit. 

Farkaskútvölgy jurtái mellett haladtunk el. Ez már nagyon közel van a kilátóhoz, de utána még jön egy kaptató, ami nem nagy, de nem örültem már neki, különösen, hogy a két és fél km-es túrát mi dupláztuk az eltévedéssel és akkor is rengeteget mentünk fölfelé. 

Ott szemben a kép jobb oldalán, magasan van egy nagy tisztás rész, oda másztunk fel először. :)))))

Nagyon sokan voltak, mindenki a tenyéren heverészett, ezért csak ezeket a képeket teszem közzé. Sokan jöttek Hollókő irányából is, mi Felsőtoldról mentünk, a haranglábtól indultunk, aztán a kék jelzésen, de rögtön a hídon túl, az elágazásnál figyelni kell, hogy merre visz a kék túra jelzése, mert ott tévedünk el mi is. 

Kerti  melókázás nem volt, nem volt rá időm, de azért mutatom az Astereket, csináltam közeli fotókat is róluk. 
Most már mindegyik kinyílt, illetve egy már lement, de nyomokban még mutat pár virágot. 

Majdnem mindegyikből, így a tüzes színűből is két bokor van, ez nyílt ki később, még nem mutattam. 

A rózsaszín is most nyílt ki, jövőre ezt is tudom már majd szaporítani, remélem, ha a csigák is úgy akarják majd. Nagyon szeretik ugyanis. 

Ebből is kettő van, már mutogattam őket az előzőkben is. 

Ez már majdnem elnyílt, ezt is mutattam. Ez a legkorábban nyíló az összes közül. 

Ez lett... szerintem tavaly valamelyikek összekeveredtek és magról kelhetett ki, de szép lett. 

Itt két sötétlila bokor van egymás mellett, a közelebbi egy hangyányit sötétebb. Már tavaly terveztem átültetni őket egymás mellől, de annyira zabálták tavasszal a csigák, hogy azon aggódtam, egyáltalán életben maradnak-e, nem mertem még azzal is sokkolni, hogy átültessem. Majd jövőre. 

Ez ugyanaz a két bokor másik szögből, nagyon jó a rózsákkal. 

A fehérből már 3 bokor is van, kezdenek a szirmaik ellilulni, ahogy öregszik a virág, úgy lesz egyre színesebb.