Tegnap elmentünk kirándulni, csodás időben, az igaz, hogy reggel még hideg volt, Garábon még elfért a réteges cucc felett a dzseki is. 
Garábon kezdtük egy csodás privát kertben, ahová szervezetten lehet bemenni, adott időpontokban, vezetéssel. Már másodszor jártam ott, nekem nagyon bejön a hely és azt hiszem egy-két (több) hangfürdőre vissza is fogok menni. 
Ez a kert nem a kertészkedés miatt érdekes, hanem tulajdonképpen egy buddhista kert, csodás szobrokkal, kőlámpásokkal és itt található a világ legnagyobb hangtálja is, ezen kívül rengeteg további hangtál, esőbotok, de még az óceán hangját utánzó dob is van. Sokat megszólaltatott nekünk a vezető, sajnos a nagy hangtálat nem lehet, mert egy csoporttal többen is mennek és nem tudni kinek mi baja van, nem kell, hogy kiszakadjon egy sérült dobhártya, vagy esetleg leálljon egy pacemaker, mert tényleg nagyon nagy a hangtál (én anno még megtapasztaltam az első alkalommal a rezgéseit) és nagyon erőteljes rezgéseket ad ki. 
A kertben található a HongKong-ban a Lantau-szigeten lévő Giant buddha kicsinyített mása is, 24 karátos arannyal van bevonva. 
Az egész gyönyörű, a tulajdonosa egy magyar fazon, aki egyébként HongKongban él, de beleszeretett a helybe és gyakorlatilag egy erdős hegyoldalba beleálmodta és meg is valósította ezt a csodás kertet. 

Pár kép a kertről és a szentélyről. 

A szerzetes szobrokból 18 darab van, mindegyik Kínából érkezett a kertbe.

A szalagokon a kertbe látogatók kívánságai vannak, természetesen mi is felírtuk a sajátunkat és a mi szalagunk is itt lóg valahol a többi között. Fenn a Giant Buddha szobor másolata. A kép alá idecsempészem az eredeti Lantau-szigeten lévő 34 méter magas Buddha szobor képét is, amit volt szerencsém "élőben" is látni, amikor HongKongban jártam. A mellén a szvasztika. 

A kertben pávák is laknak. 

Aztán elindultunk az Isten tenyere (vagy Kéz) kilátó felé és azzal kezdtük, hogy jól eltévedtünk. Nézegettem én, hogy nem látom a kék jelzést, de azért jó messzire felmásztunk (egy egyébként gyönyörű helyre), de végül visszafordultunk és kiderült, hogy már az első 100 méter után elvétettük az irány. 
Akkor nekirugaszkodtunk újra a mászásnak, nem hosszú út, de elég kaptatós, a végén kiterültünk az Isten tenyerén, ettünk-ittunk és lehűtöttük magunkat kicsit. 

Farkaskútvölgy jurtái mellett haladtunk el. Ez már nagyon közel van a kilátóhoz, de utána még jön egy kaptató, ami nem nagy, de nem örültem már neki, különösen, hogy a két és fél km-es túrát mi dupláztuk az eltévedéssel és akkor is rengeteget mentünk fölfelé. 

Ott szemben a kép jobb oldalán, magasan van egy nagy tisztás rész, oda másztunk fel először. :)))))

Nagyon sokan voltak, mindenki a tenyéren heverészett, ezért csak ezeket a képeket teszem közzé. Sokan jöttek Hollókő irányából is, mi Felsőtoldról mentünk, a haranglábtól indultunk, aztán a kék jelzésen, de rögtön a hídon túl, az elágazásnál figyelni kell, hogy merre visz a kék túra jelzése, mert ott tévedünk el mi is.