Szoktam számolgatni - magamat vigasztalandó - hogy nem is olyan hosszú a tél, mert végül is még november végén is vannak virágok és tényleg, november végén még javában fotóztam a krizantémokat. 
Február végén pedig már általában lehet lesni, hogy bújnak, a krókuszok és a hóvirágok, a helleborusok meg a téltemető, tehát az összesen csak 3 hónap, de nekem már most az agyamra ment a tél. 
Érdekes módon pár nappal ezelőtt még nem zavart, de ahogy tegnap reggel kinéztem az ablakon, -7 fok volt kinn, megmaradt a pénteki hóból egy csomó és én a hátam közepére se kívánom. Elegem van a hidegből.
Jó lenne kimenni, lófrálni a kertben, növényeket nézegetni, fotózni, kertészkedni, de csak az elszáradt kórókat látom. Viszont még ahhoz sincs jó idő, hogy elkezdjem őket visszavágni. 
Kopár és havas minden. 

Érdekes ez, mert ősszel általában jól esik már, hogy vége van és be lehet húzódni pihenni kicsit, de ezek szerint kb. másfél hónapra vagyok hitelesítve a bekuckózással, mert nekem ennyi elég is volt belőle. Azt hittem, hogy majd most jön - kompenzálandó - a magvásárlási korszakom, (bár eddig egész jól megálltam, egész télen csak azokat a virágmagokat rendeltem, a Kincsesligettől, amiket a múltkor mutattam) de csodák-csodája most is megálltam, valahogy nincs ingerenciám. Bár pár zöldségmagra úgyis szükségem lesz, össze is válogattam őket az egyik webáruházban, aztán úgy döntöttem, hogy majd megveszem helyben a boltban. 
Tulajdonképpen csak petrezselyem magra, zöldbabra (sárga és zöld), borsóra, gömbölyű céklára és dughagymára lesz szükségem. 

Az is növeli a hiányérzetemet, hogy a megelőző években télen is lehetett kinn dolgozgatni valamennyit, pl. felcsodaásóvillázni kisebb-nagyobb darabokat, így éreztem, hogy haladok. Tervezhettem az új részeket, de ha nem is terveztem meg nagyon, legalább volt helyem, hogy az újabb és újabb növényeimet beleültessem. Most nem lehet kinn csinálni semmit, egész ősszel sem lehetett, mert örökké esett a nyomorult eső és minden csupa sár volt. Amikor majd kienged, most is csupa sár lesz. Szóval nincs meg az az elégedett érzésem, hogy megint mennyit haladtam, hogy lépéseket tettem a kert meghódítására, ez az esős 2023-as év elmosta a térhódításomat. 

Ami érdekes viszont, hogy eddig még nem is terveztem érdemben, valahogy most a fejben kertészkedés nem elégít ki, az igazira vágyom, napfényre, melegre és zöld növényzetre, de hát az még odébb van. 
Tegnap azért elővettem az előzetes kis idei veteményes vázlatomat és nem is olyan rossz az, alig kellett valamit változtatni rajta.

Megrajzoltam a kert másik oldalát is (fenti kép) és majd elkezdem tervezni. Tavaly pedig megfogadtam, hogy a veteménnyel nem terjedek már át arra az oldalra, de az idén pl. szeretnék hagymamagot vetni, hogy jövőre legyen dughagymám, mert nagyon drága. Tulajdonképpen ha megveszem a hagymát is kb. annyiba kerül, mint amennyiért  dughagymát szoktam venni, az idén meg gondolom még drágább lesz. Látom a vetőmagok árát is, minden nagyon drága lett. 

Erőlködik a kertben az Erica Carnea, de az utóbbi napok jeges hidege megint visszavetette. Tavaly 3-at ültettem ebből a növényből, ez is azok közül való lesz, ami majd a korai virágzást meghozza a kertbe. Már most tele vannak bimbóval, csak engedné már el egy kicsit ez a rohadt fagy. 

Nem adja vissza a kép a veresgyűrű som ágainak a pirosságát, de majd amikor nagyobbra nő, akkor biztos sokkal látványosabb lesz. Egészen megfeledkeztem erről a kis cserjéről, pedig azért vettem, hogy majd a téli kertbe színt hozzon nekem, bár nem vagyok biztos abban, hogy a legjobb helyet választottam neki. 

Herkules úgy tűnik már macskanáthailag jól van, az éjszakákat benn tölti a pincében, amíg ilyen hideg van, napközben azért valamennyit kinn csavarog. 
A személyében egyébként egy kedves piócát nyertem, ezt tényleg nem hittem volna. Ha szólok neki, akkor rohan, mint a bolond, egyfolytában fel van csavarodva a lábszáramra, simogatni kell és fel akar feküdni az ölembe, de most nincs olyan hely, ahová le tudnék ülni, hogy felvegyem (csak guggolni szoktam), de azt is szereti, ha a hasát simogatom, le akarna feküdni és úgy simiztetni a pocakot, de még nem tudja pontosan mit is csináljon, ezért mindenfelé és minden módon vonaglik. :)))))) Hát haláli! 
Azt hiszem Herkuló most egy csomó olyan tapasztalatot szerez, amit eddig nem ismert és nagyon élvezi. :)
Viszont nem eszik, szerintem megint fáj a foga. Visszaviszem őt a dokihoz és előjegyezzük a műtétre is, de nagyon sovány, nem tudom ki fogja-e bírni, de alapvetően nincs választás, mert ha nem eszik, akkor csak egyre rosszabb lesz. Turmixolt papikon nem tudom őt megerősíteni. 
Halat sütöttem és kínomban már annak az olajos szaftját és egy kis összetört húsát forraltam neki össze pici vízzel, azt ellefetyelte tegnap, de az összeturmixolt cicakajához nem nyúlt. Legalább 3 doboz kaját kitettem így a kóboroknak, mert Herkulesnek nem kellett.
Este levittem neki egy adag tejfölt még, majd ma reggel meglátom, hogy az elfogyott-e, este pedig sütöttem neki csirkemájat (jó sok zsírral), majd abból kap turmixolva ma reggel és napközben is. 
Összességében kevés esélye van a CicaÚrnak a túlélésre. :( 
Nem tudom, hogyha a doki hozzányúl a fogához, akkor jobb lesz-e neki, de így se hagyhatom őt. 

Csak ezen a januáron legyünk már túl valahogy. Ez az év legszörnyűbb hónapja. Ilyenkor még nem tör ki rajtam az ültethetnék se, kimenni sincs kedvem. Tél van, messze a tavasz, hosszú is, ünnep sincs benne... általában a január az a hónap, amin minden évben csak valahogy túl akarok esni, mint a tótember a talicskán. 
A február sokkal jobb, mert akkor már lehet kukkolni a hóvirágokat, bár itt nálunk nem szoktak még előbújni, sőt, némelyik krókusz hamarabb kidugja a fejét, de a február már reménykeltő. 
 Tegnap -7 fokra ébredtünk, olyan széllel, hogy belém fagyott még a szusz is, aztán délelőtt esett a hó, délután az ónos eső... szóval minden volt, ami rémes. 

A kertben most a magas varjúhájak mutatnak már némi életjelet, nagyon szeretem, ahogy kihajtanak a tövüknél, jelzik, hogy mennyi új hajtás lesz rajtuk, amiken majd mindegyiken hatalmas virágfejek fejlődnek és szeptemberre csodába borítják a kertet. Az idén, ha szépen tudnak fejlődni, akkor már óriásiak lesznek. 

Ilyenek, amikor virágoznak

Ez is egy varjúhájféle, koreai varjúháj (Sedum takesimense ‘Atlantis’) ilyenkor a szép rózsaszínű hajtásaival díszít, később a leveleivel, aztán a sárga virágaival. 

Ezt már egyszer beazonosítottam kőtörőfűnek  (Saxifraga paniculata), de nem vagyok benne teljesen biztos, mert nagyon hasonlít rá az egyik varjúháj (Sedum pachyclados) is, de szerintem az előbbi... meglátom mi ez, amikor majd virágozni fog. 

Hú, azt hiszem a mai nap mondható az idei tél eddigi legcudarabb napjának. -7 fokra ébredtünk reggel, olyan erős, jéghideg széllel, ami csontig hatol. Szörnyű... csak a kukát tettem ki és lementem Herkulesnek reggelit vinni, de ennyi idő alatt átfagytam. 
Böbe még fel se kelt, olyan álmos szemmel néz rám, mint aki egész éjjel nem aludt, pedig de. Szerintem nincs is teljesen ébren. :)))

A kertben nem igazán van mit fotózni, egyedül a sziklakertiek adnak télen is megbízhatóan valamit a kertre kiéhezett lelkemnek. A kövirózsákat nem izgatja a fagy különösebben, ők köszönik jól elvannak. A képek pár nappal ezelőttiek, mert ebben a hidegben ki nem dugom az orrom sehová, majd csak a madáretetőt rakom meg, amikor kifogy. Szerencsére este telepakoltam, így elég lesz később tölteni, de ahogy látom még a madárkák se siettek felkelni ma reggel. 

A piroska szépen színesedik. Volt már a változásairól egy előző posztom, ahhoz képest már szép a színe, de még most sem olyan szép piros, mint tavaly volt.