Csak ezen a januáron legyünk már túl valahogy. Ez az év legszörnyűbb hónapja. Ilyenkor még nem tör ki rajtam az ültethetnék se, kimenni sincs kedvem. Tél van, messze a tavasz, hosszú is, ünnep sincs benne... általában a január az a hónap, amin minden évben csak valahogy túl akarok esni, mint a tótember a talicskán. 
A február sokkal jobb, mert akkor már lehet kukkolni a hóvirágokat, bár itt nálunk nem szoktak még előbújni, sőt, némelyik krókusz hamarabb kidugja a fejét, de a február már reménykeltő. 
 Tegnap -7 fokra ébredtünk, olyan széllel, hogy belém fagyott még a szusz is, aztán délelőtt esett a hó, délután az ónos eső... szóval minden volt, ami rémes. 

A kertben most a magas varjúhájak mutatnak már némi életjelet, nagyon szeretem, ahogy kihajtanak a tövüknél, jelzik, hogy mennyi új hajtás lesz rajtuk, amiken majd mindegyiken hatalmas virágfejek fejlődnek és szeptemberre csodába borítják a kertet. Az idén, ha szépen tudnak fejlődni, akkor már óriásiak lesznek. 

Ilyenek, amikor virágoznak

Ez is egy varjúhájféle, koreai varjúháj (Sedum takesimense ‘Atlantis’) ilyenkor a szép rózsaszínű hajtásaival díszít, később a leveleivel, aztán a sárga virágaival. 

Ezt már egyszer beazonosítottam kőtörőfűnek  (Saxifraga paniculata), de nem vagyok benne teljesen biztos, mert nagyon hasonlít rá az egyik varjúháj (Sedum pachyclados) is, de szerintem az előbbi... meglátom mi ez, amikor majd virágozni fog.