Milyen könnyű elfelejteni mindent! Ezért is jó, hogy írom ezt a blogot, mert így megmaradnak a dolgok, mikor mit csináltam, hol tartottam... megmarad a kert története. 

Reggel a kukát tettem ki, amikor eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor, sőt még pár hónappal később is, csak péntekenként jöttem le ide. Ugyanilyen tájt, reggel 7 óra körül érkeztem, akkor is kapcsolt a mozgásérzékelős lámpa, a ház hideg-rideg volt és azonnal mentem a pincébe befűteni, mert akkor még a nagy fatüzelésű kazán volt csak. Volt, hogy 12-13 fok volt csak a házban és nekem 8-tól le kellett ülni dolgozni. Általában estére ment csak fel kb. 20 fokra a hőmérséklet és azt már jó melegnek éreztem akkor. 

Nem is tudom, hogy volt kitartásom annyit szarakodni. Behordani és berakni a fát, aztán amikor már fűtöttem, akkor a pincébe is mindig hordani kellett. Gondoskodni kellett a gyújtósról is, száraz papírról a begyújtáshoz. Kihordani a hamut. 

Takarítani kellett a kéményt. Utánatölteni a víznek, amikor levegősek lettek a radiátorok és levegőztetni őket. És az nem annyiból állt, hogy öntök vizet, vagy, hogy simán felmegyek a padlásra. Nem. Fel kellett hozni a létrát, be a fürdőbe, mert onnan van a padlásfeljáró (még most se csináltattam meg basszus). Elpakolni, hogy beférjen a létra. Felhordani a vizet flakonokban, csavarhúzót, tölcsért. Egy darabig nem jöttem rá, hogy a tartályról le lehet csavarni azt a részét amihez a túlfolyó cső volt erősítve, ezért kétrét görnyedve töltöttem a vizet. Aztán már lecsavartam, akkor már csak annyira kellett görnyedni, amennyire a tető ferdesége megkívánta, hogy hozzáférjek... és havonta fel kellett mászni és tölteni. De nem is tudom, akkor ez volt és csináltam, sose jutott eszembe, hogy feladjam.  

Szóval drága volt ez a cirko, de nagyon jó és szerintem maga a fűtés nem lesz drágább, sőt... azzal a régi, nem igazán jó hatásfokú fűtéssel már csak tüzeltem el a fát, rengeteget rá kellett rakni, szerintem ez a legdrágább fűtési mód.  És nem tudtam elmenni itthonról 2 óránál hosszabb időre, mert a tüzet örökké rakni kellett. Ha elmentem, kialudt. 

Mit mondjak? Nem hiányzik az egész herce-hurca. 

Teljesen kész vagyok a Böbétől! Az éjszakai rezidenciája az új kanapé ágyneműtartója lett! :))) Van egy rés oldalt, ahol be tud bújni. Egyszer egy este mindenütt kerestem, szőrén-szálán eltűnt a macska, akkor jöttem rá, hogy hová bújt el, azóta minden éjjel ott alszik. (kivéve mikor be se jön...) Van benn neki egy takaró is. :) 

És ma felfedeztem, hogy Elza meg a dobozában alszik. Ő - ugye - kinti cica, de eddig a farakáson lakott, ott kuporgott mindig. Oda a száraz, fedett helyre tettem neki a dobozt, vannak benne meleg-puha rongyik is, de sose ment bele. Párszor megmutattam neki, de a közelében se járt, vagy csak nem láttam. Tegnap viszont ott feküdt benne. Kicsit megijedt, de nagyon óvatosan megsimiztem, csak egy kicsit, hogy nehogy elege legyen és elmenjen ebben a rossz időben. És  benne maradt a dobozban. :) 

Meg fogom nekik csinálni a téli, meleg helyet, azt szeretném, ha Herkules is megtalálná itt a saját helyét, mert őt még most sem tudom, hogy hol tölti az éjszakákat, de neki is lesz házikója. Maradt a veranda tetőből egy csomó kőzetgyapot, az jól szigetel, az lesz alá téve. 

Most már etetésnél sok simit kérnek ők is, Herkules is. Egészen hihetetlen, hogy ezek a bizalmatlan, elvadult állatok  is mennyire vágynak a szeretetre és most már ők is kimutatják. Ki vannak éhezve rá, érzem rajtuk, hogy csak úgy szívják magukba a törődést, na meg  persze a kaját. :))))

Örülök annak, hogy otthonra leltek itt nálam. Ők is olyanok, mint minden élőlény, mint az ember is, biztonságra vágynak és szeretetre. Persze a biztonság relatív, de a szeretet nem. 

Ma nagyon termékeny voltam, sok apróságot megcsináltam. 

Kiszedtem most már az összes paradicsomot a kertből, elraktam a karókat, komposztra hordtam a paradicsomszárakat és töveket és még a helyének is nekiestem az új kézikészülékkel és felásóvilláztam. 

Egy másik ágyást szintén, aztán egy részét elgereblyéztem és elültettem végre a fokhagymát is. Bolti fokhagyma gerezdeket ültettem el, sajnos nem tudok sehol olyan fokhagymát szerezni, amin olyan kis léghagymák nőnek, hátha a bolti olyan lesz. 

Egyébként jót röhögtem egy cikken a fokhagymáról, ugyanis jó alaposan kitaglalja, hogy van őszi és tavaszi fokhagyma. Nomármost, a végén kiderül, hogy az őszi attól őszi, hogy ősszel ültetjük, a tavaszi pedig attól tavaszi, hogy tavasszal ültetjük... ugyanarról a fokhagymáról beszélünk...  Szóval nekem most őszi fokhagymám lesz. 

Tegnap kivágtam két tőke szőlőt az előkertből. Egész könnyű kifűrészelni, sokkal nehezebbre számítottam. El is hordtam onnan, rögtön szabadult hely a tulipánoknak és ezennel kijelenthetem, hogy összes virághagyma végre földben van.Ki fogom vágni elölről a többi szőlőt is, mert zavar és nincs rá szükségem. Most már tudom, hogy nagyon egyszerű megszabadulni tőle. 

Elraktam a kinti műanyagedényeket is, a kis hordót,amit csalánlének vettem, az öntözőkannát, egy vödröt... 

A macskákkal nem tudom mi van, vannak ilyen zabálós napok, mikor nem tudják abbahagyni az evést... Herkules ma egyszer evett, reggeltől, estig. Éppen a negyedik doboz alutálcás kaját eszi  és még szárazat is evett. Szerintem Elzáét is meg fogja enni, ha hagy valamit. (ahogy nézem nem hagyott)

Eszméletlen mit össze tudnak ezek zabálni, de legalább látszik rajtuk, már Elzának is macskakinézete van. 

Egyébként a szépen elgereblyézett helyen, ahová a fokhagymát ültettem, már ott vannak a tappancsnyomok, ahogy a tulipán helyén is és a szellőrózsán is... Böbe egyenesen hentereg a friss földben, de olyan élvezettel, hogy nincs szívem elküldeni. Kicsi még ő, nem döngöli le a földet. 

Nem is tudom... annyi minden volt eszemben volt eszemben napközben, aztán most nem tudom hová lettek a gondolatok, de nincsenek itt az biztos. Ezért most ennyi.