Tele van a kert gombával, de egyikben sem vagyok biztos, nem igazán merem megenni. Hezitálok. 

Azt hiszem az egyik fajtát azonosítottam, tüskés galóca, ami ehető, de várok még és figyelem, milyen lesz, ha nagyobb lesz. Még őzláb is lehet belőle. 

Egy másik fajta már lement, lehet, hogy meg is találtam a gombáskönyvben, de nem vagyok biztos és elég jellegtelen gomba, nem ettem meg. Most meg már nem is találom...

Most nő viszont egy nagy csoport, szerintem csiperke lesz. Egyet találtam, aminek már a kalapja ki volt terülve, az biztos, hogy csiperke, meg is vágtam a szárát... hát... nem vagyok benne biztos, hogy nem karbolszagú csiperkét találtam, bár attól nem lehet meghalni. Alapvetően leginkább csak a gyilkos galócától lehet tutira meghalni, de azért van még jópár nyavalyás gomba, mint a nagy döggomba, meg a susulykák, a többi lájtosabb, hányás, hasmenés, gyomorgörcsök és ilyesmiket okoznak, (de akár veseelégtelenséget is) szóval azért senkit nem buzdítanék, hogy egyen meg mindenféle gombát, aztán majd úgyis kijön valahol.  

Látok még az egyik kivágott diófa mellett rengeteg barna gombát, azok tavaly is nőttek, mint a meszes, illetve mellettem kinn a másik telken őzlábak nőnek. Ki se kell menni az erdőbe. Ha jobban ismerném a gombákat, napok óta ebből falatozhatnék.

Ma - mivel még mindig nagyon vacak az idő - úgy döntöttem, hogy összeszedem  a lehullott almákat és meghámozom, lereszelem és lesütöm, jó lesz sütibe, palacsintába, stb. 

Be is hoztam egy vödörrel és meghámoztam, kibeleztem, de rengeteg lett. Egy nagy adagot lereszeltem és lesütöttem cukorral, fahéjjal és még forrón üvegekbe raktam. A többihez már nem  volt türelmem reszelgetni, ezért összedaraboltam kockákra, tepsibe tettem, megszórtam cukorral és fahéjjal és megsütöttem. Utána ezt is még forrón üvegekbe raktam és mindet ( a reszeltet is) kidunsztoltam  forró vízben. Nincs benne semmi tartósító, remélem el fog állni. 

Illetve itt melóznak a fiúk is. Tegnap már lebontották a lépcső oldaláról a borítást és levágták a régi, ronda vaskorlátot onnan. Lefestették a ház falát a lépcső mellett. Ma lefestik a vas elemeket és felteszik a lépcső oldalára nekem a polikarbonát borítást. Így lesz egy zárt lépcsőházam. Nem szigetelt, de zárt.

A veranda már készen van, ott tetőcsere volt, szigeteltettem is a tetőt kőzetgyapottal, de az igazat megvallva nem lett sokkal melegebb. Jövőre az ajtót is ki kell ott cseréltetni és kívülről leszigetelni a falat, mert csak vékony téglafal. Sajnos az idén elhalasztottam, mert olyan árat kértek volna érte, amit nem vagyok hajlandó kifizetni. 

Ha úgy vesszük az veranda kicsi és némi épületragasztóval én is fel tudom rakni a hungarocellt. 

Még a végén kiszépül itt a környék. Sajnos elmondható, hogy eddig nem ez volt a falu legszebb utcája. Az aszfalt út, ami már sokmindennek nevezhető, de nem igazi aszfaltútnak, inkább kátyú-út, (bár a legnagyobbakat tavasszal kijavították) éppen itt ér véget, a vízelvezető árkot benőtte a fű és itt-ott már a fa is. 

Tegnap viszont megjelentek itt egy csomó munkagéppel és kiásták az árkot. Remélem le is fogják rendesen betonozni, vagy kirakni valamivel, sőt azt mondták, hogy az utat is megcsinálják. 

Ennek nagyon örülök, mert szép, rendezett képe lesz az utcának. Párszor próbáltam lekaszálni a füvet az út túlsó szélén is, mert borzasztóan nézett ki, de nem győztem erővel, akkora volt a dzsumbuj. 

Tavaly a völgy felé vezető utat megcsinálták egész a közeli népszerű kirándulóhelyig, igaz csak kővel, de a régi, sáros, gödrös úthoz képest nagyon szuper lett, már csak egy híd kéne a patakra. 

Még a közvilágítást szeretném ide is kiterjeszteni, mert épp az előző ház előtt van az utolsó utcai lámpa, de úgyis készülök beszélni a jegyzővel, majd megkérdezem tőle, hogy mit lehetne tenni ezügyben. 

Ui: Az utat már végig is húzták aszfalttal, nem tudom meddig fog ez tartani, ráhúztak 10 centi aszfaltot a meglévő, rossz útra... magyar módi. Na mindegy, most új, szép és sima és ennek is örülünk. 

Az utóbbi időben állandóan az ölemben akar heverészni. De nem ám, hogy csak úgy odakucorodik, hanem tartani kell a macskasegget, hogy le ne essen, mert elveti magát rendesen. Belesimul a karomba, elnyúlik, kinyúlik, kifordul, lába égnek, hasa kitárva. Belém fúrja a fejét és úgy helyezkedik, hempereg. És még azt mondják, hogy a macska nem szereti, ha a hasát simogatják. A fejét hozzám hajtja és úgy dorombol, első lábak előre nyújtva, hátsók hátra, hosszú macska! Haláli aranyos! Úgy bújik azzal a kis pihe-puha lényével, mint egy kis baba. 

És jelenlétre tanít. Arra, hogy akkor és ott tényleg odafigyeljek rá. Néha bevallom zavar, mert valami mást szeretnék csinálni, pl. amikor dolgozom, akkor muszáj egy pár perc után letessékelni. De ha pl. csak neteznék, akkor elengedem a gépet, mert az megvár. A Böbe viszont itt van, ott és akkor, (MOST, mert minden ilyen pillanat MOST) és neki akkor kell a törődés, a szeretet, a kényelem és a simogatás. És próbálhatom, hogy majd simizem az ölemben őt, de közben a gépet nézem, nem hagyja ám! Nem erőszakos, de felemeli a kis fejét és rám néz, odadörgölőzik és oda kell rá figyelni. A kis Yoda mester! Micsoda dolog lenne már, hogy ő teljesen ott van, én meg nem. :)))

Azt mondja nekem, hogy legyél, törődj  VELEM, figyelj rám ITT és MOST. 

Van persze, amikor elmacskásodik (szó szerint is) már a karom és muszáj megmozdulnom és letenni őt, na akkor van ám vartyogás ideges macskahangon. Azt a "Neébresszé'má'felbazmeg!" nyekergés, de amúgy egy pillanat alatt képes felébredni. 

Tegnap rögtön ugrott és utána órákig hajtott egy cseresznyepaprikát körbe a lakáson. :D Biztos a konyhaasztalról lopta...