Az utóbbi időben állandóan az ölemben akar heverészni. De nem ám, hogy csak úgy odakucorodik, hanem tartani kell a macskasegget, hogy le ne essen, mert elveti magát rendesen. Belesimul a karomba, elnyúlik, kinyúlik, kifordul, lába égnek, hasa kitárva. Belém fúrja a fejét és úgy helyezkedik, hempereg. És még azt mondják, hogy a macska nem szereti, ha a hasát simogatják. A fejét hozzám hajtja és úgy dorombol, első lábak előre nyújtva, hátsók hátra, hosszú macska! Haláli aranyos! Úgy bújik azzal a kis pihe-puha lényével, mint egy kis baba. 

És jelenlétre tanít. Arra, hogy akkor és ott tényleg odafigyeljek rá. Néha bevallom zavar, mert valami mást szeretnék csinálni, pl. amikor dolgozom, akkor muszáj egy pár perc után letessékelni. De ha pl. csak neteznék, akkor elengedem a gépet, mert az megvár. A Böbe viszont itt van, ott és akkor, (MOST, mert minden ilyen pillanat MOST) és neki akkor kell a törődés, a szeretet, a kényelem és a simogatás. És próbálhatom, hogy majd simizem az ölemben őt, de közben a gépet nézem, nem hagyja ám! Nem erőszakos, de felemeli a kis fejét és rám néz, odadörgölőzik és oda kell rá figyelni. A kis Yoda mester! Micsoda dolog lenne már, hogy ő teljesen ott van, én meg nem. :)))

Azt mondja nekem, hogy legyél, törődj  VELEM, figyelj rám ITT és MOST. 

Van persze, amikor elmacskásodik (szó szerint is) már a karom és muszáj megmozdulnom és letenni őt, na akkor van ám vartyogás ideges macskahangon. Azt a "Neébresszé'má'felbazmeg!" nyekergés, de amúgy egy pillanat alatt képes felébredni. 

Tegnap rögtön ugrott és utána órákig hajtott egy cseresznyepaprikát körbe a lakáson. :D Biztos a konyhaasztalról lopta...