Azt hiszem, most fog következni a macskaéheztetés, mert az nem járja, hogy mind a ketten (a vadak) ülnek a teli kajástálkák fölött (tele van a száraztápos is és nedveset kapnak külön-külön), és... éheznek. Annyira kitartóak bazmeg, hogy képesek egész nap szenvedve lesni befelé, miközben az összes kajás edény tele van az orruk előtt. Amit tegnap még szerettek, az pár nap múlva már nem kell. Pedig változatos ízeket kapnak, nem szoktam másnap is ugyanazt adni nekik. Eleinte mindent ettek, aztán nem kellett a pulykás, aztán már a marhás se, a halas se, most már a csirkés se kell... lassan nem lesz mit adni nekik. 

A jutifalatot azt persze kilószámra tudná nyelni Elza, Herkulesnek az se kell. Böbe nem válogat ennyire, elég sokat ő se eszik meg, de amit most a vadak művelnek, az már tényleg túlzás. Ha másnapos, akkor már nem eszik meg. Ha hideg, akkor se, de nagyon meleg se legyen. 

Szóval holnaptól egy hétig száraz kaja lesz kitéve és víz. Kampó, annyi. Majd megtudják, hogy mi a magyarok istene, illetve tudják, mert olyan csontos éhenkórászok voltak, hogy az szinte elképzelhetetlen, de úgy tűnik hamar felejtenek a kétdisznók. 

Böbének meg újabban szertartásai lettek, reggel 5-kor odajön, az orromhoz dugja (pont a hegyéhez) a kis nedves orrát és felébreszt. Csikiz kicsit a bajszijával, aztán hempergés következik, 5 perc hassimi (jaj olyan jó az a bundis fehér pocija!), utána 5-10 perc vadászgatás a kezemre, vagy a lábamra. A lényeg, hogy be kell dugni a takaró alá és mozgatni, kaparászni, mint az egér, ő pedig vadászik rá. Ráugrik, benyúkál a kezével  a takaró alá és megpróbálja elkapni a kezemet. De nem karmol, olyan aranyos, amint megérzi a kezemet egyből visszahúzza a karmait. :) 

Úgy megszerettem ezt a kis majmócát, még a szaga is jó, kis Nyalottszagú Coca! 

Este meg a TV előtt az ölemben heverész, kinyúlik, rám hajtja még a fejét is és néz engem,  aztán elalszik. Néha belezsibbad a karom, hogy tartani kell őt, de annyira aranyos, hogy nincs szívem megmozdítani. 

Valamelyik nap levittem a bougainvilleát a pincébe teleltetni és mára teljesen lekopaszodott. Bár írják a teleltetésről szóló leírások, hogy lehullhatnak a levelei, ezért nagyon nem aggódom. Állítólag tavasszal újra kihajt, csak arra kell vigyázni, hogy ne öntözzem túl és a kártevőkre is figyelni kell. Emlékszem, májusban vettem, amikor anyunak kerestem virágot anyák napjára. 

Azt gondolom, hogy nem szereti magát a helyváltoztatást sem, mert amikor hazahoztam, akkor az összes virágát lehullatta, de aztán szépen kivirágzott újra és már éppen kezdett megint tele lenni "bimbóval", amikor be kellett hozni, mert jöttek a fagyok. Eléggé fagyérzékeny, ezért nem kockáztattam, hogy kinn maradjon, a ki- behurcibálás pedig már ebben az időszakban veszélyes és a növények nem szeretnek vándorolni. 

Ha több jó helyem lenne a teleltetésre, akkor vennék más színűeket is, mert van ám sokféle, de így megelégszem ezzel, remélem megmarad és jövőre is hoz majd szép virágokat, bár amik a színes tömeget adják, nem is igazi virágok, hanem fellevelek.  

Azt írják, hogy nem szabad sokat locsolni nyáron sem, de én nem ezt tapasztaltam. Szereti a vizet és mivel a  tűző napon van jó helye, így iszik is lég sokat. Persze nem kell vízipálmaként bánni vele, én nem hagytam sosem sokáig szárazon, de az igaz, hogy vízben sem állt soha. 

Nagyon szép növény, a mediterránumot idézi, Görögországban láttam életemben először ilyet, magasra futott és sűrűn a házak falain, gyönyörű volt és most már itthon is elérhető.  

Nálam még az életben nem maradt meg soha a rozmaring. Aztán hosszú-hosszú ideig nem is próbálkoztam vele, de az idén vettem egy kis cserepes növényt. Kinn volt a nyáron a kertben, de nem állítom, hogy sokat nőtt volna, inkább stagnált. 

Nemrég behoztam a  verandára, de szerintem itt meg hidege lesz, lehet, hogy majd beviszem a pincébe a bougainvillea mellé. Azt olvastam, hogy a napsütés fontosabb neki, mint a víz és a pince ablaka déli, azt süti télen is a legjobban a nap. 

Nagyon szeretném, ha túlélné a telet, mert nem nagyon a akarok belenyugodni, hogy van növény, amit nem bírok "felnevelni" és imádom a rozmaringot. Mindig csodálattal néztem a mediterránumban, hogy ott nőnek minden udvarom és csak ki kell menni, letörni egy ágat és odatenni a húsra, vagy a krumplira.

Az idén egyébként a fűszerek neveléséből nem valami jól jöttem ki. Ami sikerült azokból se nagyon tettem el. Amit kinn a száraz alatt felfüggesztettem száradni, az nekem nem ízlik úgy szárítva. Elveszítik a színüket és az aromájukat is. Jobban szeretem a hűtőben szárítani őket, nyitott papírzacskóban a hidegben. Úgy szép zöldek maradnak és az illatuk is sokkal jobb. Csak ki kell bírni, hogy pl. nagyon bazsalikom illatú a hűtő... olyankor nem jó benn tárolni a csokitortát, mert átveszi az illatát. 

A tető alatti szárítás miatt aztán nem lett borsikafüvem se, pedig rengeteg volt a kertben. Jövőre jobban kell terveznem, de pl. olyan hülyeségek akadályoztak meg, hogy nincs normális papírzacskóm. A cukros, lisztes és egyéb zacsikat szoktam eltenni. Egyébként nagyon kiakasztó, hogy nem lehet papírzacskót kapni.  Régebben 100-200 db-os csomagban vettem a kicsiket is, mert a gyűjtött magoknak is kéne, de sehol nem kapok. Majd gyártok magamnak, téli estéken papírzacsit fogok ragasztani, mint a rabok. :))))