Azt hiszem, most fog következni a macskaéheztetés, mert az nem járja, hogy mind a ketten (a vadak) ülnek a teli kajástálkák fölött (tele van a száraztápos is és nedveset kapnak külön-külön), és... éheznek. Annyira kitartóak bazmeg, hogy képesek egész nap szenvedve lesni befelé, miközben az összes kajás edény tele van az orruk előtt. Amit tegnap még szerettek, az pár nap múlva már nem kell. Pedig változatos ízeket kapnak, nem szoktam másnap is ugyanazt adni nekik. Eleinte mindent ettek, aztán nem kellett a pulykás, aztán már a marhás se, a halas se, most már a csirkés se kell... lassan nem lesz mit adni nekik. 

A jutifalatot azt persze kilószámra tudná nyelni Elza, Herkulesnek az se kell. Böbe nem válogat ennyire, elég sokat ő se eszik meg, de amit most a vadak művelnek, az már tényleg túlzás. Ha másnapos, akkor már nem eszik meg. Ha hideg, akkor se, de nagyon meleg se legyen. 

Szóval holnaptól egy hétig száraz kaja lesz kitéve és víz. Kampó, annyi. Majd megtudják, hogy mi a magyarok istene, illetve tudják, mert olyan csontos éhenkórászok voltak, hogy az szinte elképzelhetetlen, de úgy tűnik hamar felejtenek a kétdisznók. 

Böbének meg újabban szertartásai lettek, reggel 5-kor odajön, az orromhoz dugja (pont a hegyéhez) a kis nedves orrát és felébreszt. Csikiz kicsit a bajszijával, aztán hempergés következik, 5 perc hassimi (jaj olyan jó az a bundis fehér pocija!), utána 5-10 perc vadászgatás a kezemre, vagy a lábamra. A lényeg, hogy be kell dugni a takaró alá és mozgatni, kaparászni, mint az egér, ő pedig vadászik rá. Ráugrik, benyúkál a kezével  a takaró alá és megpróbálja elkapni a kezemet. De nem karmol, olyan aranyos, amint megérzi a kezemet egyből visszahúzza a karmait. :) 

Úgy megszerettem ezt a kis majmócát, még a szaga is jó, kis Nyalottszagú Coca! 

Este meg a TV előtt az ölemben heverész, kinyúlik, rám hajtja még a fejét is és néz engem,  aztán elalszik. Néha belezsibbad a karom, hogy tartani kell őt, de annyira aranyos, hogy nincs szívem megmozdítani.