Mostanában megint minden reggel egy kész izgalom, hogy mi van a Böbével, mert nem jön be akkor, amikor a többieket etetem. 
Elzával együtt szoktak itt várni az ajtó előtt, de mostanában csak Elza volt itt időben, ma reggel ő sem. A többiek hátul a tetőn várják a kaját, bár a két kóbor kandúr mostanában már csak ritkán jön (hál'Istennek), de a Nyenyere (Miss Liliput) mindig itt vannak. Herkules is, de nem ma reggel. Ilyen még nem is volt, hogy ő nincs itt. 
Böbe meg sehol, aztán jóval később szokott előballagni, de még nem tudtam kifigyelni, hogy hol alszik éjjel (ha alszik egyáltalán). Sőt, az utóbbi napokban napközben is kimegy, bár nyáron így szoktak, ahogy egyre jobb az idő, egyre többet vannak kinn, én meg izgulhatok, hogy egyben vannak-e. Illetve főleg a Böbe miatt van ez így (mégiscsak ő a főmacska), a többiekért annyira nem aggódom.  

Tegnap különösen kikészültem, mert fél 9 előtt még nem volt sehol. Holott egyébként 6 körül szoktam őket beengedni. Legkésőbb 7-ig elő szokott kerülni. Láttam már, hogy éppen vadászat közben volt és pockot hajszolt, de a legtöbbször bejön. Tegnap kimentem az utcára, ott szólongattam őt, hátha meghallom a hangját. Előfordulhat, hogy valahol elhenyél és bezárják valahová. 
Végül a vadregényes telek mellett jött elő az erdőből, nem tudom hová tud ott elbújni, ráadásul a rókák is ott járnak, de a hívásomra jött elő. Lehet, hogy a többiek elől menekült és bújt el, mert nagyon nyávogva jött elő, de szerencsére semmi baja nincsen és szépen bejött velem. Viszont 5 percig csak ivott, majdnem az egész tálkáját kiitta.  
Leesett a nagy kő... szívem szerint ki se engedném, de az csak állatkínzás lenne. Ezek az állatok olyan szabadok és önállóak, hogy az valami csodálatos. És az sem utolsó dolog, hogy kb. szétszedné miszlikre a lakást, ha benn akarnám tartani. 
Ma reggel se volt volt itt, de láttam, hogy kinn pockozik a mellettem lévő földön, szombaton levágták ott a füvet és ilyenkor a Böbe mindig ott vadászgat, de már itt van a fotelben. 
Ez tegnapi kép, de ugyanott, ugyanúgy. :))))) 

Tegnap kora reggel újrafőztem a rebarbara lekvárt. Lereszeltem bele 4 almát és adtam hozzá még egy zacskó 3:1 dzsemfixet. Elmostam az üvegeiket és újratöltöttem őket az újrafőzött lekvárral, most már jó lesz. 
A bodzazselé is jó lett a hozzáadott pektinnel. 

Rendbe tettem a petrezselyem ágyását is. Megint csak egy fél sor kelt ki (bár végül is ez eredmény a tavalyi zéróhoz képest), pedig utána is vetettem, de szerintem az a mag nem jó, ki is dobtam és megint utánavetettem egy sort. Végül is mostanában igen hosszúak az őszök, akár még sikerülhet is. Már ha kikel... 

Aztán kisebb záporok jöttek és a levegő is lehűlt, de alapvetően arra se volt elég az egész, hogy elverje a port. 

A réti szegfűk is kinyíltak már. 

A jezsámen is bírja még, rogyásig van virággal. 

A törpefenyőm az idén nagyot nő! 

A Clematis 'Arabella' és persze a Nyenyere szokásához híven éppen nyenyereg. Be nem áll a szája, kis BorzalMacska. :)))

Varjúháj, már jól elterpeszkedett, majd vissza kell venni belőle. 

Havasi őszirózsa. Ez a neve, bár tavasszal nyílik. 

Sásbokor.

Pünkösdi rózsa, ezek már lementek mire kitettem a képet, nem várták meg a pünkösdöt. 

A bazsarózsák viszont most nyílnak. Óriási bokrok vannak, tömve virággal és isteni az illatuk. 

Kissé nehezen indult a hétfői nap. Annyi mindent megcsináltam, amit mégegyszer meg kell csinálnom... pl. a vasárnap beáztatott bodzavirágokat meg akartam csinálni bodzazselének, de nem volt elég bele a dzsemfix... tegnap mentem el és vettem pektint, újra kellett főznöm. 

Ahogy a rebarbara lekvárt is újra kell főznöm, mert ahhoz se volt elég a dzsemfix, úgy tűnik az idén valamiért elméretezem a dolgokat. Leszedtem vagy 2 kiló rabarbara szárat, jól megpucoltam és megfőztem, de az is olyan folyós lett, mintha szörp lenne. Azt hiszem majd reszelek bele pár almát még, ha már újra kell főzni. Valamelyik évben maradék narancsokkal főztem össze, úgy is nagyon finom volt. 

Azzal balanszíroztam ki magamat (mármint, hogy legyen sikerélményem), hogy kitűztem, legalább egy ágyást kigyomlálok még és akkor jobban fogom érezni magam. 
Végül lekaszáltam a kert végében a megint hatalmasra nőtt füvet és KÉT ÁGYÁST gyomláltam ki, azt hiszem a lekváros dupla fiaskót csak így lehetett kiegyenlíteni. 

Nagy sikerélményem volt viszont (végre) a Kleopátra tűjével. Miután nem kelt ki sem benn a szobában, sem a szabadföldben, gondoltam megpróbálom kicsíráztatni a magokat nedves papírtörlőben. Úgy szoktam, hogy benedvesítem az összehajtogatott papírt és közé szórom a magokat és egy nejlon zacskóba teszem. 
Beleszórtam vagy 50-60 magot a nedves papírba és kb. 6-8 db csírázott ki, de azok szépek. Tegnap beültettem őket földbe. Óvatosan, csipesszel szedegettem fel a papírról és engedtem a kis gyökereiket a földbe, most már csak az kell, hogy megmaradjanak. 

És "lett" 3 új magom is, tulajdonképpen az Echium wildpretii miatt rendeltem, ez egyfajta kígyószisz, de a gyűszűvirág magom is már régi és nem kelt ki, a fehérmályvát (Orvosi ziliz) pedig nagyon régóta keresem. Én nagy köhögő vagyok, ezért nagyon örültem, amikor megtaláltam. Meg is rendeltem őket és meg is érkeztek, el is vetettem. 
Azt nem tudom, hogy a kígyósziszből lesz-e valami, mert elég fura izék voltak a zacskóban, amit nem nézek magnak. Ráadásul ez a növény a 9-11 USDA zónában él meg, mi meg itt a 6-7 zónában vagyunk, de úgy gondoltam, hogy átteleltetném benn. Hátha... borzasztóan vágyom rá, már nagyon régóta. 
Létezik nálunk is egy piros kígyószisz fajta, de az védett és magját se láttam még sehol. 

A hintám is megpurcadt, 3 évig bírt kitartani... azért értem én, hogy fogyasztói társadalom, na de ennyi szemetet mégse gyártsanak már! Közben meg mindenki a fenntarthatóságról papol. Parasztvakítás az egész. 
Lövésem sincs, hogy lehetne ezt megjavítani, mert a szövet még csak nem is a varráson szakadt szét, hanem csak úgy, a közepibe. Barátnőm szegény úgy megijedt, hogy csak eltűntem a hintában, végül alóla másztam ki. :))))
Nem tudom, hogy erre valami rácsot kéne-e hegeszteni és majd arra teszem a szivacsot, vagy deszkát fúrni bele... vagy nem tudom. Akármit is tetetek rá, a támlát tartó részt is le kell hozzá szedni. Lehet, hogy új vásznat kellene rá varratni. Vagy passz...

A kert egyébként csodás, nyílik a cserszömörce, remélem lesznek rajta majd nagy molyhok is, amikor elvirágzott. 

Az íriszlégy az idén tönkretette az íriszek zömét, sok bimbót le kellett vágnom, sajnos nem volt időm megpermetezni. Ez a sárga pl. tavaly nem virágzott miattuk, de az idén nem támadta meg. A többiről viszont le kellett vágnom a szárakat, mert teljesen elfolyósította a virágokat. Csak pár íriszem nyílt ki. 

Ezen is látszik, hogy ami még bimbóban van, az beteg, 

Még harangláb is van most is. 

Az Árnyas kert is szép színes. 

Ez pedig Herkuló, a kopott bundijával, de legalább jól érzi magát. Elterült a száraz füvön, amit mulcsnak raktam le a növények köré. Olyan aranyos és végre leköti magát egész nap, már nem ül itt nekem az ablakban és ennek örülök, mert olyan volt már, mintha egy személyes kukkolóm lett volna. Azt hiszem az, hogy elmászkál és nem lóg rajtam, annak a jele, hogy jól van. Remélem így is marad és majd a bundija is ki fog szépülni. Itt az ideje, hogy kapjon megint egy pár tojást. 

Tegnap egyébként fasírtot sütöttem és nagyon nagy sikere volt a maradék olajnak. Imádják! Ráöntöttem nekik a száraz tápra egy pár kanállal és úgy falták, mint a mannát. A legfinomabb macskakaja után se láttam még ennyi elégedett pofát, mint most a fasírt olaja után. :))))  

A szombati nap a gyűjtögetésé volt. Már hagyomány, hogy a barátnőmmel évente kimegyünk az erdőre és gyűjtünk amit csak tudunk. Bár az idén kevesebbet szedtünk, de nem fenyőrügyből! 

Az idén nem szedtünk lándzsás utifüvet szirupnak, mert nálam pl. ott maradt érintetlenül az egész tavalyi adag (meg nála is), nekem van vagy másfél liter. Teának én már szedtem, már meg is száradt, az elég lesz jövő tavaszig. 
Szedtünk viszont rengeteg fenyőrügyet szirupnak, akácvirágot és barátnőmnek bodzavirágot is, magamnak szedtem tegnap. Teának fogok szárítani egy keveset, illetve majd bodzazselét akarok megint csinálni, mert már csak egy kis üveggel van. 

A fő attrakció a fenyőrügy volt, mert abból a szirup valami csodálatos és tényleg nemcsak a köhögésre jó, hanem csak úgy megiszogatni is. Imádom az ízét!

Két nagy ötliteres üveggel lett. Cukorral rétegeztem be és legalább 1-2 hónapig ázalogni fog. Okulva a 2022-es fiaskóból, hogy megpenészedett az egész és ki kellett öntenem, most adtam hozzá némi házi páleszt is. Aztán a leszűréskor is szoktam még az üveg tetejébe önteni egy kis pálinkát és akkor nagyon szépen eláll, viszont ettől nem lesz sok az alkoholtartalma, tehát nem is érezhető ki belőle.  

Az akácvirágot lehúzgáltam a száráról és egy nagy adagot betettem abba az aszalóhálóba, amit a TEMU-ról vettem, egy másik adagot fele-fele arányban barna nádcukorral betettem a késes aprítóba és összeaprítottam. Ez is az aszalóban szárad egy tálcán szétterítve. Jó sok akácvirágom lett. 

A bodzát is levagdostam a szárairól és beáztattam 1,5 liter vízbe. Ennek 24 órát állnia kell, aztán leszűröm, ezután pedig cukorral, pektinnel és 1 karikákra vagdosott citrommal összefőzöm és sterilizált üvegekbe töltöm, fejre állítom pár percre, aztán amikor száraz dunsztban kihűlt, akkor mehet a kamrába.