Rengeteget olvastam mielőtt etetésbe kezdtem, de sok dolgot nem találtam meg, amit viszont a téli etetés során tapasztaltam.
Nem tudom kik írják azokat a cikkeket, de nem hiszem, hogy etettek madarakat valaha is.
Először is, aki madáretetésbe kezd, annak számolnia kell azzal, hogy valójában nem elég némi (egy-két marék) eledelt kirakni, főleg a leghidegebb napokon és akkor sem, amikor hó van. És tavasszal se szabad abbahagyni az etetést, mert éppen tavaszra ürülnek ki a természetben is a tartalélok és ha nagyon hideg van, mint az idén még áprilisban is volt, akkor a madaraknak nincs mit enniük. Tavaszra sokkal több madár jött be a kertbe, mint a tél folyamán. A tél folyamán főleg széncinkék, barátcinegék és verebek lakmároztak nálam és a csuszka(k). Február vége felé viszont megjelentek a meggyvágók is, bejöttek a harkályok is, illetve egész télen benn voltak a lehullott és ott hagyott apró dió miatt a szajkók is, de ők nem jártak az etetőre.
A nagy áruházakból sajnos már januárra eltűntek a madáreleségek (már a normálisak), de szerencsére a terményboltokban végig lehetett magvakat kapni.
Számítani kell arra, hogy a madarak zabálnak, mint a disznók. Amennyit kiraktam nekik, annyit ettek, tehát a madáretetés nem olcsó, ezért is érdemes végiggondolni, mert abbahagyni rosszabb, mintha valaki el se kezdi.
Nem szabad abbahagyni az etetést, mert a madárkák számítanak arra, hogy az etetőben nekik van étel és ha akár egy nap is kimarad, akkor könnyen elpusztulhatnak, hiszen olyan picik. Egy kis cinke csak pár deka a tollaival együtt is.
Nálam a télen elfogyott kb. 25 kiló fekete napraforgómag, 10-15 kilónyi egyéb vegyes mag, és rengeteg (nem számoltam, de 50-60 db. cinkegolyó is.
Arra is érdemes figyelni, hogy míg a cinkék meg tudják törni a napraforgót, a verebek viszont nem. Ők sokkal apróbb magvakat esznek (pl. kölest, de az étkezésre használt köles, amit mi is eszünk, az nem kellett nekik) és ha nem találnak maguknak való falatot eleget, akkor csak kiverik a napraforgót az etetőből.
Ez azért sem jó, mert akkor a madárnépek a földön eszegetnek és könnyebben elkapja őket a ragadozó madár vagy a cica. Itt falun rengeteg macska mászkál, vadak, maguknak vadásznak és bizony a madarakra is fáj a foguk.
Egyébként az etetőt is olyan helyre kell tenni, ahol sűrűek az ágak, de még mi is hozzáférünk, a ragadozó viszont nem tud berepülni, mert akkor odaszokik és szépen összeszedegeti a madárkákat, miközben esznek. Én is átraktam az etetőt, mert egyszer láttam berepülni egy kis ragadozót, mint az ágyúgolyó úgy jött, az hittem nekem fog ütközni, de nem igazán törődött velem, mintha ott se lettem volna.
Az eledelekkel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy amiben kukorica is volt és gabonaszemek, vagy borsó, azokhoz a madarak hozzá sem nyúlnak, kilökdösik az etetőből és ott hever a földön, a rágcsálók meg bolondok lennének nem idejönni és megenni. Lett is patkányom tavaszra... de erről írtam az előzőkben.
Ebből az a tanulság, hogy ősztől másutt fogom etetni a madarakat, mert amúgy is nagyon nagy szemetet csinálnak és magam fogom keverni az eledelt nekik, nem veszek ilyen vegyes vacakságokat. Sajnos valahol, valamelyik vegyes magvas csomag szennyezett volt parlagfűmaggal is, ezzel most szórakoztam éppen nemrégen, egyesével - mint Hamupipőke - húzgáltam ki a földből a parlagfüveket, nehogy nekem itt magot hozzon és szaporodni kezdjen a kertben.
A szemetelésük abból áll, hogy a kibontott napraforgóhéjat ott törik meg a fán és aztán az ott hever a fa alatt, bár a talaj később beeszi, de a többi magból pl. kelt ki fű, amit gyomlálnom kellett a virágoskertben, keltek brokkoli palánták is, amiket elültettem és az előbb említettem a kukoricát és gabonaszemeket. Csak pocsékba mentek.
Nekem az is tanulság volt, hogy az etető, amit a boltban vettem, kicsi. Kevés az eledel, ami belefér, mert oldalt alacsony a pereme, kicsi az alapterülete és nincs benne önetetős rész. Mert ha az ember elmegy valahová pár napra, akkor is kell nekik a kaja. Ezért úgy oldottam meg, hogy az etető négy sarkára, kívül, csavaros kampót csavartam bele és azokra akasztottam fel a cinkegolyókat, volt, hogy mindegyikre kettőt, mert azon elég sokáig el tudnak nyammogni.
Nekem a szalonna pl. nem vált be. Vettem sózatlan zsírszalonnát (sózott szalonnát nem szabad nekik adni) és megfőztem, de csak azt értem el vele, hogy egy félóra múlva egy nagy fekete macska lapult a szilvafa ágán és próbálta lelopni a szalonnát és persze egyben a madarak is veszélybe kerültek tőle.
Összességében azt gondolom, hogy az kezdjen madáretetésbe, aki rendszeresen képes etetni őket, ami rászánja a pénzt a rendes (pl. nem penészes, mert azt a madarak se szeretik) madáreleségre és aki megérti, hogy nem róla van szó, a gyönyörködéséről, hanem a madarak védelméről és túléléséről. Ez róluk szól, persze lehet nézegetni is őket, mert tudják ám, hogy kitől kapnak enni és nem bújnak messzire. Tavaszra nekem ott csivitelt a sereg a fejem fölött, amíg töltöttem az etetőt, főleg a barátcinegék, ők nagyon szelídek. A többiek pedig a környező tujákba bújva várták a kaját. Nagyon aranyosak: :)
Sok kis szempár figyeli az embert és várja az ételt és tudják, hogy jól fognak lakni. :) Szeretem őket.
A nyáron fogok készíteni egy sokkal nagyobb etetőt, aminek a közepében lesz önetetést biztosító rész, ami legalább 1,5-2 literes.
Kitaláltam azt is, hogy az etetőt hogyan tudom könnyedén felhúzni a fára és leengedni, de erről majd írok egy külön bejegyzést, fotókkal.
