Akárhányszor kilépek a házból, mindig meglátok valamit, hogy még ezt is, azt is meg kéne csinálni. Hiába na, öreg ház, lehet újítani, de sose lesz olyan, mint egy új. 
Van a ház fala és a járda között egy pici rész, ami rémesen néz ki. A talaja se jó, ráadásul onnan lett kivágva egy nagy trombitafolyondár, amikor a lépcsőház oldalát csináltuk, de ennek a növénynek a kivágás meg se kottyan. Mindenhol hajt kifelé. Ezen a kis részen voltak (illetve még vannak) a ligetszépék, de a trombitafolyondár már majdnem kinyírta őket. 
Tény, hogy nem foglalkoztam ezzel a résszel még egy kicsit sem, mert nem tudom mi legyen itt. Száraz nagyon, mert fölötte van a lépcsőház kinyúló teteje. Eddig lecsorgott oda a csapadék, (nem volt jó, mert a ház alapjához csurgott) de feltetettem a csatornát, így nagyon száraz is lett. Van benne még egy spárga (szerintem vadspárga), amit nem is szeretek igazán. Szép, szép, lenge növény, de nem szeretem. 
Szóval fel kéne ásni azt a helyet, kivagdosni a trombitafolyondárt, amennyire csak tudom és ezt a vadspárgát is áttenni máshová, vagy kirakni innen. Le kéne festeni a kis kerítést is (majd jövőre), ami mellette van, vagy kicserélni. Egyelőre nem bolygattam meg, mert bele van kötve a földelés is, meg akkor a köveket is meg kéne mozgatni... vagy nem is tudom, hogy legyen. Inkább lehet, hogy rakok még oda pár követ és beültetem szárazságtűrő sziklakertiekkel, majd jól benövik. Tényleg nem tudom... általában akkor alakul ki bennem, hogy mi legyen, amikor hozzányúlok. 
Lehet, hogy maradok egyelőre a felásásnál, mert mellette a járdát is fel kell szedetni, majd akkor kialakíttatom, bár nem akarok mindenből újat és szabályosat, mert szeretem az ilyen ódon, kissé elagott, mohás zugokat. 

A kert igazán őszies lett, az idő is... ilyenkor nincs kedvem kimenni. Minden fel van villázva, már csak középen fogom azt a járatot felvillázni, mert nagyon begyomosodott, úgy könnyebb kitisztítani. Az is lehet, hogy jövőre másképp alakítom ki az ágyásokat.

Ömlik kinn az eső és meleg  a reggel. 

És akkor jöhet a birsalma. Lévén, hogy ez életem első (de nem utolsó) birsalmasajtja, számítani lehetett némi bonyodalomra, bár mások azt mondják, hogy pofonegyszerű, de! 

Szóval, a birsalmasajt ízre nagyon finom, de amelyiket az őzgerincbe töltöttem bele és másnap kiraktam a pelenkával fedett rácsra, az bizony nem őrizte meg az őrgerinc formáját, hanem szétterült és nagy, lapos, formátlan valami lett belőle. Ráadásul egy rácsra tettem mind a kettőt, aminek az lett az eredménye, hogy nem tudtam megfordítani, mert az négykezes művelet lett volna. Ezért két nap száradás után fogtam és a szétlapultat beleszedtem egy szép, formás kerámiatálba. Szerencsére annyit már szikkadt, hogy könnyen, majdnem nyomtalanul feljött a pelenkáról. Ezen aggódtam kicsit, de teljesen elválik az anyagtól. 
Így a másikat könnyen megfordítottam, szépen szárad is, a tálból pedig egy másik pelenkával fedett rácsra borítottam. Könnyen kijött a tálból is, mivel már elég szikkadt  volt. Most tovább szárad mind a kettő, a "tálas" már nem terült szét. 

Viszont többé nem csinálok laposat (olyat, amit a tepsibe tettem), hanem mindig kereket fogok csinálni, vagy őzgerincest, de szerintem ahhoz, hogy a formáját szebben megőrizze, tovább kell főzni, hogy sokkal kevesebb nedvesség legyen benne, amikor kiszedem a főzés után. 
Van még birsalmám, ki fogom próbálni vele.  

Nyá! Haggyámá', nem megyek el! Nyááá! Úgyse megyek el! Nyááá! 
Na, hát ez a Böbe, amikor befekszik a fotelembe, én meg próbálom kitúrni onnan.

Nagy sértődötten elvonul, de aztán idegbajosan rohangászik fel és alá és amikor felállok a fotelből, azonnal belevágja magát. Kiteszem, ha felállok, azonnal visszajön. 
Megfogom és ugyulubugyulu, nagy szeretgetés kíséretében átteszem egy másik fotelbe, élvezi, hogy cipelem a seggét, le is fekszik szépen, el van andalodva, még a szeme is csukva, de mire visszaérek a fotelhez ilyen pofával ("Úgyis enyém lesz a foteeel!") már ott is van. :D :D 

Tökéletesen tudja, hogy átvert a kis disznója! :D :D  És persze végül úgyis ő győz és akkor ezt adja elő a fotelben.