10 fok volt kinn ma korán reggel, majd megfagytam, holnap meg már állítólag meg fogunk gyulladni... folyamatosan emelkedik a légnyomás is, az esőnek még a halovány lehetőségét is kioltva. 1010 hPa ma reggel. 
Legalább a ház ki van hűlve, nem fog olyan nagyon felmelegedni, bár az előrejelzés szerint az éjszakák hűvösek lesznek és itt az erdő felől éjjel és hajnalban olyan friss levegő jön, hogy az valami fantasztikus. 

Tegnap átszereltem a slagról a cuccot egy másikra, amivel fel lehet csavarni a csapra. Azon a slagon volt, ami el van vezetve a nagy amforához, de van egy 20 méteres új locsolócsövem, azzal fogom kihozni a vizet az alagsorból, de nem az amforához, hanem a kút melletti hordóhoz. 
Ellenőriztem a csatlakozót, csak le kell csavarnom róla a rajta lévő csövet, mert össze van kötve a fűtési rendszeremmel, ha esetleg utána kell tölteni vizet, de van ott egy elzáró csap is a csövön, hogy ne folyjon ki a víz a rendszerből. Az el van zárva, szóval le tudom cserélni a csövet és jöhet a víz, de még ad a kút valamennyit, bár szerintem ez már napok kérdése. 
Már bentről is kihordom az utolsó csepp vizeket is, amiben blansírozok, vagy amiben a paradicsomot forraltam meg, minden cseppet a kert kap. 
Ennyire még a 2022 se volt szar év.  

Üvegekbe raktam a kimchit és betettem a hűtőbe a készítése utáni harmadik napon. Nagyon jól fermentálódott, isteni finom lett, azon kívül, hogy csípős. Majd veszek enyhébb paprikát is és vegyíteni fogom, mert nekem így picit sok(k), de az kétségtelen, hogy valami miatt nagyon jót tesz a gyomromnak. 
Azt hittem, hogy majd meg se tudom enni a csípőssége miatt és csodák csodája, ha eszem pár falatot az ételhez, akkor nagyon könnyű utána a gyomrom. Sőt, az is érdekes, hogy magában is bekapok belőle néha, kihorgászom a káposztát, hogy a csípős szószból kevesebb legyen rajta és úgy is megeszem, a gyomrom meg mintha ujjongana, hogy kapott valamit, ami jó neki. 
Érik az embert meglepetések, szerintem fogok csinálni uborkával is, de jóval kisebb mennyiségben. Illetve jobban bele fogom magam gyakorolni a fermentálásba, mert sokkal finomabb, mint az ecetes savanyúságok. 

Ehhez képest megint eltettem 4 üveg savanyút, kisdinnyéket és fiatal patisszonokat és most már tényleg abbahagyom, mert nem kell több. 

Leszedtem az uborkákat is, hagytam enni is, a többit pedig karikára reszeltem és felszeletelt fehér salátahagymával, apróra vágott fokhagymával, kaporral, só-cukor-ecet-kevés delikát ízesítéssel bekevertem és betettem a hűtőbe, hogy kiengedje a levét, tettem bele pici (1/4 kk) borként és nagyon picuri Nátrium benzoát tartósítót (késhegynyit). 
Tavaly már csináltam ilyen uborkát ételízesítővel, de a recept sokkal többet ír bele, mint amit most beleraktam (2 tk) és nekem úgy nem ízlett, teljesen delikát íze lett. A recept ugyan vegetát ír, de azt én nem használom. 
Így nem tudok pontos mennyiségeket írni, az uborka 1,2 kg volt, ahhoz csináltam 1,5 dl vízzel felöntőlevet az ízesítőkkel, de kóstoltam, ahogy nekem jó.
Aztán 24 órára bepihentettem őket a hűtőbe, hogy az uborka teljesen kiengedje a levét és majd ma üvegekbe teszem.

Ez a Carosello uborka, ilyen szőrikés, de finomabb nekem, mint a többi. Ha hagyom nagyobbra nőni, akkor a szőrök eltűnnek, de így szinte alig van még magja. 

Az az igazság, hogy fagyasztani is akartam, de mire észbe kaptam, addigra legyalultam az összes erre szánt uborkát karikára, fagyasztani pedig gyufaszálra gyalultat szoktam tzatzikinek. Szóval még kicsit öntöznöm kell az uborkát, hogy jusson a fagyasztóba is. 

Leszedtem a paradicsomok nagy részét is, lett egy fél lavórral. Megmostam, kicsumáztam, kicsit bemetszettem a bőrét és bedobáltam forró vízbe, hogy le tudjam húzni a héját. 
Aztán összedaraboltam és lett 4 nagy dobozzal, 2 doboz 1 kilós és 2 doboz 80 dekásat tettem el a fagyasztóba lecsónak. Én nem szeretem az üveges lecsót, a paradicsomot és a paprikát is fagyasztani szoktam és így télen is olyan, mintha friss hozzávalókból készíteném. Arról nem is beszélve, hogy amikor a paradicsom felenged, akkor ki tudom önteni belőle a paradicsomvizet és az nagyon finom. A sűreje pedig megy bele a lecsóba. 

Megjöttek a kövicuccaim is az Alpesi kertből. Nagyon szépek, de még nem ültetem ki őket, várok egy kicsit hűvösebb, esősebb időre, nem akarom ezeket is külön kertrészben locsolni, főleg, hogy már egyre kevesebb a vizem. 
Egyelőre maradnak a kis cserepekben és majd így gondozom őket. Aztán amikor majd normalizálódik kicsit (lesz olyan?) az időjárás és a föld se lesz beton, akkor ki fogom őket ültetni az új sziklakertes részre. 

Érkezett: 
Orostachys japonica (Japán mongolkövirózsa) - 2 db
Aster ericoides f. prostratus (Hanga őszirózsa) - 1 db
Globularia cordifolia (Szíveslevelű gubóvirág) - 1 db
Orostachys boehmeri (Deres mongolkövirózsa) - 1 db
Orostachys japonica (brown) (Japán mongolkövirózsa (barnás)) - 1 db
Orostachys spinosa (green) (Szúróshegyű mongolkövirózsa (zöld)) - 1 db
Orostachys spinosa ex Bongelia (Szúróshegyű mongolkövirózsa) - 1 db

Böbike a lilaakácon és még virág is van rajta mutatóba. Tavasszal egyáltalán nem virágzott, most is annak köszönhető rajta, hogy metszettem... az idén már harmadszor, fut, mint a bolond ez a növény, ezt nem zavarja a szárazság se. 
Böbe imád felrongyolni rá, jövünk befelé és eltűnik, én meg keresem, mint egy őrült, hogy hová lett és a fejem fölött röhög rajtam. Aztán amikor kiszórakozta magát az ijedelmemen, akkor nyávog egyet, hogy itt vagyok! :))))

Utolsó cserjés hortenziás kép az idén az Árnyas kertből. Tegnap reggel levágtam róluk a virágokat, már mind lime zöld volt, mert elnyíltak és nagyon kókadoztak. Mivel limites az öntözővizem, így minden kevesebbet kapott, ezért vágtam le a virágokat is, ne kelljen a növénynek eltartania őket. Most már a növény túlélése a fontos, nem a virágok. 
A Macrophyllán még meghagytam, de ha megkókadnak, akkor azt is visszavágom, nagy sajnálattal, de muszáj lesz. 

Az előkertben nagyon szépek lettek a kínai selyemmirtuszok, nem kérnek sok vizet sem, de néha azért adok nekik is. A télen be fogom őket takarni, hogy ne fagyjanak el az ágaik, különben sose lesznek nagyok, ha minden évben a talajszinttől kell újra kihajtaniuk. 

Ez egy másik selyemmirtusz, tavaly ültettem és majd nagyon szép, lángoló vörös lesz az őszi lombszíne. Szeretném, ha majd ha ezek uralnák az előkertet a totem ciprussal és a japán szentfával együtt, de még sokat kell nőniük és azt hiszem, majd kell még egy totemciprus, de egyelőre szeretném látni a mostanit, hogy biztonsággal áttelel-e nálam. 

Jövőre öntözőrendszerre lesz szükségem... már ha lesz mivel öntözni és lesz még mit. 
És a csatornarendszert is át kell alakíttatnom, hogy minden csepp vizet meg tudjak fogni... ehhez pedig tartályokra lesz szükségem, sokra és nagyokra a kert több részébe is és szivattyú(k)ra is... nem lesz olcsó nemulass. :( 
Már nem akarok ennyit kannából locsolni, mint az idén, ez nagyon fárasztó, nagyon időgyilkos és azt se szeretném, hogy a kert kötelességgé váljon, márpedig ezen a nyáron bizony azzá vált. 
Persze ehhez eső is kell, mert anélkül építhetek én amit akarok, ha nem csorog le a tetőről egy csepp víz sem. Az se jó jel, hogy már a kút is hörög, azt mutatja, hogy a talajvíz szintje is lejjebb húzódik. 
Az erdő is sárgul... és akkor jönnek megint a 33-35 fokos napok, esőre esély se látszik. Borzasztóan kilátástalannak tűnik a helyzet, azon gondolkodom, hogy elkezdem lebontani a veteményesből azt, ami már nem olyan fontos. 
Pl. uborkából már raktam el eleget és három részen is van uborkám, kettőt megszüntetek, a harmadik, a carosellók és az örmény méteres maradnak enni. 
A zöldbabot is elengedem, ki is fogom szedni és betakarom vele a talajt, de az egyik patisszont is elengedem, illetve cukkinit is egy tövet hagyok. Vagy nem szedem fel ezeket, csak nem öntözöm tovább. Az egyetlen ok, ami miatt a felszedés lenne a jobb, hogy ne kelljen néznem a sorvadozást, mert az szörnyű. 
Szedek fel a sárgarépából is a nagyokat és elteszem, illetve csinálok leveskockát belőle, azzal együtt akkor petrezselymet is fogok elhasználni és zellert is, úgy is kevesebb az öntözni való és akkor talán lesz víz azoknak, amiket most szeretnék kiültetni és elvetni. 
Ha végképp kiapad a kút, akkor az őszi cuccokat is elengedem, aztán ott egye meg a franc ezt az évet. Elkeserítő tényleg, hogy az ember ennyit dolgozik, meg beleöltem a sok pénzt is a sok növénybe és nézem végig, hogy itt fognak kiszáradni, mert június eleje óta nem bír leesni egy tisztességes eső. 
Nagyon nyűgös vagyok ettől az egésztől, utálom a tehetetlenséget és ez egy teljesen kontrollálhatatlan helyzet. Az egyetlen amit tehetek az az öntözés, ameddig van vizem. 

Nézegetem a kövirózsa tálamat, 2024. május 5-én raktam össze, akkor így nézett ki. Aprócska kövirózsákat szedegettem össze bele, gondoltam majd belenőnek és tényleg, nagyon gyorsan fejlődnek és olyan szépek. 
Remélem minden fajtából szedtem ami van a kertben. 

Kora tavaszra ilyen szépen megnőttek. 

Ez idén májusi kép, akkorra a színük is nagyon szép volt. 

És így néz ki most, tavasz óta már körbe pótoltam egy kis földes homokot is bele, hogy teljesen benőhessék a tál szélét is, de majd még teszek hozzá megint és apró kavicsokat is. 
Most ki vannak zöldülve, de télen majd szép pirossá fognak válni azok amik olyan fajták, lesz sötétbordó, de a nagyon pirosból is van benne és remélem szaporodni is fog majd. 

Amióta beültettem, egyáltalán nem nyúltam a kövirózsákhoz, így fejlődnek és sokasodnak a tálban. 

Megint beremegett tegnap a szivattyúm a kútban, még időben kikapcsoltam, de már nem tudott több vizet kiadni, az igaz, sokat vettem ki tegnap, de már minden nap kéne ennyi. Nem tudom mi lesz, ha nem lesz eső... 
Ráadásul megint jön egy bő egyhetes kánikula... ennyit a sajtó őrjöngéséről a múltkor, hogy véget ért a nyár... hát véget érhetne már. 

Leszedtem megint egy vajling szilvát, kimagozva 4,5 kiló lett. 
Bevallom a puttonyom is tele lett, mire kimagoztam, nem volt semmi kedvem még 5-6 órán át főzögetni, ezért vettem elő ilyen bolti 4:1 lekvár és dzsemfix-eket és azzal készítettem el. 
Másfél kilót dzsemnek, jó nagy szilvadarabokat hagytam benne, gyakorlatilag a fél szilvákat. 
Másik másfél kilót az aprítógéppel összeaprítottam és abból lekvár lett. 
A harmadik másfél kilót pedig becukroztam és mint már valamelyik nap is, konyakkal nyakonöntve eltettem. 
Azt nem tudom, hogy ezt a sok cukros vackot mikor fogom megenni, sohanapján, szerintem évekig nem kell szilvához nyúlnom, mert ki fog tartani akármeddig is. 

Ez a dzsem, fejre szoktam állítani az üvegeket, így a forró cucc mindenütt kiöli a csírákat, ha marad volna valami az üvegben, de ki is szoktam főzni előtte. 

Itt már visszaforgattam őket és a lekvárok is itt vannak. A konyakosat másnap csináltam meg, elfelejtettem lefotózni, már be vannak rakva odalenn a kamrába. 

Eső nincs... már semmi kedvem kinn lenni a kertben, főleg nem öntözni. Gyakorlatilag június eleje óta csak hordom ki a vizet és hordom ki a vizet... nagyon elfáradtam ezen a nyáron, de még nincs vége. 
Szüksége van rám a kertnek, most jobban, mint bármikor, a túlélés a tét és még semmi sem biztos. Közel s távol nem látszik, hogy jönne egy esős időszak. 
Miközben nézem, hogy szinte az egész ország mindenütt kapott esőt itt meg sehol semmi semmilyen frontnál... hát ez marhára elkeserítő. 
Szét van mászva az egész kert, tiszta folyondár az egész, de nekem már se erőm, se kedvem az egészhez, bár az legalább takarja a talajt, csak éppen így megerősödik. Ennek nem árt a szárazság, nem árt neki semmi, csak nő és nő, befonja még a magasra nőtt bugás hortenziákat is, de a fenyőre is felmászik. 
Nem is tudom mitévő legyek, szedjem, vagy ne szedjem kifelé. 
Ugyanilyen a kövér porcsin, ha kiszedem se szárad el, még ebben a szörnyű aszályban sem. 

Egy kész borzalom ez a nyár, bár a tavalyi is az volt. Tavaly szörnyű hőség volt, de időnként kaptunk nagy zivatarokat. Az idén nem volt annyira rémmeleg, cserébe lófaszt se kapunk, nemhogy zivatart. Na jó, időnként jönnek hidegfrontok, amik lehűtik az időt... eső nélkül. Legalább az éjszakák hűvösek errefelé, a ház nem melegszik fel nagyon, így viselhető benn a hőmérséklet. 

Volt 3 levehető gömbcukkinim is, csináltam cukkinikrémet télire és eltettem a fagyasztóba. Megint variáltam a recepten annyit, hogy most gyufaszálra reszeltem a cukkiniket, hogy ne kelljen turmixolni és tettem bele egy teáskanál gochujangot, ez a koreai paprikapaszta. Picit csípős lett tőle, szerintem egy magyar piros csípős paprika, vagy egy enyhe chili összedarálva simán helyettesíti. 

Itt még javában fő...

Megkóstoltam a kimchit is, nagyon finom, bár kicsit csípős! Legközelebb ennél enyhébb paprikát fogok venni hozzá.
Már másnap ehető lett volna, de még hagytam fermentálódni tovább is. 
Ahogy kinyitottam, látszottak a kis buborékok, ahogy a fermentáció beindult benne. Befogtam egy új fakanalat, amivel megnyomkodtam, hogy a levegő buborékok távozzanak belőle. 
Azt hiszem kimchi gyáros leszek, mert nagyon ízlik és tulajdonképpen annyiféle zöldből lehet készíteni, hogy az fantasztikus. 
Azon gondolkodtam, hogy ha elkezdenék pár fiatal kövér porcsint locsolni, abból is lehetne kimchi-t készíteni, de az Új-zélandi spenótból is, de lehet retekből, uborkából és más zöldekből is. 

Egyébként készítéskor semmilyen szaga nincs, nálam benn van a konyhaasztalon, lezárt edényekben, amit naponta kinyitok (akkor érezni a szagát), megnyomkodom és visszazárom. 
3 nap után kisebb üvegekbe fogom szedni, lezárom és beteszem a hűtőbe. Azért kisebb üvegekbe, mert felbontás után hamar meg kell enni, nagy üvegben nálam nem lenne praktikus.

A kertben száradnak a virágok, újra lehet gyűjteni a magokat is. Írország harangjai, azért így is szépek. Hagyom ezt is szétszórni a magjait, de azért gyűjtök is belőle. 

Kaliforniai kakukkmák. Erről nem szoktam magot gyűjteni, szétszórja és kikelnek. 

Erdei kutyatej, szerencsére ez él a japán fűz alatt, a másik, a magnólia alatt sajnos kiszáradt. 

Bugás hortenziák és sásliliom. 

Szintén sásliliom. 

Magas varjúhájak, ezek is bírják a szárazságot, egyáltalán nem kaptak öntözést egész nyáron. Az igaz, hogy tavaly kétszer vagy háromszor ekkorák voltak. 

Böbike enyészget a fotelben. :)