Állandóan kiások valamit... kincskeresőnek kellett volna állnom... írtam a múltkor, hogy felszedtem az őszi kikericseket, a vetővirágot, rengeteg sárga nárciszt, krókuszokat és a bunkós díszhagymákat. 
A kikericseket és a vetővirágot gyorsan vissza is ültettem máshová, de közben kiástam mást. Valamelyik nap a krókuszokat akartam elültetni, akkor tulipánt sikerült kiforgatnom a földből, szépen visszaültettem őket a helyükre és kerestem a krókusznak másik helyet.
Most a vetővirágnak kerestem a helyet, onnan is kifordult tulipánhagyma. Pedig mindenem meg van/volt jelölve, de a Nyerenyerének az a kedvenc elfoglaltsága, hogy sorra kiveri a jelölőpálcikáimat. Dörgölőzik hozzájuk, gondolom a szagával akarja megjelölni, kitöri a pálcikát, aztán az meg valahová elsinkófálódik. Amikor észreveszem se biztos, hogy vissza tudom dugni, mert olyan a talaj, akár a beton. 
Szóval kiforgattam megint pár tulipánt, ezeket is visszaültettem, hoztam új pálcikát nekik és elkezdtem ásóvillázni kicsit odébb. 
Ott meg egy hatalmas pókot sikerült felzavarnom, és kicsivel arrébb megint valamilyen hagymákat, azt is megjelöltem és a két hagymás rész közé beültettem a vetővirágot, azt is megjelöltem. Annak elvileg most ősszel kellene virágoznia. 
A szegény pókot nagyon sajnálom, tönkretettem az otthonát. Még egy óra múlva is ott mászkált és kereste a lejáratot, gondolom a fészkéhez. Az már nem lesz meg, mert átforgattam a talajt és be is locsoltam, majd csinál magának másik fészket. 
Nagyon sok ilyen óriás pók él a kertben, de ott nem bánom őket, az az otthonuk, ezt is sajnálom, hogy tönkretettem, nem tudtam, hogy ott lakik. :( 

Olyanok vagyunk mi emberek ezen a bolygón, mint az elefánt a porcelánboltban.  Olyan sokat elveszünk és alig adunk vissza valamit. És úgy is pusztítunk, hogy nem is tudjuk. Mindenhová betolakodunk, nem tartunk tiszteletben semmilyen határokat. A Földnek sok lényétől irtózunk, ezért kiirtjuk őket. Én is - persze - agyoncsapom a szúnyogot, a legyet, a kullancslegyet, de ha az a szegény pók bejönne, akkor őt is agyoncsapnám és örültem, hogy a vérengző macskáim kinyírták a patkányt. 
Nem tudom létezik-e másik olyan faj ezen a bolygón, ami azért irt ki egy másikat, mert irritálja a saját létezésében. 
Biztos írtam már, de időnként elgondolkodom, hogyha - mi emberek, akik olyan értelmesnek tartjuk magunkat és az evolúció csúcsának - összetalálkoznánk valami nagyon fejlett, nagyon értelmes és intelligens, békés fajjal, ami mondjuk úgy nézne ki, mint egy keresztespók, egy lótetű és egy skorpió keveréke és 6 méteres lenne, akkor vajon meg akarnánk-e ismerni/érteni, vagy azonnal nyúlnánk a fegyverekért? 
Az UFO vadászok annyira akarják, hogy találkozzunk valamilyen fajjal, de érettek vagyunk mi erre? Kötve hiszem... 
Hogy odavoltunk E.T-ért, de ha belegondolunk, hogy mondjuk este kimennénk és ott motozna a ribizlibokorban, akkor szerintem a legtöbb ember hanyatt-homlok, sikítozva elmenekülne, rosszabb esetben meg fejbevágná a kapával. 

Visszakanyarodok inkább a kerthez, nagyon száraz minden, alig győzöm kihordani a vizet. Az egyik zeller szerintem ki is szárad, majd kiveszem inkább, mielőtt teljesen tönkremegy. 
A többi viszont terem szépen, a paprikák rogyásig, ahogy a cukkinik is. A paradicsomok sajnos repedeznek az egyenetlen vízellátástól. A hátsó paradicsom ágyást el is engedtem, nem győzök annyi vizet kihordani. Aztán lehet, hogy majd a padlizsánt is elengedem, megint rengeteget termett, nem kell már belőle túl sok, max. amit megeszek és ha tényleg lehűlne az idő kicsit a hétvégétől, akkor megpróbálnám a zakuszkát, de ha nem megy, akkor nem erőlködök vele ebben a melegben.

Fehér kos paprika,  nekem nagyon ízlik, nem erős, a húsa se vastag, de én jobban szeretem ezeket a vékonyabb húsú paprikákat.

Kaliforniai, pirosat és narancssárgát ültettem, nem tudom, hogy melyik fajta lesz. 

Ez egyértelmű. 

Ramiró, volt ahol már ritkítottam a kép óta, mert látszik, hogy fonnyadnak el a kevés víz miatt és túl sok a paprika. 

Padlizsán. 

Ez egy hosszúkás fajta. 

Régimódi befőző paradicsom, már egy csomót elraktam belőle és persze eszem is folyamatosan. 

Black beauty, nagyon könnyen repedezik és még könnyebben rohad, jövőre legfeljebb egyet ültetek, bár az idén is csak kettő van. Pedig csodás sötétvörös lenne a húsa, de soha nem sikerül egy egészségeset se levenni belőle, mire megérik, addigra tönkre is megy. Ez még éretlen, azért ilyen szép. 

Természetesen a bazsalikom nem maradhat el a paradicsomok mellől, folyamatosan szedem, egyrészt már elspájzoltam a fagyasztóba belőle, illetve virágba se akarom engedni menni. Sokat használok a kajába is, de állandóan növekszik a hónaljhajtásokból, de öntözöm is, hogy nőhessen. 

Sárga cukkini, végre elkezdett teremni ez is. 

Gömb cukkini, eddig ez termett a legszebben az idén. Már jópárat levettem róla és most is tele van, megint szedni kell. 

Itt kettő is van. 

Római saláta cseperedik, ezt is öntözni kell. Idén nem mulcsolok, mert nem kellett eddig, ilyenkor meg hiányzik... 

Felmászott a szilvafára az örmény méteres uborka. 

Most érik a cardinal szőlő, már a madarak is felfedezték. Pár fürtöt már megettem róla, ami szép volt és amire találtam itthon kis hálós zsákot, arra húztam is, a többit sajnos megeszik a madarak és a darazsak. Emlékszem az első években, amikor ide kerültem, egy szép nagy fürt volt rajta, ki is figyeltem, hogy szép érett, na majd holnap leveszem - gondoltam én. Másnapra csak a hűlt helyét találtam, valami leette a fürtről az utolsó szemig a szőlőt. :)))

Találtam egy szajkó elhullajtott szárnytollát. Behoztam és az egyik falidíszemre tűztem, olyan szép! 

Már nem is tudom hol tartottam... 
Valamelyik nap összeszedtem a lehullott almát és főztem belőle almabefőttet. Az almáknak semmi bajuk nincs, csak túl sok van a fán és szerintem ebben a szárazságban nem tudja a fa megtartani a gyümölcsöt, gondoltam ne vesszen kárba. 5 üveggel lett, nem tudom, hogy majd eláll-e, mert ugyan csurig szedtem, de valahogy lement a lé szintje. Nem értem, mert ha az alma szívta be, akkor az alma térfogatának kéne nagyobbnak lennie. 
Na, majd kiderül eláll-e így is. 

Herkuló megint beteg... 3 napja ma reggel evett először. Már előtte is megint turmixoltam neki a kaját. Észrevettem, hogy megint furán viselkedik a kajáláskor, néha elszaladt. Először azt hittem a darazsak miatt van, de sajnos nem. Sok a darázs is, csak úgy csapnak le a macskakajára (is), de figyeltem őt és azt látom megint, mint amit a télen, hogy nehezen eszik, nem tud rágni és akkor szalad el, amikor fáj neki, mert biztos azt hiszi a kaja bántja őt.  Pedig ő azóta nem kapott száraz tápot, amióta beteg volt, nehogy felsértse a száját. 
Jön pedig, bújik hozzám, látom rajta, hogy tőlem várna valami segítséget, de nem tudok neki segíteni. Most, hogy evett, elmegyek az állatorvoshoz és kérek neki antibiotikumot, bár nem tudom, hogy fogom neki beadni. Ha nem fog rendesen enni, nem fogom tudni beadni neki, még ha eszik is bajos. 
Tegnap elmentem és vettem tejszínt, mert azt nagyon szereti, ma reggel azt evett, de rá se akart nézni az edényre, csak amikor az orrocskája alá tartottam, akkor lett érdeklődő és két tálka tejszínt be is nyallintott. 
Nem volt hosszú idő, amíg jól volt ez a cica... vettem kockasajtot is, mert Herkules nagy kockasajtimádó is, hátha... persze azt is turmixolva. 
Annyira sajnálom őt, nagyon nehéz a cicákon segíteni.

Olyan sovány így is, most még fogyott is. :( 
Még soha nem éreztem magam ennyire tehetetlennek, mint a cicákkal, amikor bajuk van, mert nekik nem lehet csak úgy gyógyszert beadni, vagy pl. a szemébe cseppenteni. Herkulónak arra is szüksége lenne, de egyszerűen nem hagyja. 

Valamelyik cicám patkányfogó is, szerintem Elza az. Ma reggel is találtam egy nagy, kövér patkányt az udvaron, volt vagy 15 centi. Biztos a komposztra jár ide lakmározni. Most sok gyümölcs maradék is kikerült a befőzések után, meg zöldségek, mindenféle dinnyehéjak, sárga dinnye bele... 
Ez az idén a második "patkánytermésünk". Megfogtam egy papírszalvétával és kidobtam az erdőbe... majd a róka megeszi, vagy lebontják az aprónépek és PatkányKoma szépen visszakerül a körforgásba, ahogy annak lennie kell. 

Böbéről is van most egy egész sorozat, ahogy előadja magát a kertben heverészve és ásítozva. Szeretik ezt a meleget, kinn heverészik az egész brancs, meg se nagyon mozdulnak egész nap, legfeljebb az árnyékkal költöznek odébb. :)))

TitóniaAlatti  Böbike.

YuccaAlatti Böbike

FalMelléki (Ásítozós) Böbike. :)))

Csináltam egy nagyon finom cukkinikrémet. 
Nagyon friss, fiatal volt a cukkini, ezért a belét nem dobtam el, hanem aprítóval összeaprítottam, friss bazsalikommal és 2 gerezd fokhagymával együtt. 
A többit lereszeltem és besóztam. 

Olívaolajon és ghín (fele-fele - vaj is jó, ha nincs ghí) odatettem sülni egy közepes, kockára vágott hagymát, borsot őröltem bele, kakukkfüvet és borsikafüvet adtam hozzá, sót és még friss bazsalikomot apróra vágva. Amikor a hagyma megsült, akkor beleöntöttem az aprított masszát és egy jó nagy összemarokkal a besózott, legyalult cukkiniből is csavartam bele. 
Hagytam sülni (fedő nélkül, gyakran megkeverve), adtam hozzá egy nagyon pici rizsecetet (ne legyen savanykás, de valamiért nekem kell bele az íze), egy teáskanálnyi mustárt, gombaport és teljesen lesütöttem és a végén beleszórtam, még kb. két evőkanálnyi parmezán sajtot, azzal is összesütöttem. 
Teljesen le kell sütni, hogy ne maradjon vizes leve, csak a zsiradék legyen benne (ami nem sok, ne tocsogjon benne).  
Aztán betettem a hűtőbe és reggelire pirítóssal és paprikával, paradicsommal ettem, de szerintem nagyon jó tésztára is szósznak. 
Valószínűleg fogok így készre sütni belőle és fagyasztok is (sajt nélkül), sőt ha még őrölnék bele egy kis mandulát is, akkor már egészen pestós lenne.
Ha valaki ki akarja próbálni télire, akkor érdemes nagyon kidunsztolni, magas hőfokon, sokáig, nehogy a botulizmus baktériuma elkezdjen benne szaporodni.  Ebben nincs semmi savas, ami akadályozná. 

Vagy esetleg lehet variálni paradicsommal is, az elég savasságot ad hozzá, majd kipróbálom, van cukkini bőven. 

Azért írtam le, mert egyrészt nagyon finom (nekem) és hogy ne felejtsem el, mert improvizáltam és van amikor nagyon jóra sikerül egy kaja, de ha nem írom le, akkor elfelejtem és legközelebb már nem tudom megint megcsinálni. 

Kaptam aputól egy nagy kosár őszibarackot is, először befőttnek gondoltam el, de aztán láttam, hogy a zöme már eléggé érett, ezért inkább dzsemet főztem belőle. 
Kétszerre csináltam meg, mert a hámozás nagyon sokáig tartott. Lett összesen 12 kis üveggel, ebből majd adok apuéknak is. 
A képen a második adag van, a többi már a kamrában pihen a polcon. 

A kertben főleg csak locsoltam és kigyomláltam a kiszedett szappanfű helyét is, de már nem raktam a füvet a komposztra, hanem visszaterítettem a földre. Majd ott szépen elszárad, sőt, arra gondoltam, hogy a komposztról is rakok ki villával már elfonnyadt füvet a talajra, mert olyan repedések vannak benne, hogy az ujjamat is bele tudnám dugni. 

Nyílnak a szellőrózsák is, de nem tudom lesz-e jobb kép róluk, mert ebben a szárazságban egyre silányabbak szegények, pedig kaptak vizet ezek is.  

.A trombitavirágok viszont nem zavartatják magukat, sőt, nagyon szépen hozzák a virágaikat.

Lassan befejezi a virágzást a kínai hamuvirág is, azon csodálkozom, hogy egyáltalán tudott virágot bontani. Nagy harc volt a csigákkal megvédeni valamennyire. Nem sok kellett, hogy kipusztuljon szegény növény és ha ősszel lesz eső, akkor is majd nagyon észen kell lennem. 

A titóniám, nem is tudom az egészet befogni a képbe.  

Trombitafolyondár, ilyenkor meg van neki bocsátva az erőszakos létezése. :)))) Minden évben megfogadom, hogy na majd most jól karbantartom és adok neki valami formát, aztán mindig elmarad és az a vége, hogy ősszel visszatarolom a legvastagabb ágáig, de így legalább nem nő túl nagyra. 

Nyílik a Helenium, mögötte pirosodik a tűztövis bogyója is, balra pedig a tamariska már elkezdte hullatni a leveleit. Jön az ősz.  

Ebből a szilvából először tudtam enni, amióta itt vagyok, mert eleinte nagyon beteg volt a fa, máskor meg lefagyott. Érdekes, de amióta nincs itt a kertben permetezés, egyre egészségesebbek a növények, bár éppen a szilvák nem, mert nagyon moníliásak, mégis az idén szépen van rajta szilva.
Kikerestem, Tipala szilvának hívják és nagyon finom, sárga szilva van rajta. Az idén sok van, de sajnos nem érem el, nagyon magas a fa, létráról se lehet leszedni róla a gyümölcsöt.
Öreg fa nagyon és sok az elszáradt ága is már, keresni fogok valakit, aki ért hozzá és meg tudja nekem fiatalítani ezt a fát valahogy és persze olyanná kéne formázni, hogy leszedhető legyen róla a termés.