Tele van ezzel a téllel már a hócipőm. 
Azt hiszem az a baj, hogy az a hideg november túl hamar beszorított. Arra számítottam, hogy akár hó végéig is kinn lehet majd lebzselni, de már a hó eleje is hideg volt. 
Visszanéztem a feljegyzéseimet a novemberről és ugyan zömében napos volt, de majdnem végig mínuszok voltak reggelente, hó végére meg be is havazódtunk.
Így gyakorlatilag egy hónappal (legalábbis most úgy néz ki, hogy 1 hónappal és ki tudja még mikor ér ide a tavasz) hosszabb ez a nyomorult beszorultság. 
Úgy mennék már kifelé nézni és fülelni, hallgatni, érezni, ahogy nő a minden, ahogy sorra elkezdik a virágzást a tavaszi hagymások... de már azzal is kiegyeznék, ha ott tartanánk, hogy földbe tehetem a palántáknak valókat, de hát még február sincs... picsábamá'! :))))

Delegalábbolvasok! Van előttem egy rakás könyv. Napközben a Biokert-et olvasom (Marie-Luise Kreuter), illetve a Sedona módszert, este pedig a Dalai láma macskájával alszom el (David Michie), nagyon tetszik, olyan jól leírja a buddhizmus alapjait a cica szemszögéből nézve, haláli! Azt hiszem a többi könyvét is el fogom olvasni. 

A múlt héten abban a pár enyhe napban legalább annyit csináltam, hogy kiszórtam némi kúpvirág magot, sárgát is és barna közepűt is. Tavaly nem volt kúpvirágom a kertben, mert valamiért nem keltek ki, pedig mindig tele van a szétszórt magokból. Gondolom az előző irtó csapadékos tél miatt haltak meg a magok. Remélem, most lesz belőlük valami, most megkapják a hideghatást is. 

Még él a ház előtt a kristályvirágom, már volt egyszer -5 fok, de azért majd ellenőrzöm és az elkövetkező pár napra azt hiszem letakarom valamivel. Nagyon szeretném, ha túlélné a telet. A ház előtt maga a ház is védi, szerintem ott még 3-4 fok különbség is van pluszban a ház miatt és déli oldal is, de azért betakarom ma. Nem kell sok időre, csak pár napra, ahogy az előrejelzést nézem. 

Szombat este megint esett a hó, valamikor délután, észre se vettem mikor, csak kinéztem este 7 körül az ablakon és akkor láttam, hogy minden megint hófehér. Nem is olvadt el tegnap, legfeljebb a napos részeken, de az árnyékban mindenütt megmaradt. Az én kertemben meg különösen, mert itt van szemben a hegy meg az erdő és még olyan alacsonyan jár a nap, hogy ki se emelkedik a fák közül. 

Herkulest tegnap este erőszakkal kellett bezárni, pedig napközben is kinn volt, de nem fázik a VénMajom, de ma reggelre már nagyon hideget ígértek (lett is -5 fok), gondoltam csak jobb neki benn a melegben. 
A Böbécke bezzeg alig megy ki, benn henyél a melegben és újabban megint rászokott, hogy hajnalban bebújik a paplanom alá és akkor simogatni kell a buksiját. Ha abbahagyom, akkor nyúkál a kezével, hogy simizzem őt, még még még. :)))) 
Nem szokott sokáig  maradni, 10-20 percet, aztán melege lesz és elmegy, de úgy szeretem, már várom mindig, hogy jöjjön. :)