Csináltam egy nagyon finom cukkinikrémet. 
Nagyon friss, fiatal volt a cukkini, ezért a belét nem dobtam el, hanem aprítóval összeaprítottam, friss bazsalikommal és 2 gerezd fokhagymával együtt. 
A többit lereszeltem és besóztam. 

Olívaolajon és ghín (fele-fele - vaj is jó, ha nincs ghí) odatettem sülni egy közepes, kockára vágott hagymát, borsot őröltem bele, kakukkfüvet és borsikafüvet adtam hozzá, sót és még friss bazsalikomot apróra vágva. Amikor a hagyma megsült, akkor beleöntöttem az aprított masszát és egy jó nagy összemarokkal a besózott, legyalult cukkiniből is csavartam bele. 
Hagytam sülni (fedő nélkül, gyakran megkeverve), adtam hozzá egy nagyon pici rizsecetet (ne legyen savanykás, de valamiért nekem kell bele az íze), egy teáskanálnyi mustárt, gombaport és teljesen lesütöttem és a végén beleszórtam, még kb. két evőkanálnyi parmezán sajtot, azzal is összesütöttem. 
Teljesen le kell sütni, hogy ne maradjon vizes leve, csak a zsiradék legyen benne (ami nem sok, ne tocsogjon benne).  
Aztán betettem a hűtőbe és reggelire pirítóssal és paprikával, paradicsommal ettem, de szerintem nagyon jó tésztára is szósznak. 
Valószínűleg fogok így készre sütni belőle és fagyasztok is (sajt nélkül), sőt ha még őrölnék bele egy kis mandulát is, akkor már egészen pestós lenne.
Ha valaki ki akarja próbálni télire, akkor érdemes nagyon kidunsztolni, magas hőfokon, sokáig, nehogy a botulizmus baktériuma elkezdjen benne szaporodni.  Ebben nincs semmi savas, ami akadályozná. 

Vagy esetleg lehet variálni paradicsommal is, az elég savasságot ad hozzá, majd kipróbálom, van cukkini bőven. 

Azért írtam le, mert egyrészt nagyon finom (nekem) és hogy ne felejtsem el, mert improvizáltam és van amikor nagyon jóra sikerül egy kaja, de ha nem írom le, akkor elfelejtem és legközelebb már nem tudom megint megcsinálni. 

Kaptam aputól egy nagy kosár őszibarackot is, először befőttnek gondoltam el, de aztán láttam, hogy a zöme már eléggé érett, ezért inkább dzsemet főztem belőle. 
Kétszerre csináltam meg, mert a hámozás nagyon sokáig tartott. Lett összesen 12 kis üveggel, ebből majd adok apuéknak is. 
A képen a második adag van, a többi már a kamrában pihen a polcon. 

A kertben főleg csak locsoltam és kigyomláltam a kiszedett szappanfű helyét is, de már nem raktam a füvet a komposztra, hanem visszaterítettem a földre. Majd ott szépen elszárad, sőt, arra gondoltam, hogy a komposztról is rakok ki villával már elfonnyadt füvet a talajra, mert olyan repedések vannak benne, hogy az ujjamat is bele tudnám dugni. 

Nyílnak a szellőrózsák is, de nem tudom lesz-e jobb kép róluk, mert ebben a szárazságban egyre silányabbak szegények, pedig kaptak vizet ezek is.  

.A trombitavirágok viszont nem zavartatják magukat, sőt, nagyon szépen hozzák a virágaikat.

Lassan befejezi a virágzást a kínai hamuvirág is, azon csodálkozom, hogy egyáltalán tudott virágot bontani. Nagy harc volt a csigákkal megvédeni valamennyire. Nem sok kellett, hogy kipusztuljon szegény növény és ha ősszel lesz eső, akkor is majd nagyon észen kell lennem. 

A titóniám, nem is tudom az egészet befogni a képbe.  

Trombitafolyondár, ilyenkor meg van neki bocsátva az erőszakos létezése. :)))) Minden évben megfogadom, hogy na majd most jól karbantartom és adok neki valami formát, aztán mindig elmarad és az a vége, hogy ősszel visszatarolom a legvastagabb ágáig, de így legalább nem nő túl nagyra. 

Nyílik a Helenium, mögötte pirosodik a tűztövis bogyója is, balra pedig a tamariska már elkezdte hullatni a leveleit. Jön az ősz.  

Ebből a szilvából először tudtam enni, amióta itt vagyok, mert eleinte nagyon beteg volt a fa, máskor meg lefagyott. Érdekes, de amióta nincs itt a kertben permetezés, egyre egészségesebbek a növények, bár éppen a szilvák nem, mert nagyon moníliásak, mégis az idén szépen van rajta szilva.
Kikerestem, Tipala szilvának hívják és nagyon finom, sárga szilva van rajta. Az idén sok van, de sajnos nem érem el, nagyon magas a fa, létráról se lehet leszedni róla a gyümölcsöt.
Öreg fa nagyon és sok az elszáradt ága is már, keresni fogok valakit, aki ért hozzá és meg tudja nekem fiatalítani ezt a fát valahogy és persze olyanná kéne formázni, hogy leszedhető legyen róla a termés.