-9 fok volt reggel 6 óra körül és még mindig ugyanannyi van, 8 óra után. Bevallom, nagyon unom már ezt a telet. Sokkal hosszabbnak tűnik, mint máskor. Talán azért, mert nagyon várom, hogy mehessek ki a kertbe, mert bármennyire is kinn dolgozgatok, még decemberben is egészen sokat kinn tudtam lenni, valamiért nem olyan. Mert nem növekszik szinte semmi, pár növény ugyan nem nagyon bánja milyen idő van, de ezek kevesen vannak.

Még az a sok minden is amiket ősszel megcsináltam, a sok új parlagból feltört terület is kicsinek látszik most, innen a tétlenség felől nézve. Pedig igazán nem lehetnék elégedetlen, csak sajnálom ezeket a téllel eltöltött hónapokat, olyan, mint az elpazarolt idő...

Van egy csomó beszorult energiám, amit nem forgatok bele ilyenkor semmibe a jógán kívül. Ebből az a tanulság, hogy jövőre kirándulni fogok ebben a nemkertészkedős időszakban. 

Összeírtam egy nagy táblázatba az idén ültetendő növényeimet. Mit mondjak? Gőzöm sincs, hogy bírok majd ennyivel, de terjeszkedni akarok a veteményessel is és mivel megrendeltem azt a töméntelen mennyiségű virágmagot, azokat is el fogom ültetni. Nemcsak azért, mert megrendeltem, hanem mert nagyon, de nagyon akarom őket. 

Összeírtam, hogy melyiket mikor kell ültetni, hogy ne maradjon ki semmi és ne kelljen bogarászni, hogy mikor mit kell. 

Szükségem lesz jópár virágládára is, mert az évelő virágok palántáit azokban fogom nevelni. Illetve virágföldre, perlitre a lazításhoz és tőzegre. Illetve épp most nézegettem a kőzetgyapotot is, abból pedig van itthon egy csomó, mert maradt a tetőszigetelésből. Kockára vágva, vagy csak kisebb darabokra vágva tudnám használni, de szükségem lesz alá pár nagyobb áztató tálcára. Mindenképpen kipróbálom, mert ki akarom tapasztalni, hogy működik ez a talaj nélküli, hidrokultúrás művelés. Lehet, hogy eperrel fogom megpróbálni. És azt is meg akarom tanulni, hogy kell a különböző növényeknek különböző talajokat keverni. 

Nézegettem a neten különböző lehetőségeket a támfalra is, mert eddig a fejemben csak a kő volt. Van egy nem túl nagy rész a kertben, ahová szeretnék valamit tenni és benépesíteni azt a részt is sziklakerti növényekkel. Egész jó elemeket találtam, amik úgy vannak kialakítva, hogy növényeket lehessen beletenni, de nekem változatlanul a kő tetszik, mert természetes. Viszont ezek az elemek jók lennének a virágágyások széleibe, beültetném őket kövidudvákkal és az lenne a szegély. 

Nekem nagyon teszik a sima gyepszél is, és mellette rögtön a virágágyás, viszont itt nagyon kevés az esély a gyepre. Mellettem mező, hordja a szél a magokat, nem akarok azzal szórakozni, hogy egyfolytában szedegetem ki a gyomokat és vég nélkül szórom a fűmagot vagy szentségelek a vakond miatt. 

Aztán szeretnék még egy kerti ültető asztalt is. Már nézegettem, hogy milyenek vannak, elég drágák és nem nézem őket túl tartósnak se. Majd meglátom, hátha beleszeretek valamibe. 

Ma kinn is voltam kicsit a kertben tevékenykedni, bár bentről sokkal jobbnak tűnt az idő. Bentről nézve egészen tavaszias, de kinn csípős a levegő és nagyon hideg szél fúj, van éle, fel kellett vennem a sapimat. 

Nem csináltam semmi nagy varázslatot. Kivittem a harapófogót és elvagdaltam a kordon drótokat, ahol össze voltak fogatva. Szőlőkordon volt az előkertben, de kivágtam onnan a szőlőt és a múltkor nem szedtem le a drótokat. Most szépen összehajtogattam és bevittem a pincébe, nem lesz több négykézlábazás és bujkácsolás az előkertben. És persze így az egész kapja majd a napot és nyugodtan ültethetek bármit. 

Még az a nyomorult trombitafolyondárt kéne onnan kiirtani, vagy arra is gondoltam, hogy engedek egy felfelé törő ágat megvastagodni és fának nevelem, de nem vagyok biztos abban, hogy bírnék vele. Borzalmasan erőszakos növény, egy nyáron még 3 méteres hajtásokat is hoz, amik őszre olyan vastagok, mint a hüvelykujjam és meg is fásodnak. Nem tudom akarok-e vele küzdeni, de a kiirtása is küzdelem... aki jót akar magának az hallgasson rám és soha ne vigye be a kertjébe. Én is örököltem a dögöt.   

Most, hogy megint (vagy még mindig?) tör ki rajtam a kertészkedhetnék és egyfolytában az ültethető dudvákat vizslatom, meg azt, hogy milyen magot nem vettem még meg... szóval belebotlottam egy újabb felejtős növénybe, ez pedig a kerti laboda. Ebben a kertemben egészen biztosan nem lesz belőle egy darab sem. 

Anno, még a régi kertem megvolt, már akkor is ilyen mániás gyűjtögető voltam, mindent akartam ültetni, mert vitt a lelkesedés meg a kíváncsiság. Bújtam a kertészkönyveket és vicsorogtam, hogy nálunk semmit nem lehet kapni és akkoriban ez még így is volt. A boltokban a szokványos kerti növények magvait lehetett kapni, mást nem nagyon, akkor még nem volt olyan elterjedt a net, hogy az ember csak leül és rendel. Még a rendelés se volt szokás. 

Így aztán sok esetben maradt a lemondás, vagy a kunyerálás, esetleg a csórez-lopez. Na így lett ez a kerti labodával is, egyszer egy este kutyasétáltatás közben megláttam egy szál,szép, magas, sötétbordó labodát egy virágos előkert közepén. Onnantól kezdve nem ment ki a fejemből a laboda. Arra jártam a kutyával, de sose láttam senkit, hogy megkérdezhettem volna, honnan vették a magját. Addig-addig nézegettem a labodát, míg magba nem ment és amikor megérett a magja, akkor bizony lopikáztam belőle. Nem sokat, csak úgy lehúztam belőle párat a kezemmel, mintha csak megsimogattam volna. Nem dicsőség tudom, de rávitt a mohó vágyakozás. :)))) Így lett belőlem labodatolvaj. 

Aztán a következő tavasszal nagy gondosan el is ültettem a labodát, lett vagy 5-6 szál belőle és nagyon nagy becsben tartottam. Hozott is magot, annak rendje s módja szerint és szét is szórta... mit mondjak? Két év elteltével labodát irtottunk a kertből. Hát ezért nem lesz nálam laboda, többé, ámbár... ami igaz az igaz, anno nem kóstoltam meg. Lehet, hogy egy szálat beengedek, de még meglátom, csak mert nem hinném, hogy szeretném megkóstolni, annyi féle levélzöldség van, amit választhatok.