Azon gondolkodom, hogy ki kéne vágni az egyik borostyánt innen. Nagyon szép, zöld falat ad a kerítésen és a belátást is gátolja, de ki akarom venni a kerítést. Ez egy köztes kerítés, ami majdnem az egész telek hosszában fut és kettéválasztja a kertet. 

Anno ez hasznos volt, mert a kutyákat meggátolta, hogy bemenjenek a másik részbe és mindent összetapicskoljanak, de most nincs kutya és a 3 cica mellé nem is tervezek. Imádom a kutyákat, de nagyon nagy kötöttséget jelentenek és már a Böbe is gondot okoz, amikor el kell mennem Pestre pl., pedig csak félig szobacicó... szóval nem kell kutya. 

Így a kerítés nem fontos, sőt... engem zavar, hogy ezen az oldalon szűkösnek érzem  a teret, holott itt egy hatalmas kert. Mintha nem is ide tartozna az a rész, a kerítés miatt nem szerves része a térnek. Ráadásul belül is van egy nagy sziklás rész, amit nagyon széppé lenne tenni. Meg is van hozzá az elképzelésem és már el is kezdtem kialakítani. Majd még viszek földet a sziklák közé (azokat apu hordta oda régebben)  és áttelepítem az árnyékliliomokat. Az ott egy eléggé árnyas rész, azoknak nagyon jó helyük lesz ott és szerzek még páfrányokat is. Viszont, hogy szép és élvezhető is legyen, ahhoz a kerítést ki kell onnan venni és a borostyánt fel kell áldozni. Pedig  nagyon jól érzi ott magát, olyan levelei vannak, mint a tenyerem és nő, mint a bolond, 2-3 méteres hajtásokat is növeszt tavasztól őszig. Nem is értem, amikor valaki azzal jön nekem, hogy a borostyán lassú növésű...  hát persze, a vadszőlőhöz képest lehet.

Van a kertben másutt is borostyán, az egyik tuját már majdnem megfojtotta, de az már onnan leszedhetetlen. Olyan törzse van (a borostyánnak), mint a karom. Ha azt is kivágom, csak száradozni fog a tuján, azt inkább hagyom. Majd a földről kell feltépkedni a hajtásait, és a szomszéd felé is elindult már. Az igazat megvallva a hócipőn tele van ezzel a sok futónövénnyel. 

Még lesz harc az idén a trombitafolyondárral is, amit kivágattam amikor a lépcsőház oldalát csinálták. Gondolom majd hajt mint a bolond mindenhonnan. 

Időnként tényleg elkap a kilátástalanság érzése, de aztán visszaállok a négyzetméterről-négyzetméterre álláspontra és úgy eredményesnek is érzem magam. Kis darabkákat, szigeteket hódítok meg a kertből, aztán majd végül összeáll egésszé. 

Lassan a sárga krókuszok is kinyílnak. :) Imádom ezt a virágot, szinte a hóvirággal együtt nyílik, az elsők között és micsoda színpompát hoznak a kertbe a csoportjaik és ráadásul nagyon jól szaporodnak. Egy-egy csomaggal ültettem mindegyikből és mind több az idén, mint tavaly voltak. 

Imádom őket! Láttam tegnap, ahogy a kirándulók megálltak a kerítés előtt és bekukucskáltak megnézni a virágaimat és ez olyan jó! Mindenki felüdül a tavasz szépségétől. :) 

Na, ez egy igazán tevékeny nap volt. 

Reggel apu szólt, hogy még jön folytatni a metszést, én meg beüzemeltem az akkumulátoros ágvágót. Tegnap  feltöltöttem az aksiját és megnéztem a kézikönyvét. Az az igazság, hogy már lassan két éve, hogy megvettem, de még be se üzemeltem, csak összeraktam. Így múlt el a garanciája is, de szerencsére kutya baja, működik gyönyörűen. Én is kipróbáltam, simán fogok tudni vele vágni, bár elég súlyos, de azért a nagy, öreg szilvafáról lecsaptam vele két ágat és az öreg orgonáról is egyet. Most már nem félek attól, hogy vegyek egy láncfűrészt, mert tulajdonképpen ez is egy kicsi láncfűrész, hosszú nyélen. Max. 12 centis ágat lehet vele átvágni. 

Megint tele van faágakkal a kert...  nyeeeheheheeee.... (itt a kínjában sírós emoji helye van). Összehordtam őket hátul egy nagy kupacba, majd fokozatosan el kell égetni. Azt hiszem egész nyáron kinn fogok sütni-főzni és majd szépen elfogynak, de az is lehet, hogy majd egy-két-több égetési napon rakok tüzet és szépen elégetem az összeset. Gondolkodtam már egy aprítógépen is, de amikor megláttam, hogy külön vezeték kell és hogy 3-4 KW-osak, akkor elengedtem az ötletet. 

Jól nekiugrottunk a szilvafáknak is, kivágattam apuval a közepüket, hogy inkább tál alakúak legyenek és elérhetők.  Jól átformáztuk őket. Nem tudom túlélik-e, de ha nem, azzal se lesz bajom. Ezeket is lekenegettük fagéllel, bár azt olvastam, hogy a csonthájasokat nem szabad ilyenkor metszeni, de nyáron nem fogok a lombos ágakkal vacakolni, az biztos. 

Hátul az egyik meggyfáról kiderült, hogy cseresznyefa. :)))) Tulajdonképpen örülök neki, mert tavaly sajnáltam picit azt a hatalmas cseresznyefát, amikor kivágták, de már nagyon beteg volt és túl nagy is volt, nem lehetett elérni a cseresznyét. Hiába no, ez a kert valóban nagyon el van öregedve, de megint sokat alakult.

Délben pihenésképpen lemostam az autót, mert már nem lehetett látni, hogy mi van a kosz alatt. Nem állítom, hogy nagyon tökéletesen szép lett, mert itt-ott foltos, de legalább látszik, hogy látott vizet meg kefét, amivel összemaszatoltam. 

Apu megmetszett nekem még pár szőlőt, a többit pedig elkezdtem kivágni. Kivágtam egy egész hosszú sort, megkezdtem egy másik sor kivágását is, illetve a többi sornak az elejéből kivagdostam, ami nem kell már. Kis nyiszlett vackok voltak, a hosszú sorban meg volt pár olyan, amin átszaladt a fűrész, szerintem már ki se hajtottak volna. 

Volt még bennem annyi kakaó, hogy kivittem a csodasómat és elkezdtem felvillázni vele a talajt a szőlő helyén, de 2 nm után beballagtam... elfáradtam mára. Nem kell mindent egyszerre megcsinálni. 

Még összeszedtem azokat a vesszőket, amiket tegnap apu levágott arról a szép, nagy, hosszúkás pirosszemű szőlőről és szépen elvágtam a végeiket és ledugtam a földbe egy olyan helyen, ahová mást most úgyse tervezek. Lövésem sincs, hogy kell szőlőoltványokat csinálni (most fogok majd utánaolvasni), de ki tudja, hátha kigyökereznek. Ha másképp kell, akkor majd holnap kihúzkodom őket, végül tökmindegy, hogy a földön heverésznek, vagy bele vannak dugva. 

Most már nemsokára kellemesen elterpeszkedek idebenn a fotelben és eszem is valamit, mert valahogy napközben eszembe se jutott. Bárcsak máskor se jutna eszembe. :)))))