Sorban nyílnak a krókuszok és ezek nem is az utolsók még. Amik eddig kinyíltak, mind a déli oldalon vannak, az előkertben, ahol a ház védi és melegíti őket. 

A többi nincs ilyen védett helyen, vannak olyanok is, amiknek még ki se bújt a bimbója se. És vannak olyanok is, amiket eleve nem jó helyre tettem, mert árnyékban vannak, de a krókusz nem nyílik ki napsütés nélkül, ezeket majd ősszel kiásom és áttelepítem máshová. 

Imádom ezeket a virágokat, biztos vagyok benne, hogy ősszel még veszek jó pár csomaggal, mert  ilyenkor, kora tavasszal, amikor az ember már annyira ki van éhezve a jó időre, arra, hogy természet végre éledjen fel, akkor ezek a virágok az elsők között vannak, akik csodaszépséget hoznak a kertbe. 

Szép, derült, deres, -9 fokos reggelre ébredtünk... hogy a fene egye meg, nem hiányzott már ez a hideg egy cseppet sem. Már kimerészkedtem ki megnézni a dudvákat, a krókuszok bírják, semmi  kutyabajuk nincsen. 

Böbét egy cseppet sem érdekli a hideg, ő megy ki, mert nincs átfázva, mert ő benn alszik. Hajnalban felébresztett a kis majom olyan fél 4 körül, aztán bealudtam persze, és reggel hétkor megint a nyávogására ébredtem, mert éhes volt, és menni akart, azóta kinn van. Elza raditátort imád a verandán. Éjszaka nem megy a fűtés, ezért reggelente nem győz melegedni, Herkulest meg kinn láttam az egyik tuja alatt a napon melegedni. Még nem jött reggelizni, első a macskafelfűtés. 

Valahogy a nyáron Herkulót is meg kell szelídítenem, de azt hiszem ő lesz a legkeményebb dió. Pedig őt is jó lenne ivartalanítani, mert ahogy most is kinéz a párzási időszak után, az borzasztó. Tépett, szakadt, lesoványodott, pedig már olyan szép, erős macskacicó volt. 

Elkezdtem kiönteni a pincéből a tavalyi nem túl sikeres uborkáimat, elég sok felforrt és olyan savanyú lett, mint az ecet, vagy még annál is savanyúbb. Első tapasztalat ebből, hogy maradok a saját jól bevált savanyú uborka receptemnél, nem is tudom mit gondoltam tavaly... talán túlzottan be voltam lelkesedve a nagy kísérletezésbe. Pl. a skandináv hagymás uborka jó lenne, de azt hiszem a saját recept alapján öntöm majd le lével, mert e neten talált recepttel nem működött. 

A saját receptem: (5 literes üveghez) - ez persze több kicsihez is jó. 

20-30 dkg cukor
2 evőkanál só
20 szem feketebors
6 db babérlevél
4 dl 10%-os ecet vagy 2 dl 20%-os

+koriander, mustármag, torma, kapor, szalicil, illetve opcionális, én úgy szoktam, hogy egyik üvegbe ezt teszek még, a másikba azt: tárkonylevél, borókabogyó, vagy a bors helyett borsikafű, esetleg borágó darab, szárral, virággal.

Ezt az egészet 2 liter vízzel össze kell forralni és a megmosott, üvegbe rakott uborkákra önteni, és száraz dunsztban hagyni kihűlni. 

A másik tanulság a tavalyiból, hogy ezekbe a fémes dróttal körbevett, csatos üvegekbe savanyút nem rakok, mert ahogy kiforrt, totál ronda lett a fém része, nem is tudom megtartsam-e az üvegeket, bár elég drágák voltak. Akárhogy is, ezekbe, vagy az ilyenekbe legközelebb lekvárt teszek. 

***

Délután kinn voltam a kertben és kivágtam még azt a szőlőt, amit terveztem, kiszedtem az oszlopokat, feltekertem a drótokat is. Elkezdtem levagdosni a borostyánt is, de az nagy falat lesz. Most látszik, hogy micsoda törzse van, mint a karom, ez is olyan vastag, nem is tudom, hogy fogok megszabadulni tőle. Márpedig a kerítés (amire eddig felfutott) ki lesz onnan véve, akárhogy is.

Gereblyéztem egy egy részt, nem nagyot, aztán elhordtam az összehúzott cuccot hátra a komposztra. Volt egy nagy halom földes fű is, amit még decemberben szedtem ki, amikor ásóvilláztam egy új darab földet, azt is hátrahordtam és az összegyűjtött, felgereblyézett mohát is. Aztán valahogy elég lett a jóból és bejöttem, illetve benn is volt még dolgom. Jó volt ez a hétvége, gyönyörű  napsütéses idő, rengeteg minden meglett a kertben is. 

Még az a nagy faoszlop is "elment", ami tavaly dőlt ki a szőlőben és valamiért olyan tehetetlennek éreztem magam vele. Hogy fogom azt én onnan elvinni, kiszedni a drótot, stb. Most meg fogtam és vittem. 

Kezdek rájönni, hogy ez a felfogás, hogy egy munka nőnek való meg nem nőnek való, meg a nő vagyok, ezt én nem tudom, ez egy komplett marhaság. Sok dolgot nem azért nem tudom, hogy kell megcsinálni,  mert nő vagyok, hanem azért, mert nem értek a dologhoz. Ha megtanulom, akkor megy, persze a fizikai határaimon belül, de ezzel sok nyiszlett pasi is pont ugyanígy van.  

Huh, ma nagggyon, de tényleg naggyon elfáradtam. Reggel jött apu, mert megbeszéltük, hogy kivágjuk még a felesleges fákat. Pontosabban ő beszélt rá, mert a múlt hétvégén már elvetettem az ötletet, amikor rágondoltam a tavalyi faágözönre a kertben. Apu viszont a fejébe vette, hogy ezt most kell, gondolom addig akar segíteni amíg még tud. 82 éves múlt, ki tudja jövőre mi lesz? Bármi megtörténhet már ebben a korban, bár apunak olyan ereje van most is, hogy sok negyven éves megirigyelhetné. És számára nincs lehetetlen. Vannak dolgok, amik nekem a mission impossible kategóriába tartoznak, ő meg jön és megoldja. Mint pl. tavaly a nem tudom hány mázsás, öntöttvas kazánt két nap alatt kivitte a pincéből egyedül. Az én fejemben már az volt, hogy valószínűleg örök életemre együtt fogok élni a kilyukadt kazánnal, ő meg jött, emelőkkel, csőrlőkkel és kivitte. 

Ma hozta a láncfűrészt és a hozzávalókat, illetve hívott még segítséget is és kivágták nekem a két hatalmas,  öreg körtefát, 3 öreg szilvafát és a tuják közül azokat a (másfajta) tujákat, amiknek kb. a tetején volt 10 centi zöld, a többi csak sínylődött. Itt minden nagyon sűrűn volt ültetve ebben a kertben. 5 tuja jött így ki és egy nagy öreg lonc, aminek csak tekeredett a törzse mindenfelé, de már alig volt rajta levél. Tavaly csináltam róla dugványt, ami szépen elkezdett hajtani, de holnap még ledugok párat belőle, ha nem kell, legfeljebb eladom. 

És a fát el is hordták és egy csomó ágat is, de maradtak ágak az udvarban is, mert nem tudták mindet elvinni. Elég nagy rakás maradt, de abba is (mármint a rakásba) belevagdostak nekem  a láncfűrésszel, hogy könnyebben összeessen és kisebb darabok legyenek, majd fokozatosan el fogom égetni, amikor kiszárad egy kicsit. 

Volt két régi nyúlól is az udvarban, két csúfság... azokat is szétverte apu, azt még nem vitte el, de majd valamelyik nap felpakolja, majd eltüzeli a kazánban. 

És ezután a kertben lőn világosság! Végre besüt a nap abba a részbe is. 

Délután még elégettem egy nagy rakás tavalyi szőlővenyigét a nyársalóban, viszonylag gyorsan elégett, tök száraz volt. 

Az ághordástól eléggé megfájdult a jobb lábam, a lefelé lépés nem az igazi... annyit mentem lejtőn le és partnak fel, de a lenti rész az, ahol majd szépen el lehet égetni a fát, ezért oda hordtuk az ágakat. 

Majd teszek fel előtte-utána képeket is, csak hadd menjenek el onnan még a szétszedett ólak deszkái  is, hogy kitisztuljon végre teljesen a terep. Illetve még van pár szőlő is amit még nem vágtam ki. Aztán majd kell rendezni egy nagyon nagy gereblyézést is, illetve még a tujákról akarok oldalágakat levágni, mert már nagyon nagyok és fel vannak kopaszodva. 

Nem tudom milyen tuják ezek, a termése alapján keleti életfa lehet, de bazi nagyok, persze öregek ezek is, meg nagyon oldalágasak... hát... nem tudom milyen fajták, rengeteg van, óriások, de nem bántom őket, mert nagyon szépek. 

Azt hiszem ezzel a zöme kiment a kertből, ami már nem kell, innentől kezdve már ujjászületés lesz. :)