-6 fok van... a magnóliának most már tényleg annyi. Annyi reményem van még, hogy azok a bimbók, amik nem pattantak  ki még az alsó ágakon, talán még kinyílhatnak. A fa tetején már félig nyitva voltak, azok mér tegnapra meg voltak barnulva a fagytól. Pedig olyan gyönyörű lenne, de tavaly is elfagyott, tavalyelőtt viszont csodaszép volt. 

Böbe ma reggel nem akar felkelni. Máskor már hajnal négykor jön az ágyba és felbajszizik engem, dorombol kicsit, bebújik a takaróm alá,  kiskiflibe hozzám kucorodik, de ma sehol senki. Már hiányoltam, hát látom, hogy itt alszik kinn a fotelemben és még most is alszik. Odadugtam az orrom az övéhez, a cicáknál ez a szeretet jele, vartyogott rá kicsit, nyújtózott egy nagyot és alszik tovább. Ilyenre nem is emlékszem, tökmindegy milyen hideg volt télen is, neki az első, hogy rohan kifelé, max fázik a segge és hamar visszajön, de most nagyon húzza a lóbőrt a fotelben.

 Állítólag mától melegszik az idő. Jó lenne már, ha meleg is maradna, ezek a fagyok igazán nem kellenek. 

Visszanéztem a tavalyi időjárás feljegyzéseimet (ÁPRILIS)  és tavaly is volt 3 fagyos nap, 1-jén -7 fok és az azt követő két napon -6. Az idén olcsóbban megúsztuk, bár ez nem is biztos, mert később jött a hideg, talán több gyümölcs fagyott el az idén. Egyre kiszámíthatatlanabb az idő, bár... emlékszem gyerekkoromban is füstöltek apuék a kertben, főleg a barackfák miatt, mert az a buta gyümölcsfa mindig nagyon hamar kinyitja a virágait.

Az alma meg a körte mennyivel okosabb, nem bontogatja hübelebalázs módjára és még előfordul, hogy azok is elfagynak. Bolond éghajlaton élünk, hogy szakadjon belé a menet. 

A télen 3 rózsám is elfagyott, nem látom rajtuk, hogy ki akarnának hajtani, bár abban nemcsak a tél a ludas, hanem én is. Nem töltöttem fel a tövüket... nem is tudom, hogy gondoltam, de lehet anélkül is elfagytak volna. Ezeket majd pótolnom kell. 

Még nem látszik, hogy ki fog-e hajtani a datolyaszilva, amit az ősszel ültettem, illetve nagyon kíváncsi leszek a mocsári hibiszkuszra is, hogy túlélte-e a telet, na meg az árnyékliliomokra is. Utóbbiakat még mindig takarja az avar, szerencsére nem volt se időm, se kedvem eltakarítani onnan, ez most nagyon jó szolgálatot tett nekem. 

A sziklakertben a kőtörőfű nem élte túl, de már vettem másikat, bár nem tudom milyen színű virágja lett volna annak, ami kipusztult. 

Van egy kis mohaféleség is, ami eléggé kérdéses, de annak talán még van esélye, csak elmúlik már a fagy... remélem ezzel a bejegyzéssel el is temetem a telet. 

Ez az új szerzeményem, a piros virágú kőtörőfű. Félárnyékos helyre ültettem, azt olvastam róla, hogy az ilyen helyet szereti és időnként az öntözést sem veti meg. Az első sziklakertben van, ahol kap némi árnyékot, de napot is és mivel közel van, könnyen löttyintek rá vizet bármikor, amikor igényli. 

Most már azt is tudom, hogy a növény, amit olyan sokáig kerestem, ez: a kőtörőfű. Tavaly sikerült is vennem, de szegény a másik sziklakertben a télen elpusztult. Szerintem ott meg túl nedves volt neki ősszel-télen és északi oldalban volt, ezek szerint azt nem szereti. 

Kinyíltak a sárgák és a bordók is. Lefotóztam őket, mielőtt megfagynak...