Na, ez a szombat is más lett, mint amit terveztem, de így szép az élet!

Tegnap délután telefonált a bádogos, hogy mit csinálok ma, mert hogy ők jönnének. Végül is könnyedén tudtam rugalmas lenni, mert nem volt különösebb tervem mára, így aztán elrongyoltam pénzt kinyerni az automatából, hogy azért majd ki tudjam fizetni őket. 

Most is itt dolgoznak még, lesz szép, új csatornám és végre leszerelhető lesz a félbevágott vizesflakon a falról, aminek az volt a funkciója, hogy az alatta lévő vödörbe vezesse a vizet, mint egy tölcsér, hogy ne a ház falára folyjon. Most már jöhetnek a nagy nyári zivatarok és monszunszerű esők, meg a téli nagy hóolvadások, teljesen körbe lesz csatornázva a ház, beleértve az összes beugrót, kiugrót és bonyodalmas részt. 

És még az előkertem is megúszta a ténykedésüket.  

Pár cserepet is ki kell cserélni, azok közül is, amiket megmozgattak és kértem tőlük, ha látnak töröttet, mállottat, akkor azokat is cseréljék le. Gondolkodom én még ezen a tetőfedésen... 

Miközben ők csinálják a csatornát, én szépen előkaptam a kaszát és a múlt héten megmaradt fű nagy részét le is vágtam. Sőt, többet, mint terveztem, mert levágtam hátul a fák alatt is, ami azért fegyvertény, mert az idén már másodszor csináltam meg, míg tavaly egyszer sem... közben megszólalt a zene is, a szomszéd telken megint valami falunapot vagy akármit rendeztek, ezt évente szokták, éjszakáig üvölteni fog a zene... majd kibírom. Végül is buli van, vagy mi! És új csatornám is van, szóval nem bosszankodunk, hanem örülünk és hát jó szombatot beléd is, kedves szomszéd!  :)))))

Ez a RavaszdiKoma bizony itt lakik! Ma reggel a Böbét keresve nézek ki az ablakon, hát a RókaKoma itt üget el egész lassú tempóban az ablak alatt. Nyugisan, semmi rohanás, látszott rajta, hogy teljes biztonságban érezte magát. Életemben nem láttam vadonélő rókát ilyen közelről! Aztán rá akart kanyarodni a szomszéd kaszálóra, de akkor elkezdtem tapsolni, mert a Böbi folyton ott vadászgat, erre a róka behúzta a farkát, de megtorpant és körülnézett, hogy mi az. Még kiabáltam is rá, rám nézett... beszarás, nem rohant el, hanem szépen megnézett magának és aztán elügetett ki az erdő felé. Valahogy magamhoz kéne tapasztani a fotóapparátot, hogy a kezem ügyében legyen, de erre a rókára ilyen közel egyáltalán nem számítottam és a falu felől jött. Bár picit feljebb van egy bekötő út az erdő felé, az is lehet, hogy onnan jött. Ki a csuda gondolná, hogy hajnalban kikönyököl az ablakba és végigparádézik itt Karak, vagy Vuk. Szép, nagy (meglepően nagy) nyurga róka volt, vékony a bundája is  és a farka se lompos, már levetette a téli cuccot. 

Böbét egy darabig nem láttam sehol... végül megjelent a kaszálón és a gólyát leste meredten, aki közben szintén előkerült, ő is mindig itt vadászik. A többiek még nem jöttek elő, pedig már hajnalban itt szoktak lesni az ablakban, hogy mikor kelek már fel és adom a reggelit. Most még a redőnyhúzásra se jelent meg senki, bár Elza már este se jött, biztos fogott valamit. Herkulesnek pedig valami baja van, látom, hogy fájdalmai vannak, nehezen mozog és sokkal többet pihen a tetőn, de legalább az étvágya jó. Nem lehet őt megfogni, egyszerűen nem tudom annyira megszelídíteni sehogyse. Félek attól, hogy majd egyszer itt kell végignéznem, hogy elpusztul és nem tudok rajta segíteni. Azt olvastam a vadcicákról, hogy amelyik kölyökként nem tapasztalta a simit, az lehet, hogy sosem fog bízni az emberben. Nem tudom mi baja Herkulónak, valamit látok hátul rajta, mintha a mogyorója sérült volna meg, de hát kandúr, ezek örökké harcolnak. Jó lenne megfogni, ő is sokkal nyugodtabb lenne, ha ivartalanítva lenne...  de olyan tehetetlen vagyok vele. Csak az ablaknál engedi simizni magát, de ott nem tudom bevenni a rácstól, az udvaron elszalad, mintha nem kötné össze, hogy ugyanaz vagyok, aki a kaját adja az ablaknál. 

 ***

A törökszegfűket magról neveltem, tavaly. Két éves virágnak vettem, tavaly júliusban a magoncokat  kiültettem a végleges helyükre, átteleltek abban a hidegben, ami télen volt és most szépen virágoznak. 

Ugyan a színekben nagyobb változatosságot vártam, mert régebben volt nekem egészen sötétbordó is, világos széllel, ezek között nincs olyan. Viszont arra nem emlékszem, hogy kikeltek-e az elhullajtott magjai. A biztonság kedvéért majd szedek róla magot, hogy legyen jövőre is. A tavalyi maradékot az idén ültettem el, tehát jövőre is lesz ilyen virágom, a palánták már kinn vannak a helyükön. 

Ezúttal nem "fosztottam ki" egyetlen kertészeti árudát sem, hanem szedtem egy nagy zacskó nemtudommilyenbigyókát, amit aztán, amikor közel mentem hozzá, elég gyorsan meghatároztam: borsos varjúháj. Már a múlt héten kiszemeltem, amikor anyuékhoz mentem, tele van vele az út széle és elég komoly párnákat alkot, egy szem fű nincs közötte, mert nem engedi maga közé. Eddig nem vettem észre, mert nem virágzott, de most tele van virággal, csak úgy virít a sok citromsárga folt az árokparton végig. Őszintén remélem, hogy nem az úristenhogyszabaduljakmegtőle növény lesz belőle. 

Elég nehéz volt elültetni, mert picikék, szinte száraz volt a száruk, 2 centisek... benyomogattam a sziklakertben a földbe őket kis csomókban, meglocsoltam, oszt hadd szóljon. Meglátjuk mi lesz belőle, de nehezen tudom elképzelni, hogy ne maradjon meg, azért amíg begyökeresedik, majd locsolgatom őket. 3 helyre is tettem belőle. Majd ha megerednek, akkor teszek róluk képet is. 

A másik szerzeményem egyelőre vízben van, a régóta vágyott tamariska. Törtem pár oldalhajtást egy tamariska bokor oldaláról. Remélem meg fog gyökerezni, bár eddig a fás dugványokkal valamiért nem igazán voltam szerencsés, mindösszesen a két mályvacserje gyökeresedett meg, ők viszont szépen hajtanak. 

Visszakanyarodva a tamariskára, régi vágyam, nagyon fogok figyelni a hajtásdugványokra, mert nagyon szeretném, ha meggyökeresednének. 

Egészen hihetetlen különben, hogy mennyire eluralta már a kertészkedés a gondolataimat, mindenhol azt nézem, hogy mit lehet elültetni, szaporítani, hol van kertészeti áruda, mi az a rózsaszín (vagy akármilyen) az út mellett, amiért aztán vissza is tolatok... merthogy előfordulnak ám kivadult növények is itt-ott. Pl. így jött haza a legelső kék lenvirág is. Megláttam, de nem volt nálam semmi, amivel kivegyem, ezért másnap képes voltam visszamenni, szakadó esőben és kiásni... 2 volt, egyiket apunak adtam, nála még most is megvan és szaporodott is, elhullatta a magját, nálam sajnos az a növény télen kipusztult. Amik most vannak, azokat magról neveltem tavaly. 

És jó hír, hogy a múltkor "lopizott" tarackoló kékgyökér él! Szorgalmasan locsolgatom és - ugyan leszáradtak a levelek az összesről - de az egyiken új hajtás jelent meg és határozottan él. Nnna! :)))