Nagyon finomat csináltam, már persze ha valaki szereti az indiai ízvilágot. 

4 nagy sárgarépát összeaprítottam az aprítógépben. Hozzáadtam egy tojást, kb. 3 evőkanál csicseriborsólisztet, szórtam bele egy teáskanálnyi lenmagot, sót, 1 káváskanálnyi garam masalát, reszeltem bele pluszban kicsi szerecsendiót és adtam még hozzá késhegynyi római köményt és apróra vágott petrezselyemzöldet. 

Az egészet összekevertem, az állaga formázható lett, kis gömböcöket csináltam belőle, panírmorzsába hempergettem és betettem kicsit a hűtőbe, hogy az ízek összeérjenek. Végül sütőzacskóban sütöttem meg őket, szép, ropogós pirosra a sütőben. 200 fokon, bő háromnegyedórát. 

Ha valaki vegánkodik, akkor a tojás elhagyható, én régen őrölt lenmagot használtam helyette tapasztónak, mert ugyan a receptek azt írják, hogy a csicseriliszttel is összetapad, de nekem nem állt össze vele. A lenmagliszt viszont garantáltan tojáshelyettesítő, elég sokáig használtam, van vele tapasztalatom. 

Akarok gyártani ilyen gömböcöket a fagyasztóba is, bár nem is tudom... nem tart sokáig megcsinálni. A fent leírt adagból, nekem 9 gömböcöm lett. 

Ma reggel korán kimentem a kertbe, felszedtem a geotextilt és felcsodaásóvilláztam a maradék letakart részt. Ezzel az idei adag parlagfeltörés meg is van.

Aztán, hogy le tudjam tenni a geotextilt máshová, gondoltam lekaszálom onnan a füvet. Neki is álltam, annál is inkább, mert már alul, a kert végében térdig ért a disznóparéj. Szóval beröffentettem és nekiestem a kaszával és levágtam a zömét. Leterítettem a fekete geotextilt és azzal kész is. Már reggel marha elégedett voltam magammal, hogy ennyi mindent megcsináltam. 

Aztán elmentem cicakaját venni és persze bementem a kertészetbe is... ha már arrafelé jártam...hmmm... és persze, hogy nem jöttem ki üres kézzel, hát persze, hogy nem! :)))

Hazajött velem egy gyönyörűséges nagy tollbuga, egy piros levelű tűzgyöngyvirág, két fodros varjúháj (az egyik apunak, illetve nekem már van egy, de olyan szépek voltak, hogy nem hagytam ott), egy törpe spirál tuja, egy halványkékes lila bugás lángvirág, egy macskafarkú veronika (mert vettem magot, de nem kelt ki a nyavalyás) és egy szép, nagy kékszakáll. 

El is ültettem mindent a tuja és a fodros varjúháj kivételével. A tuját nem tudtam hová tegyem, de most írás közben be is ugrott hol legyen a helye. 

Van a kertnek egy vadregényes sarka is, amire eddig nem fordítottam túl sok figyelmet. Viszont észrevettem, hogy nő ott magától egy pár harangláb. A nagyot nem, de 4 kicsit áthoztam a tűzgyöngyvirág (tűzesőnek is hívják) és a japán szellőrózsa környékére. Végül is bizonyította, hogy kiválóan megél és virágzik az árnyékban is. Láttam tavaly tavasszal az erdőbe is kivadulni, ott is szépen virágzott a bokrok tövében. 

Sok növényre lesz még szükségem erre a helyre, mert a tuják alatt van és árnyékos. Szárazságban száraz, ha viszont esik, akkor nehezen szárad ki. 

Megint nagyot alakult a kert és még rengeteg növényem jön az idén, illetve még venni is akarok, legalább egy almafát és áfonyát is és amit majd még a szemem meglát. :))))

Szegény Herkulót azt hiszem megcsíphette egy darázs. Úgy néz ki a feje csórikámnak, mint egy nagyra nőtt buci és a szája is félreáll. Úgy sajnálom őt, mindig van valami baja, hol megsérül valamije, hol Elza pofozza fel durván, hol meg a darazsak csípik és ki tudja mi minden éri még. 

Sajnos a darazsak idejárnak a cicakajára és nagyon erőszakosak, a macskát is elzavarják.  Herkulest ma máshol etettem meg. Látom rajta, amikor jön és segítséget kér. Behúzódott egészen az ablakpárkányra és először nem is értettem, hogy mi a baj, csak akkor amikor megláttam a feldagadt fejét és a darazsakat. Szinte mutatta, hogy valami nem OK. 

Sosem hittem volna, hogy ezek a cicák ennyire intelligensek. Mindent értenek, az más tészta, hogy zömében nem szófogadók és egyáltalán eszükben sincs a kedvemben járni, de látom, hogy mindent értenek, mert tudják mikor mit kell és időnként még szót is fogadnak. És az sem igaz, hogy önzők és csak a kaja kell nekik, ugyanúgy kérik a szeretetet és adják is és nagyon, de nagyon tartozni akarnak valahová, szükségük van a gondoskodásra és a figyelemre. 

Olyan aranyos, kinn tevékenykedtem a kertben és ott pihent egy bokor alatt a közelemben, hát ezt is megértem. :) 

Böbe benn alszik, kapott egy macskamenta levelet, amit be is nyelt, Elza nem tudom hol van, reggel itt volt, de aztán elment. Nem bánom, mert már nagyon be volt szokva a verandára. Egy macskának nem elég pár négyzetméter és ami azt illeti Elzának szaga is van, mert az almon fekszik, pedig csináltam neki új bungallót dobozból, de nem megy bele... ki látott már olyan macskát, amelyik nem szereti a dobozokat?

Az almot hiába takarítom néha naponta kétszer is, akkor is szaga van, mert Elzának van szaga. Olyan kis büdös borz, fingós is... borzasztó mi van körülötte. :)))))
Érdekes, hogy Böbének nincs szaga, bár ő kinn végzi a dolgát, az alom majdnem csak dísznek van, meg az olyan alkalmaknak, mint valamelyik nap is volt. Félig felébredt álmából, kivonult az alomra, csukott szemmel (szerintem aludt közben is) pisilt és visszament aludni. De ez ritka, havonta ha egyszer használja. Elzának viszont az a tipikus macskaszaga van, amit nem szeretek, nem tudom, hogy mitől van ez nála. 

Ma elültettem a nyáriorgonát, tegnap a tamariskát tettem el és valamelyik nap a japán szellőrózsa is földbe került, azóta már ki is nyílt, ezzel az új szerzemények mind megtalálták a helyüket a kertben. 

Elültettem a kigyökerezett krizantémokat is, lassan alakulnak a kontúrok a kertben. Zömében évelők lesznek mindenütt és közöttük pár szál egynyári virág. 

Még ma ki akarom ásni a földből a prérigyertyát, mert nincs ott jó helyen ahol van. 

Kicsit aggaszt, hogy az őszi kikericseknek se híre se hamva nincsen, tavaly volt, ami már kibújt augusztusban. Sőt, az őszi sáfrányt se látom még... fura. 

Virágzik viszont mind a két mályvacserjém, ez ezért érdekes, mert saját dugványról ültettem ki őket tavaly ősszel és olyan szépen megnőttek!  

Csodaszép a kert most is, annyira élvezem!