Ne sírj, mert szeretsz engem...
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig is hívtál.
Beszélj velem úgy, ahogy mindig is szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj hozzám ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt,
mint mindig tettük.
Gondolj rám, mosolyogj rám, kérj, szólíts!
Úgy hangozzék a nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet most is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi.
Miért lennék a gondolataidon kívül,
csak mert szemed most nem lát...?
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok.
Lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet
és benne egész, letisztult szép, gyöngéd szeretetem.
Kérlek! Légy szíves!
Ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem...!"

(Szent Ágoston)

Jól megtréfált az óraállítás ma reggel, felébredtem korán, fel is keltem fél hatkor, azaz fél ötkor. Nem is vettem észre, amíg be nem kapcsoltam a gépet és rá nem néztem az órára, akkor ugrott be, hogy hoppá, a nem automatikusan állítódó órákat vissza kell állítanom. Kezdődik megint a korai sötétedős időszak... áááá, ezt nem szeretem a téli időszakban. 

Tegnap ismét elmentem a piacra, hiába, nem tudok ellenállni a krizantémoknak, de hát mikor vegyem, ha nem akkor, amikor szezonja van? 
Éreztem, hogy lesz ott valami ami különleges és volt is, haza is hoztam... persze nem egyet, ha már ott voltam. Sőt arra is képes voltam, hogy egy letörött krizantémágacskát felvettem a földről, úgyis csak agyontaposta volna ott az a sok ember. Leszedtem róla a virágokat, hogy ne kelljen a növénynek eltartani őket és szépen ledugtam a földbe, talán még begyökeresedik. 
A képen pedig az új szerzemények. A múltkor is jött két sárga, de egyik se egyforma, mind különböznek. Szenzációs virág a krizantém, annyira változatosak, hogy a fantasztikus! És a jobb oldali! Ilyet még sose láttam, nagyon különleges és a hölgy akitől vettem, azt mondta, hogy nála a szabadföldben simán áttelel, csak ne hagyjam cserépben... nem hagytam. A többi még kiültetésre vár. 

 És akkor jött a hová ültessem kérdése és úgy döntöttem, hogy csinálok neki helyet. Felszedtem az egyik geotextilt és felcsodaásóvilláztam a helyet. A füves szélénél jó sok tarack van, rengeteg gyökeret felszedtem, majd észen kell lenni a tarackkal azon a részen. 

Odébbhúztam azt a darab gumit is (a "gyomirtó gumi"). Nem igazán tudom hová tenni, így arra használom, hogy ágyásszegélyeknél leteszem és kidöglik alatta a fű. Így húzgálom a kertben ide-oda, most szépen felvilláztam a helyét és majd mehet bele virág tavasszal. Így alakulnak a helyek az egynyáriaknak, mert nem teszek bele rögtön évelőket, legalábbis nem teljesen ültetem be velük, mert az egynyáriak után újra felvillázom és úgy porhanyósabbá válik a talaj és az egynyáriak nagyon jók mulcsnak is, amikor már elnyíltak. 

A villával felnyomkodtam az ágyásszegélyt is, mert ahová tavasszal már kő nem jutott, ott nagyon benőtte a fű. Most megcsináltam a helyet a köveknek és szépen beraktam őket. Jók ezek a kövek, szeretem a terméskövet és amikor kaszálok is megfogják a damilt és nem a növényeket csapkodom le vele. Így szépen le lehet vágni a füvet az ágyásszegélyeknél is és ha egyszer lesz automata fűnyíróm, azt is  megfogja majd. 

Beraktam kövekkel az új ágyás szélét is, kicsit hülyén néz ki így, de majd összeérnek végül és akkor meglátszik majd az egész egyben és a füves út formáját is kiadja majd.  Illetve majd a növények benövik a szélén a köveket és akkor sokkal természetesebb lesz. 

A Cosmosok végszóra megtáltosodtak, csodaszépek most és bőven 2 méter fölött van a magassága, még sose nőtt ekkorára.

A lila akác alatt meg van egy nagy kupac száraz levél és összetördelt ág, odahánytam amiket leszaggattam róla, amikor elkezdett futni, mint a bolond. Herkuló megtalálta és mostanában ott fekszik rajta. Nem is értem, tizenvalahány szénabála van benn neki a fedett részen és itt kuporog a levelekben a Szamár Úr, de szemmel láthatóan jól érzi magát azon a helyen. Úgy alszik ott, mint a mormota! 

Uhhh, tegnap reggel jól elaludtunk a Böbével, még ő se keltett fel. 3/4 8-kor ébredtem fel, ilyen is ritkán van. 5-6 óra körül szoktam kelni, nyáron korábban, hogy még munka előtt nyargalhassak egyet a  kertben, télen később, mert sötét van és minek keljek fel? Főleg most, ha felelek, akkor korábban kell fűteni... bakker, azért ez nagyon gáz, hogy az embernek ezzel kell foglalkozni. Egyébként észrevettem, hogy ahogy telik felettem az idő, egyre kevesebbet alszom... nem vagyok gazdaságos. :D :D 
Mindenesetre megtehettem az alvást, megtoldottam ezt a 4 napos ünnepet elölről és hátulról is egy-egy nappal. Rengeteg még a dolgom a kertben, egész hosszú listám van, amit meg akarok csinálni. 

A macskabrancs olyan éhes volt, mint a farkasok. Herkuló a reggeli ablaksimitől is eltekintett, rávetette magát a kajára, mint aki egy hete nem evett.  

Valamelyik nap úgy döntöttem, hogy szülinapomra meglepem magam, ezért még rendeltem rózsaszínű és fehér kakasmandinkókat a Királykertészettől. Ugyanazt a foltos levelű fajtát rendeltem a két színben.
A múltkor olyan ügyesen kiküldték nekem a hagymákat és jó minőségűek is voltak, igényes csomagolásban, hogy  ezután is fogok  tőlük vásárolni. 
Arra is gondoltam, hogy ki tudja mi lesz jövő őszre, a mostani helyzetet tekintve olyan labilis az egész világ, azt hiszem ma kell megtenni amit az ember akar. Így ez lett a szülinapi ajándékom magamnak, illetve a kakamandinkókon túl még vettem Sky Blue krókuszokat is, amiket majd meglátom, hogy milyenek lesznek. 
3 éve már vettem (máshonnan) és azok is szépek, de nem kékek, hanem nagy lilák lettek. És jön még kék színű (imádom a kék virágokat) egyvirágú csillaghagyma is. Van már halványkékben, de ez királykék színű lesz.  

Még mindig ott vannak a kertben a járdalapok is egymás tetejére téve... nem volt idő, amikor letehetettem volna őket. Vagy rettenetesen meleg volt, amikor pedig nem, akkor mindig volt más, fontosabb, amit meg kellett csinálni. 
Lehet, hogy úgy kéne, hogy a sok bokros teendő mellett egyet-egyet letenni, aztán csak elfogy valahogy. 
Ha sokáig nem lennének fagyok, akkor szépen meg is tudnám csinálni, sőt arra gondoltam, hogy a most letakart részeket is felvillázhatnám. Meglátom mit enged majd az időm, az időjárás és az erőm.

Tegnapra azt terveztem, hogy leszedem a birsalmát és be is kéne rakni. Rengeteg lekvárom van, azt még anyukám főzte nekem tavaly. Milyen jó lenne, ha még itt lenne és most is meg tudná csinálni... 

Végül tegnap még reggelről kitaláltam, hogy kimegyek és lekaszálom a füvet és le is kaszáltam. Az egész kertben, beleértve a nyavalyás madárhúrt is a cserjék között a kerítés mellett. Nem gondoltam volna, hogy azt a részt újra kaszálnom kell majd, de így lett. 
Szeretem ezt a kertet, egyre szebb, évről-évre, ahogy fejlődnek benne a növények. Lassan kialakul az elrendezése is. 

Elkezdte benőni a kis pavilont is a lonc.

Ez nem a megszokott szögből készült. 

Ez is egy új szögből, olyan szép a cseresznyefa leveleinek a színe. És itt van a borzalmas kiskerítés is, amíg ki nem vágom. 

Nekiálltam még és kiszabtam OSB lapból és össze is szögeltem egy melegágynak való borzalmat. Még nincs kész és nem is tudom lesz-e kész... majdnem jó, de azért az asztaloskodást még tanulnom kell. A tetejére üveget szántam, ahhoz is mértem, de nem gondoltam arra, hogy a merevítő deszkák miatt nem lesz jó... holnap megyek és veszek vésőt, mert másképp nem tudom kifaragni onnan a felesleges fát. 
A másik probléma, hogy hová tegyek egy ilyen rémséget, hogy ne zavarjon be az összes fotómba. A vermet és a régi disznóólat így is kerülgetem, nem kéne mégegy "remek" darab a kertbe. A helyét amúgy kis találtam és szükségem van rá, hogy át tudjam teleltetni a nierenbergiát és a bugatölcséreket. 

És még ahhoz is volt erőm, hogy csodaásóvillázzak egy darabot.