Jól megtréfált az óraállítás ma reggel, felébredtem korán, fel is keltem fél hatkor, azaz fél ötkor. Nem is vettem észre, amíg be nem kapcsoltam a gépet és rá nem néztem az órára, akkor ugrott be, hogy hoppá, a nem automatikusan állítódó órákat vissza kell állítanom. Kezdődik megint a korai sötétedős időszak... áááá, ezt nem szeretem a téli időszakban. 

Tegnap ismét elmentem a piacra, hiába, nem tudok ellenállni a krizantémoknak, de hát mikor vegyem, ha nem akkor, amikor szezonja van? 
Éreztem, hogy lesz ott valami ami különleges és volt is, haza is hoztam... persze nem egyet, ha már ott voltam. Sőt arra is képes voltam, hogy egy letörött krizantémágacskát felvettem a földről, úgyis csak agyontaposta volna ott az a sok ember. Leszedtem róla a virágokat, hogy ne kelljen a növénynek eltartani őket és szépen ledugtam a földbe, talán még begyökeresedik. 
A képen pedig az új szerzemények. A múltkor is jött két sárga, de egyik se egyforma, mind különböznek. Szenzációs virág a krizantém, annyira változatosak, hogy a fantasztikus! És a jobb oldali! Ilyet még sose láttam, nagyon különleges és a hölgy akitől vettem, azt mondta, hogy nála a szabadföldben simán áttelel, csak ne hagyjam cserépben... nem hagytam. A többi még kiültetésre vár. 

 És akkor jött a hová ültessem kérdése és úgy döntöttem, hogy csinálok neki helyet. Felszedtem az egyik geotextilt és felcsodaásóvilláztam a helyet. A füves szélénél jó sok tarack van, rengeteg gyökeret felszedtem, majd észen kell lenni a tarackkal azon a részen. 

Odébbhúztam azt a darab gumit is (a "gyomirtó gumi"). Nem igazán tudom hová tenni, így arra használom, hogy ágyásszegélyeknél leteszem és kidöglik alatta a fű. Így húzgálom a kertben ide-oda, most szépen felvilláztam a helyét és majd mehet bele virág tavasszal. Így alakulnak a helyek az egynyáriaknak, mert nem teszek bele rögtön évelőket, legalábbis nem teljesen ültetem be velük, mert az egynyáriak után újra felvillázom és úgy porhanyósabbá válik a talaj és az egynyáriak nagyon jók mulcsnak is, amikor már elnyíltak. 

A villával felnyomkodtam az ágyásszegélyt is, mert ahová tavasszal már kő nem jutott, ott nagyon benőtte a fű. Most megcsináltam a helyet a köveknek és szépen beraktam őket. Jók ezek a kövek, szeretem a terméskövet és amikor kaszálok is megfogják a damilt és nem a növényeket csapkodom le vele. Így szépen le lehet vágni a füvet az ágyásszegélyeknél is és ha egyszer lesz automata fűnyíróm, azt is  megfogja majd. 

Beraktam kövekkel az új ágyás szélét is, kicsit hülyén néz ki így, de majd összeérnek végül és akkor meglátszik majd az egész egyben és a füves út formáját is kiadja majd.  Illetve majd a növények benövik a szélén a köveket és akkor sokkal természetesebb lesz. 

A Cosmosok végszóra megtáltosodtak, csodaszépek most és bőven 2 méter fölött van a magassága, még sose nőtt ekkorára.

A lila akác alatt meg van egy nagy kupac száraz levél és összetördelt ág, odahánytam amiket leszaggattam róla, amikor elkezdett futni, mint a bolond. Herkuló megtalálta és mostanában ott fekszik rajta. Nem is értem, tizenvalahány szénabála van benn neki a fedett részen és itt kuporog a levelekben a Szamár Úr, de szemmel láthatóan jól érzi magát azon a helyen. Úgy alszik ott, mint a mormota!