Késő délután kezdett hozzá és majdnem egész éjjel esett olyan jó, áztató módon. 28 mm eső jött le. Nagyon kellett már ez, fellélegzett az egész kertem. Végre életre kelhettek a növények, bár a virágokat mindig tönkrevágja de most nem bánom azt sem, hogy a szarkalábak megfeküdtek a víz súlya alatt. 

 Nem vagyok túl sikeres ezzel az almasajjtal... nagyon folyós maradt, ezért tegnapelőtt az első adagot, tegnap egy másikat terítettem szét a szilikon sütőlapon és betettem a sütőbe száradni-sülni, mert valahogy ki kell mennie belőle a nedvességnek. 
Ez nagy tanulság, jövőre (ha lesz alma, mert általában kétévenként van csak) nem is a lábasban fogom befejezni a főzését, hanem majd átrakom a sütőbe sűrűsödni, hiszen az a lényeg, hogy minél több nedvességet veszítsen el magából. 
A másik tanulság ebből, hogy nem fogok cukorszirupot készíteni, hanem a cukrot egyenesen a gyümölcsbe fogom keverni (nem is tudom miért hallgattam a receptre, annyi szükségtelen hülyeséget tudnak írni és csinálni egyébként). Valamibe, amiben egyébként is sok víz van és egyébként is el kell távolítani a vizet, hülyeség még a sziruppal beletenni a vizet. 

Ezt fél centisre ellapítottam és betettem a sütőbe még egy órára száradni, most már ki van téve egy textilpelenkára és szépen szárad is. 

Ez az őzgerincben volt, lassan szárad. Lehet, hogy ezt is inkább kilapítom és kap még egy szárítást a sütőben. Nem szeretném, hogy esetleg bepenészedjen. 

Felhoztam Elza bungiját is a pincéből, ha lehűl a levegő, akkor bejön és már kell majd neki. Nyáron a melegben nem volt rá szüksége. 

Még az eső előtt beszedtem egy csomó bazsalikomot és készítettem pestót. 3 dobozzal csináltam, 2 doboz mandulásat és egyet napraforgómaggal. 
A tartalma nagyon egyszerű: bazsalikom levelek, mandula vagy napraforgó mag, só és olívaolaj. Ezeket összeaprítom az aprítógéppel és mehet a fagyasztóba. 
A fokhagymát majd akkor kapja meg, amikor készül vele a kaja. Én szeretem hideg tésztasalátával is, olyankor csak hozzáadom a fokhagymát, adok még hozzá darabokra vágott zöld olívabogyót, nyers zöldpaprikát apróra vágva, esetleg valami zöld salátát és összekeverem a tésztával. Néha teszek még hozzá apróra vágott sült húsdarabkákat vagy ropogósra sült baconszalonnát apróra tördelve, rákot... ami éppen van kéznél, de a legjobban hús nélkül szeretem. 
Még olyat is csináltam egyszer, hogy savanyú uborkát vágtam hozzá apróra és azzal kevertem össze, úgy is jó (nekem). 

Ez már a második adag mandulás. Egyszerre egy adagot tud az aprítógép összevágni. 

Ennél kicsivel homogénebbre aprítottam, de nem sokkal. Szeretem, ha vannak harapható darabok is a tésztán. 

Beszedtem a pár piros céklámat is, hát... nem valami híresek ebben a szárazságban, még egy kiló se lett, de a sárga céklák még kinn vannak és van még kinn piros is, de azok kicsik és nem tudom, hogy képesek lesznek-e majd megnőni. Bár a tegnapi eső után most már van remény rá, sőt, most már az uborka másodvetésem terméseire is van remény. Már most is vannak rajta ubik, az eső után szerintem meg fog táltosodni, hacsak a víz miatt el nem viszi valami betegség.