Az úgy van, hogy reggel kimegyek körbeszaladni a kertet és készíteni pár fotót... és akkor meglátom, hogy a minap talált délszaki kutyatejről úgy feledkeztem el ahogy volt, ráadásul van még több is belőle.  5 darab van. 
Azt is észrevettem, hogy sajnos a hamvas cipruska kipusztult. Szerintem én voltam a tettes, nem tudtam, hogy kell metszeni, de nem is szerettem igazán, mert mindig fel volt száradva, kopaszodva. Valószínűleg úgy kellett volna, mint a levendulát, de nem igazán törődtem szegénnyel. 
Így aztán, ha már felkínálta a helyét, át is ültettem 3 délszaki kutyatejet helyette. 
Elslattyogtam a TEMU-ról rendelt kis pillangókért és megjelöltem velük az összes kutyatejet. Remélem meg fognak nőni, amikor igen, akkor majd mutatom őket. 

Aztán észrevettem, hogy mennyi folyondár jött elő a sziklakertben és ha már ott voltam, akkor ki is szedtem őket és az egyik varjúhájat is a piros kövirózsák közül, mert az idén a kövirózsát szeretném látni szaporodni. A varjúhájakat egyébként is időről-időre vissza kell szorítani. 

Miután végeztem vele, gondoltam, hogy átültetem már a rózsák tövéből azt a bugás lángvirágot, ami nem halad ott sehová, mert annyira borzasztóan kötött ott a talaj. Kivettem a phloxot és átültettem máshová. 
Aztán - gondoltam, ha már így benne vagyok, addig ütöm a vasat, amíg meleg -  bementem az ásóvilláért és kivettem egy hatalmas telep magas varjúhájat is. Ketté is esett, így kapásból két helyre került. 
Ő maga magról kelt anno, 1 pirinyó kis 1 centis vackot nevelgettem, de már az ősszel is óriási volt. 

Arra a helyre egyébként is egy cserjét terveztem, ősszel be is ültettem oda az egyik kis gyökereztetett dugványomat, de sajnos nem maradt meg. Későn ültettem ki, a hideg meg túl hamar jött, biztos nem volt ideje begyökeresedni. 
Viszont arra a helyre cserjét akarok, ez most nekem így van a fejemben képként, ezért a nemrég vett japán kecskerágót kiültettem oda. Legalább majd ahogy nő, visszafogja kicsit a molyhos madárhúrt, mert az is megy már mint a bolond mindenfelé. 

A magas varjúhájat pedig átültettem a kert hátsó részén alakuló prérikert-szerű részre, a másik darabját pedig beültettem két Clematis közé. 
A Clematisok nem vetnek nagy árnyékot neki, ő viszont majd ad árnyékot az egyik Clematis tövéhez. Ha nem lesz jó neki, majd odébb viszem onnan. 

Miközben kivettem a varjúhájat, jött vele pár szál molyhos madárhúr is, így azt is kiültettem az alakuló prérikertbe.  (szerintem így is fogom hívni innentől kezdve, hogy Prérikert). 
Érdekes különben, hogy a fotók mennyire nem adják vissza a terület lejtését. Most még ronda és ott vannak a fekete takarók is, de azoktól már jövő tavaszra szeretnék megszabadulni mindenütt a kertben. 

Na, hát ilyen az, amikor az ember belefeledkezik a kertbe. :)) Még jó, hogy a kávémat megittam előtte, mert nem szeretem, amikor már kihűlt. :))

Közben láttam, hogy a másik jujuba is él, így "csak" a két datolyaszilva lett kudarc, de úgy döntöttem benn hagyom őket a földben, hátha még csinálnak valamit. Olvasgattam és azt írják, hogy akár júliusban is kihajthat és ha van még élő része, akkor hadd kapja meg az esélyt rá. 

Az új datolyaszilvának ástam egy nagy gödröt, tettem bele jó sok trágyát és beiszapoltam. Másnap ültettem bele a kis fácskát... hát... kicsit ki vagyok akadva, mert ahogy kivettem a cserépből, úgy hullott le róla a talaj, ennek még annyi ideje se volt, hogy belegyökeresedjen. Ha az őszi is ilyen volt, akkor nem is csodálkozom, hogy kipusztult. 
Az látszik a gyökerein, hogy élnek, mert friss hajtások voltak rajta. Beültettem pénteken korán reggel és még tettem alá trágyát, mert túl mély volt a gödör ennek a kis fának. Mégegyszer jól beöntöztem és most reménykedem, hogy megmarad. Ha ez se sikerül, akkor elengedem a datolyaszilvás terveimet. 

Az előkertben viszont most vettem észre, hogy kipusztult a sárga virágoszlop... sajnálom, örültem annak a virágnak, mert érdekes, különleges virág volt. 

Kiszedtem a cserjés rész széléből a krókuszokat is, mert majd el akarom kezdeni lerakni a szegélyt és útban voltak. Nem ültettem messzire, csak picivel beljebb. Amikor ezek nyílnak, akkor még nem árnyékol nekik semmi, később pedig tökmindegy nekik, mert visszahúzódnak. 
Amúgy Murphy tényleg melózik, mert a hortenziák metszésekor egy ládányi vesszőt dugtam le, szerintem a 3/4-e nem él... ezt a vesszőt pedig ledugtam a hortenzia mellé... és tessék. Nem tudom, hogy nem maga az anyanövény segíti-e a gyökeresedést, de amit még így a fő növény mellé dugtam be, az mind meggyökeresedett. 

Az előkertből is kivettem egy árnyékliliomot, mert már nem tud megnőni az olasz kontyvirág miatt, utóbbi eléggé elterpeszkedett már, lassan a páfrányt is zavarni fogja, de most már majd legalább vehetek ki belőle szaporítani máshová is.
Az árnyékliliomot átvittem a cserjésbe hátra, ott árnyékot fog kapni a belombosodó bugás hortenziától, úgyse nagyon bújik elő hamarabb, mint ahogy a hortenzia lombot növeszt és ilyenkor még a nap se olyan erős, hogy kárt tegyen benne. 

Felkapáltam a talajt az idén ültetett kínai álbirs körül is, mert akkora fűcsomók kezdtek ott nőni, amik nem kellenek a fiatal fának. 

Megint veteményeztem is, kiszórtam rengeteg, de tényleg szó szerint rengeteg bazsalikommagot. Nem tudom, hogy ki fognak-e kelni, sok régi már közülük (ezért is szórtam már ki mindent), de van óriás levelű 3 fajta, genovai meg mittudomén, citrom illatú, bordó színű, fahéj illatú... utóbbi háromnak régi a magja, de ha egy szál is kikelne belőlük, akkor szednék róla magot.  

Elveteményeztem a cikkini-patisszon-dísztök kompániát is. Sárga cukkini, gömb alakú cukkini sötétzöld és világoszöld és valami gömbölyű olasz cukkini, sárga patisszon, apukám óriás patisszonból szedett magjait is elvetettem. 
Ez az egész tökféle őrület most azért lett, mert van egy nagy kitakart rész, amit előzőleg már a geotextillel gyomtalanítottam, de még nem jutottam el addig, hogy kialakítsam ott a helyet, ezért úgy döntöttem, hogy bevetem és a tökfélék nagyon jó talajtakarók. A kerítés mellé pedig a kert végében dísztököt vetettem... csak el ne felejtsem majd ezeket is öntözni... 

Kiültettem a kis salátapalántáimat és 7 db paradicsomot is, az igaz, hogy lehűlést mondanak, de fagyot már nem és muszáj kitenni őket, már totál kinőtték az ablakot. Jövőre tényleg szükségem lesz egy kis üvegházra vagy valamilyen alkalmatosságra. 

A kert szép részein már indulnak a szellőrózsák.

Egyre több írisz is kinyitja, azt hiszem lassan ideje lesz ezekről is készíteni egy bejegyzést, hogy lássam egyben is, mik vannak már. Ez a 'Green little' nevű.

Ez az erdei kontyvirág közben már el is virágzott, majd remélem lesznek szép, piros bogyós termései. Tavaly volt. 

Teljes virágzásban a velencei kutyatej. 

Indulnak a haranglábak is, ezekről még lesz kép bőven. 
Illetve pótoltam a Tulipánok 3-ba is pár fotót, mert még mindig van ami most nyílik. 

Keleti mák. Hamarosan meglátom, hogy milyen lesz. :)

Hoztam pár képet az Árnyas kertből, végre színesedik. 

Az egész látkép volt valamelyik nap, de azért beteszem ide is. 

Az idén elég későn kezdtek el hajtani a szép, színes tűzgyöngyvirágok. Máskor alig viseli meg őket a hideg, de ez a tél úgy tűnik hűvösebb volt, mint amit jól tudnak tolerálni, főleg a tavaszi tél. Lassan ott tartunk, hogy a növények nem a telet nem bírják, hanem a tavaszi fagyokat. 

Nyílnak már az erdei indás ínfüvek is, ezek nem boltiak, azok sajnos nálam kipusztulni látszanak. Eltűnt a bordó, foltos levelű is a kertből és a rózsaszín virágú is. 
Valami kis csökevény van a bokrok alatt, a múltkor láttam, de alig él, ezek meg vígan bírják és szépen szaporodnak is, sőt, kordában is kell őket tartanom.

Ide majd hozok be a nagyon zöldessárga tűzgyöngyvirágból, hogy a rikító színével kicsit megbontsa a látványt, de majd fel fogja dobni a hortenzia (Macrophylla) is, amikor kivirágzik. (bal oldalon látszik, most még éppen csak hajt).

Törpefenyő, lassan fejlődik itt, majd adok már neki trágyát, de alapvetően szerintem több nedvességet kérne. Sokszor hordok rá vizet, de még többre lenne szüksége. 
A képen fölötte látszanak az erdei tisztesfű levelei, ez kb. 50-60 centisre fog nőni és nagyon szép bordó virágai lesznek. 

Színesednek a püspöksüveg levelei is, ezt a növényt egyre jobban értékelem, minden formájában szép és még télen is kitartanak a levelei.  

Indulnak az árnyékliliomok is, sokféle van. Nemcsak itt, hanem az egész kertben rengeteg van, sajnos egyet veszítettem, azt tavaly a csigák annyira tönkretették, hogy az idén már tudott előjönni. 

Itt már az eredi pajzsika is kigurul lassan. Látszanak a mindenütt előbújó japán szellőrózsa hajtásai is, ezeket majd alaposan meg kell ritkítanom, mert már elnyomják a többi növényt. 

Ezeket óriás árnyékliliomoknak vettem, eddig nem vettem észre, hogy nagyon óriások lennének, de nem tudom mennyi idő kell, hogy kifejlődjenek. Idén már ígéretesebbnek tűnnek a hajtásaik alapján, de az eddigi tapasztalatom az, hogy kell nekik pár év, mire tényleg megmutatják, hogy milyen csodásak tudnak lenni. 

Ez állítólag struccpáfrány, sajnos nem írtam fel a nevét, amikor vettem (de az is lehet, hogy kaptam), de ha stuccpáfrány, akkor nagyon örülök neki. Mögötte mahónia, gyöngyvirágok, sárga árvacsalán és a kép jobb felső sarkában halványan látszik egy téli jázmin is, ami még kicsike, de már most gondolkodom, hogy esetleg máshová kéne tenni, mert nem biztos, hogy el fog ott férni.
És most vettem észre, hogy ebből a páfrányból van egy kisebb is, a mahóniába belenőve, szaporodik, ennek nagyon örülök. Emlékszem egyébként, hogy nyár végén elég hamar eltűntek a levelei, azt hittem kiszáradt, de nem, a struccpáfrány állítólag így működik. 

Hajtanak a gyöngyvirágok, a tollbugák és a lizinka is, na meg a fürtös gyöngyike, az kb. mindenütt jól érzi magát.

Ebből a nagyon sárgászöldből fogok vinni kicsit hátrébb is, nagyon ki tudja emelni a többi színt is. Itt is tollbugák, páfrány, tűzgyöngyvirágok és a bal oldalon egy metszéskor ledugott ágacskából kinőtt cserjés, Annabelle hortenzia. 

Megélnek ezen az árnyékos helyen a haranglábak is. A kép bal oldalán az a sok apró, azok gombák, de azon a részen jönnek már elő a szárnyastermésű borkórók is, de még kicsik, nem igazán fotózhatók, csak pár kis csipkés levélke látszik. Nem is tudom, hogy egyáltalán majd itt maradnak-e. Azt is böngészni szoktam itt, hogy esetleg lett-e magoncom belőle, de még nem látok. 

Majd szépen kialakul ez, felnőnek és még jobban beszínesítik a tollbugák és a mostani lapos képet majd a felnövő cserjés hortenziák is teljesen át fogják alakítani, de a Macrophyllák is (kettő van ott) színesíteni fogják az egészet. 

Úgy szeretem bogarászni, hogy mi hol növekszik benne. :) 

Nekiálltam a ház előtt is levágni a füvet és magamat is megleptem, mert kívül a kerítés mellett is levágtam. 
A terv az volt, hogy kívül a kerítés mellett (mert a szomszéd nem vágja) haladok valamennyit, aztán majd apránként. Végül nem is tudom honnan volt bennem hajlandóság és erő, de végigmentem. Pedig közben a damil is kifogyott, de ugye milyen jó, hogy valamelyik nap nem adtam fel és megcsináltam/csináltattam az összes damilfejet, így csak kicseréltem és huss, mentem is vissza vágni a füvet. 
Az igaz, hogy nagyon elfáradtam és nagy, világmegváltó dolgokat már nem csináltam utána, de akkor is kész van és önmagában ez is világmegváltó volt. Még sose tudtam egy szuszra végignyomni az egészet. 
Nemcsak a telek hosszában, hanem a végében, hátul is végig levágtam a füvet a kerítés mellől. Muszáj vagyok, mert különben benövi az erdei iszalagtól kezdve, a kökényen át, az erdei juharokig minden. Aztán lehet, hogy egyszer meggondolom magam és építtetek egy beton vagy téglakerítést és leszarom mekkora fű van a túloldalán. 

Még a füvet is összeszedtem utána és behordtam abba az ágyásba, amibe terveztem. 

Aztán még levettem a K-betűsök ágyásáról a fagyvédő takarót és - ugye - ez is csak egy kihúzható sor a listámról, de el kellett pakolni a cuccost (takarót, csipeszeket, karókat és egyéb nehezékeket, amik lefogták a fóliát, stb.), aztán kigyomláltam az ágyást, volt még pár nyomorult karalábé palántám, azokat kiültettem, megigazítottam körülöttük a talajt, hogy tudjak öntözni és ne folyjon el a víz, készítettem tápoldatos vizet és öntöztem és leszórtam fahamuval. 
Aztán kihúztam azt a kurva egy sort a listámról. :)))))

Szedtem le a Sessantina salátabrokkoliból, de úgy gondoltam, hogy hagyok meg magnak is belőle. Egyébként a K-betűsök nem haladtak semmire (a brokkoli kivételével), én nem tudom, hogy miért nem sikerülnek ezek nekem, de ez már több, mint bosszantó. 2023-ban meg akkora karalábéim voltak, mint a fejem. Tavaly semmi sem sikerült és az idén se híreskedik semmi, bár még az őszi ültetés bejöhet. 

Szedtem le spenótot is a kajámhoz. 
A spenótnak viszont rájöttem a titkára. Ősszel kell vetni. Simán átteleltek és semmi bajuk, míg ha tavasszal vetem, a leveleit rögtön összesöndörgeti valami, ronda lesz és akkor már nem eszem meg. 

Egyik este ettem a téli sarjadékhagymámból is, nagyon finom. :) 

Hosszas nézegetés után végre megtaláltam neki a helyet és kiültettem az új japán juharomat is.

Sajnos azonban a datolyaszilvák nagyon úgy néz ki, hogy kimúltak... mind a kettő. Próbáltam letörni az ágából, hogy lássam él-e... mint az ostya. :(
Nagyon sajnálom, nem tudom mi lehet az oka, ezzel már 3 datolyaszilva nem sikerült nálam. Ez komoly veszteség is, mert drága fák. 
Elmentem mérgemben és vettem egyet, egy Rojo Brillantét, hátha így, tavasszal ültetve jobban látom a fejlődését vagy nem fejlődést és akkor közbe tudok avatkozni. 

Még nem ültettem ki, nem tudom, hogy kivegyem-e a másikokat, mert van bennem még valami reménykedés, hogy hátha kihajt valahonnan. 
Minden előző fogadkozásom ellenére hoztam egy díszgyertyát is. Kiültettem egy szárazabb helyre, ahol nem olyan borzasztó a talaj, majd jövő tavasszal kiderül, hogy tényleg teljesen felejtős-e ez a növény. Ha ez is kipusztul, akkor többé nem hozok. 

A jujubák közül is az egyik még mindig bizonytalan, a másik épp, hogy él. 
Viszont a szecsuáni bors szépen hajt. 

Végül még délután összeszedtem némi lelkierőt magamban és nekiugrottam egy nagyon eltarackosodott részt felvillázni. Nem nagy rész volt, de a talaj, mint a beton, alig tudtam belenyomni az ásóvillát. 
Szerencsére a tarack nem ragaszkodik nagyon a talajhoz, nehezen ugyan, de le tudtam róla tördelni a rögöket és kiszedtem, mert már nem látszott mögötte a Clematis és a szépen növögető árokparti íriszemet is elnyomta. 
Vannak még ott tulipánok is, amiket fel fogok szedni, meg a bokrok között prérigyertya, ami nem virágzik, mert nagyon árnyékos már neki. Utóbbit már egyszer felszedtem, de maradt benne és az szaporodott el megint. 
Ilyen a talaj... szörnyű. 

Már hátul a kertben is nyílnak az íriszek. 

Az erdei szellőrózsák is egyre jobban kinyitják. 

Elza és Böbike, látszik a viszonyuk a képen. Elza mindig szemétkedik, olyan, mint egy őrmester, Böbe meg maflán néz és legtöbbször elszalad. :)))
Viszont benn tanyáznak a kertben és ez a lényeg, amikor kinn vagyok, akkor is ott heverésznek a közelemben.