Haladok a kerttel, egész nap kinn vagyok, még enni is elfelejtettem. Délutánra már annyira éhes voltam, hogy nem tudtam kivárni míg felmelegszik a kaja, befaltam előtte szőlővel. Jól is laktam vele, így végül csak vacsorára ettem. 

Nekiugrottam a sárga zöldbabok helyének és felvilláztam, kiszedtem a füvet, ami igazán Hamupipőkés volt, mert tele volt szürke madársóskával (egy kész katasztrófa az a növény), és bizony egyesével ki kellett szedni. Úgy ragaszkodik a töve a földhöz, hogy az valami eszméletlen, pedig a villa jól fellazítja. Most  nagyon jó porhanyós a talaj, azért is csinálom, mert ki tudja milyen időjárás lesz később. Minél többet rendbe akarok tenni.  
Meg is szórtam trágyával, aztán mégegyszer felvilláztam keresztbe is, így beforgatódott a trágya is és még mélyebben fellazult a talaj. 

Megkezdtem egy csodaásóvillányi csíkot a másik oldalon is, csak hogy lássam a kontúrokat... annyira el van füvesedve a kertnek az a része, hogy nem is tudom mit csináljak, de végül is a villázás a leghatékonyabb, csak éppen nagyon sokáig fog tartani, amíg kiszedem a füvet. Két ágyás különösen el van szabadulva, egy kész rémálom az egész. 

Azon gondolkodtam, hogy mi kerüljön oda jövőre, hogy lehessen szedni a füvet belőle. Az idén sarjadékhagyma magot vetettem oda és metélőpetrezselymet. Ki is ástam mindent és elköltöztettem onnan, mert nem lehetett gyomlálni őket, de visszajött a kánikula és az ágyás úgy maradt. Most iszom a levét. 
Majd túl leszek ezeken is, mint a tótember a talicskán, de húzós lesz. 

Aztán egy másik nagyon gazosnak estem neki. Az uborka helye már július vége óta gazosodott, tele folyondárral, az ott maradt uborkával és minden elképzelhető gyommal, az ágyás másik részén pedig a szétterült új-zélandi spenót volt. Kézzel felszedtem a nagyja füvet, az új-zélandi spenótot is. Legalább 2 méteres indái voltak, azokat feldaraboltam a komposztra és aztán csodaásóvilláztam. Majd ma beszórom trágyával és újra villázom, hogy beleforogjon a talajba. 

Kigyomláltam az őszi ágyásomat is, de előtte leszedtem róla a hálót. Hát... jó, hogy nem vettem újabbat ebből a fóliaalagútból, mert nem valami praktikus. Annyira megnőtt a fű alatta (folyondár, paprikafű, kövér porcsin főleg), hogy az borzasztó. Az elvetett magokból szinte semmi nem kelt ki a kánikula miatt, ilyen még nem volt, hogy nekem ne legyen őszi retkem, de nem mondok le róla. 
Képes voltam újra vetni, müncheni sört, tarlórépát és rapinit is. Ezek nagyon bírják a hideget és ha hosszú lesz az ősz, mármint ha nem lesznek fagyok, akkor még akár meg is nőhetnek. 
Van ott pár palántám is, az óriás karalábék nem maradtak meg, csak egy darab, de van vagy 10 lila karalábé, nem tudom, hogy meg fognak-e nőni még, de hagyom őket, illetve van pár fodros kel is, az nagyon bírja még a fagyot is. 

Aztán még nekiestem a mákkórónak és visszavágtam. Szép volt még, de már csak nagy bugái, a levelei nagyon lógtak és gondoltam, ne takarják ki a tűztövist, ami most pompázik a sok bogyójával. És praktikusan most jól darabolható is, mert még zöldek voltak a szárai. Oda daraboltam  vissza saját maga alá, legalább a gyomot visszafogja. Abban nem bízom, hogy kevéssé fog tarackolni, de majd kiderül ez is. 

Kicsit távolabbról. 

Mellette van beültetve az évelő kúpvirág, ami nagyon nehezen indult meg, de most láttam, hogy hozott egy csomó sarjat, aminek most örülök. Aztán majd lehet, hogy később már nem fogok annyira örülni, de most akarok belőle átültetni máshová is. 

A ribizli bokrom úgy tűnik, hogy tönkremegy. Még megpróbálom menteni, de nem tudom mennyi esélye van, pedig jó lenne ha megmaradna. Nem vagyok nagy ribizlifogyasztó, de pár üveg ribizlizselé mindig lett belőle, az pedig jó lenne továbbra is. 

A CicaÚrnak elfogyott a gyógyszere, megette! Fantasztikus, amennyit eszik és eszik és eszik. Neki mindegy minden, csak legyen elég kaja. :))) Pedig ha valaki ránéz, azt mondja, hogy ez a cica éhezik, mert olyan sovány, nem tud hízni valamiért. Biztos, hogy Herkulónak van valami alapbetegsége, ami miatt ilyen girhes, de etetem őt, mert jön a tél és a foga is ki lesz húzva, szóval kell neki a muníció. 

Az Élet Császára! 
A nyári kopottas vörös kabátkája helyett már szép, fényes, fekete a szőre. Úgy szeretem őt, remélem, hogy kibírja majd az altatást és sikerül meggyógyítani. 

Ezek a növények elképesztő díszítő értékkel bírnak a kertben. Olyan impozánsak és látványosak, hogy biztos többet is fogok még ültetni belőlük. Már volt egy bejegyzés róluk nemrég, de olyan szépek és a színüket is mélyítik az idő haladtával, hogy muszáj még mutatnom őket. 
Igénytelenek is, bírják a forróságot, a szárazságot és a teleket is. 
Folyamatosan díszítenek, mert már télen kidugják a kis hajtásaikat, később pedig szabályos, gömbölyű, zöld vagy bordó bokrokká nőnek. Amikor pedig elkezdik a bimbóikat növeszteni, akkor már igazán hatalmasak, a virágzásuk pedig éppen akkorra esik, amikor más virágokból már kevesebb van. 

Sokan szeretik meghagyni télire az elszáradt szárakat is (biztos, hogy írtam már erről többször is), én az idén már nem fogom meghagyni. Nemcsak azért, mert szinte nincs hó, ami jól mutasson rajtuk, hanem azért is vissza fogom vágni, mert nagyon nehezek ezek a szárak, a téli szelek tépik őket és nem tartom szerencsésnek, hogy az egyébként is kedvezőtlen téli talajban elszakadhatnak a hajszálgyökereik. Télen a talaj hol nedves és puha, hol összefagy keményre, nem kell a növény életét nehezebbé tenni. 
Másrészt - főleg a sárga virágú - nagyon szétszórja a magját, alig győzöm szedni mindenhonnan a magoncokat. Illetve tavaszra úgy elszáradnak, hogy nehéz összedarabolni ezeket a szárakat és virágernyőket és én nem is szeretem nézni az elszáradt kórókat a kertben. Ezért amikor majd elbarnulnak a virágok, akkor szépen összedarabolom őket, a darabokat saját maguk köré rakom és ott helyben szépen el fognak komposztálódni, visszaadják magukat önmaguknak, mire eljön a tavasz és újra hajtani kezdenek a szép száraik. 

Az elmúlt napok tele voltak a kertben csupa jó meglepetéssel. Nemcsak érett fügét találtam, hanem 3 szem mogyorót is. Ezek az első terméseim a mogyoróbokron, nem is számítottam rá! 
Persze tudom, akinek van mogyoróbokra az biztos mosolyog ezen, de az első termések mindig olyan nagy örömöt jelentenek, főleg, hogy nem is vártam még, hogy termést adjon. 
A teáskanalat a méretarány miatt tettem a mogyoró alá, mert jó nagy szemek lettek és finom is volt. Gyerekkoromat idézte fel a friss mogyoró íze, amikor a szomszéd bokrai alatt legelésztünk minden ősszel. :) 

A szőlőre is rákaptam, pedig nem voltam sose egy nagy szőlőevő, de most nagyon finomak a szőlők, édesek, mint a méz és nagyon korán beértek. Azokat a fürtöket szedem, amik nincsenek bezacskózva rajta.
Jövőre lehet, hogy úgy fogom csinálni, hogy nem hagyok meg minden fürtöt, csak a szép nagyokat és mindegyiket védem a zacskóval. 

Napok óta kinn lebzselek a kertben, mert nagyon szép idő van és elég sokat haladtam is. 
Felvilláztam és jól megtrágyáztam a zöldbab helyét, a zöldbab után egyébként is jó nitrogéndús a talaj és beleültettem az elefántfokhagymát, illetve eldugdostam a jövő évi fokhagymákat is. Szerintem még fogok ültetni fokhagymát, mert sose elég. Idén se lesz elég ami termett. Vettem is a múltkor a boltban hozzá pár fejet, amiket elültetni terveztem, hát nem ott maradt a boltban? Vagy a kosárban... nem tudom, kifizettem az biztos, de haza már nem jött. Pedig sose szoktam így elhagyni semmit, de a fokhagyma mintha direkt szívózna velem.
Kicsit furán néz ki az ágyás a finoman szólva is gazos kertben, de mindig így haladok, ahonnan kijön valami, ott trágyázok és felvillázom a helyet. Az idén lesz olyan ágyás is, amit a maradék szalmával be fogok takarni. 

Nekiestem a veteményeskert legvégében lévő ágyásnak is, ahol már jól elterjedt a szamóca. Kivettem pár legyökeresedett új tövet is és kipótoltam az új epresemben a hézagokat. Nem maradt meg ugyanis mindegyik az új telepítésből. 9 tövet újra kellett ültetni, de most már nincs olyan hőség, biztos életben fognak maradni. 
Ezen a hátsó részen már nagyon borzasztóság volt, rengeteg gyom, az elvirágzott körömvirágszárak, az épp csak életben maradt rebarbara romjai. Ráadásul a hóbogyó bokrok is annyira elkanászodtak, hogy ráhajoltak már a fél ágyásra, összenőttek, hogy nem lehetett eljárni közöttük. Ott a bokrok jótékony takarásában van egy olyan komposzt, ami csak gyűlik. Évről évre csak rakom rá a cuccot, oda főleg azok mennek, amiket nem darabolok össze és sok vékony ág is van benne. 
Majd egyszer abbahagyom már a pakolását és hagyom teljesen megérni, de ahhoz nyitni kell egy újat valahol. 

Szóval nekiestem a hóbogyó bokroknak is és alaposan megvagdostam őket. Nyertem legalább 70 centit ott a szélében. Kitisztítottam az átjárást is a komposzt felé, sőt egy részen a birsalma fa mögött is, de nagyon nagy ott a susnyás. Évek óta tervben van, hogy kezdek vele valamit és most megtettem az első lépést, de nagy meló lesz azt a részt ott rendbetenni. 
Ott is van egy nagy keleti tuja, annak még le fogom fűrészelgetni az alsó ágait, de nagyon benőtte a hóbogyó is, még szőlő is nő ott, de vadszőlő is, sőt egészen a kerítés mellett tenyészik egy aranyvessző, de csicsókai s van ott. Mondhatnám, hogy minden is van azon a részen és nem lenne túlzás, de egyelőre ennyit haladtam, ez is valami. 

Ilyen volt...

...és ilyen lett. Fogok még kivágni a hóbogyó bokorból elöregedett ágakat, de csínján kell vele bánni, mert annyira tarackol és ha nagyon kiritkítom, akkor annál jobban elkezd terjedni. Így is a kaszával tartom kordában a szélén, amikor kihajt, akkor már megyek is vágom le. 

Egyébként vannak még színek a kertben bőven.

Másodvirágzik a szarkaláb is, a kacsafarkú szender nagy örömére, olyan aranyos volt, ott kajálgatott, minden virágból egyesével kiszívogatta a nektárt. Ott van a képen is, a virág mellett balra. :)

Még a Waterlily is nagyon szép.