Haladok a kerttel, egész nap kinn vagyok, még enni is elfelejtettem. Délutánra már annyira éhes voltam, hogy nem tudtam kivárni míg felmelegszik a kaja, befaltam előtte szőlővel. Jól is laktam vele, így végül csak vacsorára ettem. 

Nekiugrottam a sárga zöldbabok helyének és felvilláztam, kiszedtem a füvet, ami igazán Hamupipőkés volt, mert tele volt szürke madársóskával (egy kész katasztrófa az a növény), és bizony egyesével ki kellett szedni. Úgy ragaszkodik a töve a földhöz, hogy az valami eszméletlen, pedig a villa jól fellazítja. Most  nagyon jó porhanyós a talaj, azért is csinálom, mert ki tudja milyen időjárás lesz később. Minél többet rendbe akarok tenni.  
Meg is szórtam trágyával, aztán mégegyszer felvilláztam keresztbe is, így beforgatódott a trágya is és még mélyebben fellazult a talaj. 

Megkezdtem egy csodaásóvillányi csíkot a másik oldalon is, csak hogy lássam a kontúrokat... annyira el van füvesedve a kertnek az a része, hogy nem is tudom mit csináljak, de végül is a villázás a leghatékonyabb, csak éppen nagyon sokáig fog tartani, amíg kiszedem a füvet. Két ágyás különösen el van szabadulva, egy kész rémálom az egész. 

Azon gondolkodtam, hogy mi kerüljön oda jövőre, hogy lehessen szedni a füvet belőle. Az idén sarjadékhagyma magot vetettem oda és metélőpetrezselymet. Ki is ástam mindent és elköltöztettem onnan, mert nem lehetett gyomlálni őket, de visszajött a kánikula és az ágyás úgy maradt. Most iszom a levét. 
Majd túl leszek ezeken is, mint a tótember a talicskán, de húzós lesz. 

Aztán egy másik nagyon gazosnak estem neki. Az uborka helye már július vége óta gazosodott, tele folyondárral, az ott maradt uborkával és minden elképzelhető gyommal, az ágyás másik részén pedig a szétterült új-zélandi spenót volt. Kézzel felszedtem a nagyja füvet, az új-zélandi spenótot is. Legalább 2 méteres indái voltak, azokat feldaraboltam a komposztra és aztán csodaásóvilláztam. Majd ma beszórom trágyával és újra villázom, hogy beleforogjon a talajba. 

Kigyomláltam az őszi ágyásomat is, de előtte leszedtem róla a hálót. Hát... jó, hogy nem vettem újabbat ebből a fóliaalagútból, mert nem valami praktikus. Annyira megnőtt a fű alatta (folyondár, paprikafű, kövér porcsin főleg), hogy az borzasztó. Az elvetett magokból szinte semmi nem kelt ki a kánikula miatt, ilyen még nem volt, hogy nekem ne legyen őszi retkem, de nem mondok le róla. 
Képes voltam újra vetni, müncheni sört, tarlórépát és rapinit is. Ezek nagyon bírják a hideget és ha hosszú lesz az ősz, mármint ha nem lesznek fagyok, akkor még akár meg is nőhetnek. 
Van ott pár palántám is, az óriás karalábék nem maradtak meg, csak egy darab, de van vagy 10 lila karalábé, nem tudom, hogy meg fognak-e nőni még, de hagyom őket, illetve van pár fodros kel is, az nagyon bírja még a fagyot is. 

Aztán még nekiestem a mákkórónak és visszavágtam. Szép volt még, de már csak nagy bugái, a levelei nagyon lógtak és gondoltam, ne takarják ki a tűztövist, ami most pompázik a sok bogyójával. És praktikusan most jól darabolható is, mert még zöldek voltak a szárai. Oda daraboltam  vissza saját maga alá, legalább a gyomot visszafogja. Abban nem bízom, hogy kevéssé fog tarackolni, de majd kiderül ez is. 

Kicsit távolabbról. 

Mellette van beültetve az évelő kúpvirág, ami nagyon nehezen indult meg, de most láttam, hogy hozott egy csomó sarjat, aminek most örülök. Aztán majd lehet, hogy később már nem fogok annyira örülni, de most akarok belőle átültetni máshová is. 

A ribizli bokrom úgy tűnik, hogy tönkremegy. Még megpróbálom menteni, de nem tudom mennyi esélye van, pedig jó lenne ha megmaradna. Nem vagyok nagy ribizlifogyasztó, de pár üveg ribizlizselé mindig lett belőle, az pedig jó lenne továbbra is. 

A CicaÚrnak elfogyott a gyógyszere, megette! Fantasztikus, amennyit eszik és eszik és eszik. Neki mindegy minden, csak legyen elég kaja. :))) Pedig ha valaki ránéz, azt mondja, hogy ez a cica éhezik, mert olyan sovány, nem tud hízni valamiért. Biztos, hogy Herkulónak van valami alapbetegsége, ami miatt ilyen girhes, de etetem őt, mert jön a tél és a foga is ki lesz húzva, szóval kell neki a muníció. 

Az Élet Császára! 
A nyári kopottas vörös kabátkája helyett már szép, fényes, fekete a szőre. Úgy szeretem őt, remélem, hogy kibírja majd az altatást és sikerül meggyógyítani.