Ezek a növények elképesztő díszítő értékkel bírnak a kertben. Olyan impozánsak és látványosak, hogy biztos többet is fogok még ültetni belőlük. Már volt egy bejegyzés róluk nemrég, de olyan szépek és a színüket is mélyítik az idő haladtával, hogy muszáj még mutatnom őket. 
Igénytelenek is, bírják a forróságot, a szárazságot és a teleket is. 
Folyamatosan díszítenek, mert már télen kidugják a kis hajtásaikat, később pedig szabályos, gömbölyű, zöld vagy bordó bokrokká nőnek. Amikor pedig elkezdik a bimbóikat növeszteni, akkor már igazán hatalmasak, a virágzásuk pedig éppen akkorra esik, amikor más virágokból már kevesebb van. 

Sokan szeretik meghagyni télire az elszáradt szárakat is (biztos, hogy írtam már erről többször is), én az idén már nem fogom meghagyni. Nemcsak azért, mert szinte nincs hó, ami jól mutasson rajtuk, hanem azért is vissza fogom vágni, mert nagyon nehezek ezek a szárak, a téli szelek tépik őket és nem tartom szerencsésnek, hogy az egyébként is kedvezőtlen téli talajban elszakadhatnak a hajszálgyökereik. Télen a talaj hol nedves és puha, hol összefagy keményre, nem kell a növény életét nehezebbé tenni. 
Másrészt - főleg a sárga virágú - nagyon szétszórja a magját, alig győzöm szedni mindenhonnan a magoncokat. Illetve tavaszra úgy elszáradnak, hogy nehéz összedarabolni ezeket a szárakat és virágernyőket és én nem is szeretem nézni az elszáradt kórókat a kertben. Ezért amikor majd elbarnulnak a virágok, akkor szépen összedarabolom őket, a darabokat saját maguk köré rakom és ott helyben szépen el fognak komposztálódni, visszaadják magukat önmaguknak, mire eljön a tavasz és újra hajtani kezdenek a szép száraik.