Tegnap kiraktam a citromillatú mosószappan darabokat körbe a kertbe és az előkert előtt is, a kerítésen kívül, hogy a szarvik ne jöjjenek ide. Nem szeretném, hogy leharapdálják nekem a növényeimet, mint idén tavasszal. Leharapták a kihajtott tulipánokat meg nárciszokat, de még a kövirózsát is. 

Befejeztem végre egy új karácsonyi gömböcöt is, elég nehezen jutottam hozzá, hogy megcsináljam és ez a sötétkék papír se tette könnyebbé a dolgot, nagyon csúszós. Sokkal könnyebb az alupapírokkal dolgozni, de arra szert tenni... a bonbonokról szoktam kisimogatni és eltenni, de ez most szaloncukor papír volt. 

 Imádom ezeket a gömböcöket, nagyon szép karácsonyi díszek és bár a fán nem ilyenek vannak, a girlandokra tettem pár színeset, illetve az ablakaimba ilyenek vannak belógatva. Az egyikben hófehérek, a másikban színesek. Tavaly és tavalyelőtt nagyüzemben gyártottam őket. 

Tegnap előkészítettem a sütit is, kicsit el is méreteztem a dolgot. 1 kg darált kekszet kezdtem összedolgozni kakaóval, vajjal és meggylével, de amikor rájöttem, hogy ez mennyi, akkor feladtam a meggyel töltött kókuszgolyó ötletet. Összegyúrtam a tésztát és betettem a hűtőbe és elhatároztam, hogy keksztekercs lesz belőle. Ha nekiálltam volna a golyóknak, akkor lehet, hogy még jövő karácsonykor is azokat formázgattam volna. 
Ennek örömére meg is ettem az összes meggyet. :)))

Én az a fajta utazó vagyok, aki állandóan elrongyol a csapattól. Ettől függetlenül nem szoktam elveszni és még sose vártak rám, pedig egy párszor utólag gondoltam csak végig, hogy valójában mekkotra veszélybe sodortam magam, de hát valamitől meg kell halni, nem? :)
Először 2017-ben jártam az USA Nyugati Parton és azóta is mindig mondogatom, hogy az Isten nagyon jókedvében volt és nagyon szerette az ottaniakat, amikor a nyugati partot teremtette, mert valami eszelősen gyönyörű. 
Nem tudom, hogy más is így látja-e, de nekem a tótumfaktum lett, annyira, hogy 2018-ban vissza is mentem, mert találtam egy olyan utat, amiben jóval több nemzeti park volt, mint amiket én láttam és persze ugyanazok is mégegyszer, de ezt nem lehet elégszer látni. Aztán jött ez a ház és a kert és kikapcsolódott bennem az utazhatnék, pedig annyit bolyongtam a világban előtte. Aztán jött a pandémia is, szóval 2018 óta nem voltam sehol, de a nyugati part most is visszahúz. 
Azt hiszem ha valaki megkérdezné, hogy itt hagynám-e az imádott kertemet, ha adna egy nagy lakóbuszt, amivel szabadon csavaroghatok az USA nyugati részén, hát... asszem erősen kísértésbe esnék. 
Olyan lettem a nyugati parti utazások után, mint aki hazaért végre, vagy mint aki megtalálta végre amit keresett. Mindig az volt az elvem, hogy a világ olyan hatalmas, hogy nem érdemes ugyanoda visszamenni, de ezután bennem valami kialudt és ha lesz legközelebb, akkor vissza fogok menni harmadszor is. Mert mindig van új látnivaló, olyan rengeteg dolog van ott és minden olyan monumentális, hogy nem is lehet azt mondani, hogy az ember ugyanoda megy vissza. 

Ezeket a képeket valahol a 66-os út mellett fotóztam, talán Kingman környékén, nem biztos, nem írtam fel sajnos, de utána nem sokkal Seligman-ba érkeztünk. Csak megszálltunk itt, de reggel az indulás előtt kimentem a szálloda mellé a hegyre bóklászni és ezeket találtam.  :) 

Megtaláltam a módját, hogy viszonylag kevés ráfordítással megoldjam, amit szerettem volna. Már anno a "Más" menü is emiatt jött létre, de valamiért nem igazán tudtam kihasználni.
Megszüntettem a "Sziklakert" menüt, amik benne voltak, átkerültek a "Virágok" alá. Végül is... virágok vannak a sziklakertben is. Helyette a "Konyha" jött létre. Ha egyszer pedig még terjeszkedhetnékem lesz, akkor vagy külső hivatkozásként hozok be egy másik blogot a "Gondolatok" alá, vagy az egész cókmók bemegy egy "Kert" menübe és akkor további 7 áll még rendelkezésemre. 
Az állandó oldalt ("A kertől") kitettem oldaldobozba, és helyette jött létre a "Gondolatok", (8-nál nem enged többet a sablon) ahová saját magunkról tervezek írni. Olyan értelemben magunkról, hogy rólam, rólad és mindenki másról is, olyasmikről, amik az embereknek problémákat okoznak és sokan nem igazán tudnak mit kezdeni vele. Szóval lilkiizékről. 

A létrejöttének az az oka, hogy nagyon ki vagyok már akadva azokra a megélhetési spiri-gurukra, akik maguk sem értik, amit másoknak tanítanak. Kell egy hely, ahol helyükre vannak téve a tévedések, illetve érthetővé vannak téve az egyébként csak nagyvonalakban, lózungokkal leírt elméletek. 
Nem állítom, hogy gyakran fogok bele írni, de most már hosszú ideje, hogy időnként szükségem lett volna rá, mert ingerenciám volt, hogy írjak, de nem volt meg hozzá a felületem. 
Az önálló "Időjárás" menüt is megszüntettem, ezek a dolgok átkerültek a "Mindenes/időjárás"-ba, aminek a leánykori neve a "Tennivalók" volt. Ezzel kicsit melózni kellett, mert az összes címkét át kellett állítanom az időjárásos bejegyzésekben és van belőlük bőven. Ahogy néztem tavaly januárban meg februárban, sőt még márciusban is egyéb témám se volt, minthogy baromi hideg van és mennyire várom a tavaszt. :))))) Az igaz, hogy akkor már befigyelt a palántaültetés. 
Az "időjárás" helyett pedig lett egy "Kreatív" menü, ahová egyelőre DIY dolgokat tettem. 
Új hátteret is kapott a blog, egyelőre ennyi a változás, aztán hosszabb távon majd meglátom, hogy férek el benne. 

Ma reggel fél 7-kor újra megjelent a nagy traktor az ekével és sötétedesig nyomta, felszántotta az egész földet itt mellettem. Ezek szerint az egésznek ugyanaz  a tulajdonosa... hmmm... nagyon nagy föld ez, nem tudom mekkora terület lehet, de a nyálam csorog érte, mekkora botanikus kertet lehet rajta csinálni! 
Mondjuk kicsit meg vagyok most ijedve, mert eddig odajártak a szarvasok legelni, remélem nem a kertembe fognak jönni... holnap mindenhová ki fogom tenni a szappanokat. 
Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz itt mellettem, bár a roncstelepeshez képest (aki elköltözött a nyáron) rosszabb nem lehet... legfeljebb ha bambuszerdőt ültetnek mellém. :D :D

Böbe pedig naponta kétszer menetrendszerűen felmászik a fenyőre.