Imádom ilyenkor tavasszal a reggeli szellőztetés illatát, ahogy végigárad a házon a frissesség. A télnek is van egy jellegzetes illata, ami szintén szeretek, de a tavaszé utánozhatatlan. A nyári hajnalok illatát is nagyon szeretem, de ugyanígy szeretem május végén az estéket is, amikor nyílnak a jezsámenek és az akác... az az illatkavalkád már néha szinte túlzásnak érezhető, de kétségtelenül az év legimpozánsabb időszaka a természetben, minden szempontból. 
Itt nálunk nagyon jó levegő van. 
Pesten, amíg ott éltem nem is éreztem annyira a rossz levegőt, hozzá voltam szokva, (egyébként Pestnek és minden nagyvárosnak is van egy jellegzetes illata (bűze), amit valamiért szintén szeretek... mintha valami emlékezeten túli időből való emlékeket idézne), de most már érzem az itteni tiszta levegő és a pesti közötti óriási különbséget és persze, hogy  jobban szeretem ezt a csodálatos, friss, tiszta, illatos levegőt. :) 

Még szerdán letakartam a kiültetett zeller palántákat a fátyolfóliával, mert csütörtökre 0 fokot ígértek, mára pedig -1-et. Csütörtökre szerencsére 2 fok volt és nem fagyott, de ma -1 fok van kinn. Meglátom mi veszett, mert már kinn vannak a cserepes nem télállók is és a fóliában a paradicsom palánták és pár paprika... remélem a fólia megvédte őket és a terasz fala és aljzatbetonja is fel van már melegedve annyira, hogy megvédje őket. Majd kiderül. 
Viszont nézve az előrejelzést, elhatároztam, hogy egy életem, egy halálom, én már hétvégén kiültetem a paradicsom és a paprika palántákat is, mert lassan kinövik a melegházat is. 

A paprikák és a padlizsánok még az ablakban vannak, de már nem sokáig bírják ott. 

Ez az Arum Italicum (olasz kontyvirág), már a múltkor is mutattam, egyre hatalmasabbra nő. Nagyon impozáns növénnyé fejlődött, biztos, hogy ősszel veszek még párat, hogy máshová is tegyek belőle, mert télen is zöld és ez nagy előnye. 

Kivirágzott a kőtörőfű is, pontosabban a maradéka. Tavaly ezt is nagyon megviselte (mit nem?) az aszály, ennyi maradt. Nem nagyon adtam neki vizet, mert a szárazság végén már szinte nem is volt, de így megismertem a növény tűrőképességét és van neki. 
Az idén jobban fogom gondozgatni, remélem elszaporodik majd újra. Ugyanúgy nem tud megismétlődni már a tavalyi aszályos rémálom, mert tavaly nem volt víz a talajban már tavaszra se, hiszen 2021 ősztől nem volt csapadék. Most volt csapadék itt nálunk bőven, tehát jóval több a tartalék a talajban is. 

Ez a kisgömböc is új, tavaly ültettem őt és nagyon szépen fejlődik... nem emlékszem a nevére. majd amikor a kertészetben járok, akkor megkukkantom a nevét.

És minden növekszik és sarjad. :)  

Itt is szépen fejlődnek az új szerzemények, a kék és a rózsaszínű indás ínfű és alul ez a sápadt levelű árnyékliliom is. Kiültettem és két nap alatt a duplájára nőtt, egészen fantasztikus! 

Ő pedig a szegény mostohagyerek korallberkenye, ne kérdezze senki miért, így alakult. Először cserépbe ültettem és csak sínylődött, de valamiért ne igazán törődtem vele. Talán a szárazság miatt nem maradt rá figyelmem, na meg így víz is jobban jutott neki, de a talaja lehetett nagyon rossz, mert nem vette magát sehová benne. 
Ősszel végül kiültettem, de már nem sok reményt fűztem hozzá, de úgy látom, hogy életben van, elkezdett hajtani is, sőt, virágkezdeményeket látok az ágai hegyén. 
Ha megmarad, akkor nagyon szép bokorrá tud fejlődni, az idén majd picit többet törődök vele is. 

És végül a babarózsa. Nem tettem ki ezt a képet akkor, amikor csináltam, mert vártam, hogy jobban kinyíljanak a virágai, de ez lett róla a legjobb kép, sajnos a monília teljesen elvitte róla mindet, de egész ágak is belepusztultak. 
Jövőre meg fogom permetezni nincs mese, mert a monília képes az egész növényt elvinni. Egyet már vitt, csak nem tudtam mi volt a baj, ezt már nem adom oda. 

Kérdezi a barátnőm valamelyik nap, hogy hová megyek a nyáron, mert én mindig mentem valahová. Általában már decemberben viszketni kezdett a talpam és elkezdtem utazások között válogatni, tervezgettem, végül mindig le is foglaltam valami utat. Akkor volt mire várni, izgalommal töltött el, hogy mehetek, de most nem vágyom sehová. 
Mióta megvan a kertem, azóta folyamatosan úgy érzem magam, mintha nyaralnék. 
Még ha elmegyek is valahová kirándulni, akkor is a növényeket figyelem mindenütt, hogy mit lehetne hazahozni, mi az, ami nekem még nincsen. Soha életemben semmi sem töltött el ennyi szenvedéllyel és érdeklődéssel, mint a kertem. 
Néha még magam is elcsodálkozom, hogy ez milyen erős érzés és mennyire folyamatos, szinte minden gondolatomat és  pillanatomat kitölti.
Még télen is, amikor pihen a kert, akkor is tervezgetek, olyankor vásárolom a magokat a következő szezonra, rajzolok, hogy mi hová kerüljön, vagy éppen pótolom a rajzokon a nyár és ősz folyamán beültetett növényeket vagy hagymákat. És általában, amikorra már elfogy az összes tervezgetés és egyebek, addigra el is szokott jönni a tavasz, kibújnak az első krókuszok és hóvirágok és onnantól kezdve megint egy csoda a kert, egészen késő őszig. Valósággá válik az összes tervem (na jó, majdnem az összes), olyan, mint egy tavasztól őszig tartó  folyamatos álommegvalósulás, ami ráadásul minden évben megismétlődik. Kit ne villanyozna ez fel? 

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nekem van ilyen, ami ennyire fontos, aminek így oda tudom adni magamat. Sokakat látok a környezetemben, akiknek az élete csak a munkából áll és nem azért, mert annyira szeretik, hanem mert nem igazán érdekli őket semmi. 
A kertészkedés viszont úgy tűnik ragályos, vagy a lelkesedés ragályos, mert a barátnőm is elkezdett kertészkedni és a másik is jóval fokozottabban törődik a kertjével. Ha csak feleannyi örömöt lelnek benne, mint én, már akkor is nagyon jól járnak vele. A kertészkedés egy kifogyhatatlan örömforrás. :)

***

 Macskák. Borzasztóan zavar már, hogy a kandúrok mindent összehugyozgálnak, bár azt hiszen ez főleg a párzási időszakukra jellemző, de szörnyen büdöset csinálnak vele. Persze lemossa az eső, de volt pár hét, amikor ha hozzáértem valamihez az udvaron, a ruhám is olyan lett és alig győztem ledobálni és mosni magamról a cuccot. 
Elhatároztam (mint már annyiszor), hogy végleg elszoktatom innen a két jövevény macskát (A MosogatóCicát és a MókaKépűt), de már megint vesztettem, szóval feladom. 
Megkeményítettem a szívemet és nem adtam az egyik este enni a MókaKépűnek, el is ment, de másnap dél körül visszajött és olyan arccal és tekintettel nézett - "Ugye, most adsz nekem enni? Nagyon éhes vagyok!" - egyszerűen nem álltam meg. 
Valahogy kéne nekik gazdit szerezni...

***

A kert sztárja most egyértelműen a Clematis Alpina, végre virágzik. Tavaly nagyon elrontottam, mert megmetszettem és éppen azokat az ágakat vágtam le, amiken a virágokat hozza. Az előző évi hajtásain virágzik, bár nem is igazán igényel metszést a leírások szerint, mert az 1. kategóriájú Clematisok közé tartozik. 
Sajnos a virágzás után megint meg kell majd metszenem őt valamennyire, de lesz ideje újabb hajtásokat hozni. 
Azért kell majd megbolygatnom, mert ki akarom venni alóla a támaszt, de már nem lehet simán kivenni, annyira beszőtték a hajtásai. Az új hajtásokat pedig a boltívre szeretném futtatni, amit mellé tettem, direkt  a Clematis kedvéért.  Aztán már békénhagyom, futhat fel magasra a boltíven. 

Minden olyan szépen növekszik, a lenvirágokon is látszanak már a bimbók. 

Piros tulipánok, persze ezek se az előkertben vannak. :))))

Tegnap egész nap zuhogott az eső, egyáltalán nem lehetett kimenni a kertbe, de zavaró volt. Hozzá vagyok szokva, hogy időnként körbenyargalok és mindent megnézek, fotózok, felfedezem a változásokat. 
Ilyenkor meg beszorulok és úgy érzem magam, mintha lemaradnék valamiről. 
Azért estefelé, amikor már elállt az eső,  megnéztem pár dolgot, a zellerpalántákat és azt is, hogy mennyit nőtt a veteményes. Nem sokat, leginkább a sok mulcsnak elültetett spenót növekszik. 
Most már volt sok eső, jó lenne a meleg, de itt ma reggel is csak 2 fok van. 

Olyan szép színei vannak a tűzgyöngyvirágoknak, most már tényleg egyre mutatósabbak. Ültettem magról is, de nem tudom ki fognak-e kelni, iszonyú picike magjai vannak. Nagyon örülnék neki, mert kertészetben elég drága növény. 

Ezen a képen pedig nemcsak a tűzgyöngyvirág érdekes, hanem a püspöksüvegek is, mert már bimbóznak. Nem nagyon üt el a bimbók színe a növénytől és a talajtól sem, de azért lehet őket látni.  Tavaly hoztam őket a Deres kertből.
Nagyon várom, hogy kinyíljanak. Azon töröm a fejem, hogy lehet, hogy ide is telepítek át csillagmohát, és akkor szép zöld lesz a püspöksüveg körül és kiemeli a virágzását. Kéne neki némi idő, hogy elszaporodjon, de olyan jó ezeket figyelni, ahogy fejlődnek. 

 A zergevirág is szépen fejlődik, mögötte a boglárkacserje is milyen nagy már... egy kis szál volt csak, amikor kaptam. A növénytámasz a fejlődő krizantémnak van odakészítve, majd csak ősszel lesz rá szükség, de  tavaly nem tudtam eléggé benyomni a száraz földbe, így túl magas volt a krizantémoknak, pedig azok is megnőnek vagy méteresre, kell nekik a támasz.

A kis elfajzott tulipánjaim, de minden évben megbízhatóan nyílnak. 

Hát igen... kissé hidegek az előkert színei. 

A tüdőfű gyakorlatilag március óta virágzik és még most is nyomja. Nagyon örülök, hogy behoztam a kertbe, fantasztikus kis virág. Mellette kinyílt már a sárga árvacsalán is, ezt is megszerettem, mert nagyon jó talajtakaró növény. Olyan sűrűn befut mindent, hogy nem igazán marad meg közte a gyom sem, a virágait pedig ilyen szép, felálló szárakon hozza. Úgy látom imádják a méhek és egyéb rovarok.