Egyébként nem is tudom mi a lóizé van velem... valamelyik nap pl. növény nélkül jöttem haza Pestről... micsoda dolog már ez! És kinyitott az őszi virághagymás szekció is a Király Kertészetben és nem azonnal rendeltem. Ott volt napokig a kosaramban a cucc és nem voltam biztos abban, hogy ezt én most akarom. Végül rendeltem - hát persze, hogy rendeltem -  de nincs bennem az az izgalom, ami máskor szokott. 
Lehet, hogy ez a fülledtség az oka, a meleg és a pára, nagyon nem szeretem ezt, a kánikulát még kevésbé... összességében a nyarakat nem annyira szeretem, egy merő kínlódás nekem a túl meleg idő. 

Különben is van most bennem valami ami hajtja az időt, hajtaná... mintha rohannék valahová, vagy valami felé... nem is tudom mi ez, de van egy általános belső nyugtalanságom, mintha valaminek be kéne következnie és affelé sietek. 
A kertben is ez van, nem vagyok itt és most. Ahogy elnyílik valami, más vágom is le, lesem és nyesem, mert már a következő fázison jár az eszem, sőt a jövő éven, hogy milyen lesz akkor a kert képe, mekkorák lesznek a növények és hogyan alakul. A fene se tudja hová sietek ennyire, de már saját magamat is zavarom vele, elég nagy alapfeszültséget okoz bennem.

Tegnap a szarkalábakat vágtam vissza, nem akarom, hogy magot hozzanak, így is van egy csomó  magonc, megint találtam vagy hatot, ahogy felszabadult a környékük és amiatt is visszavágtam, hogy ne száradjon el a szára, mert akkor már egy rémálom összedarabolni. A fenyő köré és mellette a cserjés pimpó köré szórtam a mulcsot, ami lett belőle,  mert nem mind fért saját magára. Egyébként már ott vannak az új hajtások a tövénél, lesz szép másodvirágzása is. Kiszedtem egy csomó varjúhájat is, mert egyik oldalról benőtték az ösvényt, a másikról pedig a krókuszok helyét.  

Meg is változott a szarkalábak nélkül a kert képe alaposan. 

Kiástam valamelyik nap az izsópokat is, egy maradt a sziklakertben. Ez a növény annyira nő, hogy a két kicsi tő, amiket elültettem, egy év alatt olyan hatalmasra nőtt, hogy szabályosan megfojtotta maga körül a többi növényt. Egyébként elég határozott kontúrokkal kezd alakulni, hogy mi maradhat és mi nem. 
Kiástam a vad évelő őszirózsát is, mert annyira terjed az is, hogy már fékezhetetlen volt és szükségem van a helyére, valami mást akarok odaültetni. 

Lehet, hogy az is oka, hogy most nincs rajtam az ültethetnék, hogy nincs szabad helyem. 

Tegnap még rendbe tettem a terasz melletti részt is, kigazoltam, mert tele volt talpas muharral, azt se akarom engedni, hogy magot szórjon. Tavaly szétszórta és az idén szívok vele rendesen.
Illetve a terasz melletti másik részt is elkezdtem és ki is szélesítettem, de ez még nincs kész, látszik is rajta olyan a széle, mint az ökörhugyozás. Egyelőre helyet csináltam, mert kivettem a törpemandulát onnan ahol volt, annyira benn volt a dzsindzsásban, hogy ott nem tudott se normálisan fejlődni, se szaporodni. 
Úgy gondolom, hogy ezen a részen jó lesz, ha hagyom végig a szélén elszaporodni és idővel majd csinálok oda valami rendes szélét is az ágyásnak téglakőből vagy valamiből. 

Van egy új szerzeményem is, egy gólya az OBI-ból. Nem túl feltűnő szerencsére. Nem szeretem a kertben a csiricsáré díszeket, ez távolabbról elkottyan a sokféle zöld között, akkor látszik, amikor valaki közelebb lép és ez így jó. Elza minden fotóba beletrollkodik. 

Végre nyílik a sötétebb virágú varjúháj is.

A díszhagymán akkora élet van, hogy csuda! 

Pirított csirkeszárnyakat csináltam, kis szójaszósz, hoisin szósz, fehérbors, gyömbér és só van rajta. Így nézett ki bepácolva. 

És így megsülve, fincsi lett. Rizst készítettem hozzá, főztem bele egy pár céklalevelet, kicsit rózsaszínű lett tőle. 

Vettem egy matcha latte-t és ma reggel azzal nyitottam a napot KV helyett. Hát... azt írják róla, hogy nagyon egészséges (ezért is vettem) és valamivel ki szeretném váltani a kávét. Olyan hányingerem lett tőle, egy kicsit még most is émelygek, ezzel biztos nem fogom a kávét leváltani. 

Egyébként az utóbbi napokban nem kertészkedtem, voltak más dolgok és igaziból kedvem sincs most valamiért. A zöldbabot azért leszedtem és ma is szedek belőle, mert rohamosan nőnek és folyamatosan szedni kell.
Tegnapelőtt szemeztem le az utolsó adag ribizlit, szerintem az végezte ki a kedvemet, de majd megjön újra. 
Pici dobozokba tettem el a ribizlit cukorral, így lesz télen smoothie-nak valóm is. 
Azon gondolkodtam, hogy le kéne szedni a cékla levelét is smoothie-nak és készíteni a fagyasztóba szintén pici dobozokba, télen nagyon jó. Csak almát adok hozzá, vagy banánt és kész is.

Már egészen kékek az iringók is és nyílik az izsóp (szemben) és balra készülődnek a kasvirágok.  

Ezek a kaliforniai kakukkmákok nagyon mutatósak, de mindent benőnek... nem fogok ennyit hagyni belőlük, mert ránőttek a kis rózsámra is, meg a körömvirág is ránőtt. Amikor borúsabb az idő, akkor meg nem is szépek, olyan gazosnak néznek ki. 

Ezek a kasvirágok nyíltak ki leghamarabb, lassan el is múlnak. 

Elza folyton a nyomomban van. 

Végül csak kipendültek a lepkevirágok is, bár a tegnapi hatalmas eső után már nem ilyen szépek. 

A kis talajtakaró rózsám, megemeltem, mert annyira lehúzzák a virágok, hogy mind nagyon hamar tönkremenne, ha a földön hagynám őket heverni. Főleg ebben az esős időben. 
Alul a lila monarda kezd nyílni. 

A téglaszínű cickafark, nagyon szeretem. 

Hétvégén voltam kirándulni és hoztam haza egy pár növényt a kertbe. Nem védettek. 
Hoztam be tejoltó galajt, mert a galajteát szoktam inni, remélem megmarad. Hoztam be erdei tisztesfüvet is, de nem tudtam, hogy mit hozok, először valamilyen zsályának gondoltam, itthon határoztam meg. 
Van egy sötét sarok, ahol remélem fog tudni élni, mert szép növény, bírja a sötét helyeket és ráadásul azt olvastam róla, hogy a levelének gombaíze van, lehet ízesítésre használni. 
Mostanában nézegetem megint az Erdőkóstoló blogot, ez egy csodás gyűjtemény az ehető növényekről, bár ezt a növényt abban se találtam meg. Maga a növény szaga elég fura, de főzve állítólag gombaillatú és ízű lesz. Amint hoz új leveleket ki fogom próbálni kis vízben megforralni. Egyébként nagyon gyorsan életre kelt a növény, nem sokáig lógatta a leveleit, úgy néz ki, mintha mindig is ott élt volna, ahová tettem.

Hoztam még be a kertbe sédkendert is. Ezt se tudtam micsoda, nem jutott eszembe a neve, akárhogy agyaltam, pedig még vetettem is magról, csak nem kelt ki. Aztán jót röhögtem magamon, mert nézegettem a növényt és éppen azon gondolkodtam, hogy hasonló a levele a kenderhez és még úgy se ugrott be. Végül a plantnettel azonosítottam a fotóról. 

Olyan szép az erdő egyébként, viszont a sok esőzés után döbbenetes látni, hogy mennyire ki volt öntve a patak. Először csak néztem, belül a patak másik oldalán a dzsindzsásban, mi van ott, valaki lekaszálta a füvet? Aztán láttam, hogy a víz fektette le, amerre kiöntött a patak. Rengeteg hordalék is össze van hordva sok helyen és  olyan új vízmosások alakultak, amerre ezelőtt nem jött lefelé a víz. Elég durván néz ki minden, sok új kidőlt fa is hever mindenfelé. 

Ezt meg nem tudom mire vélni, biztos egy kiránduló váltott át gyalogosra.

A kertben szépen növöget minden, ezek majd piros szőlők lesznek augusztusra.

Már vannak paprikák is. 

Fekete paradicsomok. 

És a zöldbabot csak szedem és szedem. Tiszta gyom, de én már ki nem szedem közüle, legalább nedvesen tartja.

Ezt patisszonnak ültettem, de én fogtam a magot, szerintem összeporzódott tavaly valamelyik tökkel. A tegnapi esőtől már sokkal nagyobb, láttam este, majd le is veszem. TÖKISSZON... :D :D 

Majdnem minden nap vannak új virágok is, a dália más szépen nyílik. 

A kék mézontófű az idén nem olyan szép, mint tavaly volt, abban a nagy melegben és szárazságban jobban érezte magát, mint az idén a sok eső után. De minden évben ültetem a csoda kék virágjai miatt. Nagyon szeretem.

És az oroszlánszájak, mindenféle színben pompáznak.