10 fok volt ma reggel kinn, jól lehűtöttem a házat megint, már csak 20 fok van benn. Talán így később melegszik fel annyira. A múltkori kánikulában már 27 fokon felül volt a hőmérséklet minden estére és éjszakánként alig tudtam lehűteni, hogy legalább valami épeszű hőmérsékletről indulhasson a napi felmelegedés. Bár az is napról napra emelkedett, amit épeszűnek tudtam még nevezni. 

Nem tudom egyébként tegnap mi bajom volt megint, de időközönként egyszerűen kidőlök, mint egy krumpliszsák, minden látható ok nélkül. Illetve van oka, a vérnyomásom nagyon alacsony, (vagy inkább időnként gyorsan lezuhan) mióta ezek a melegek voltak.
Tegnap is ez volt, lezuhant a vérnyomásom, kitört rajtam a fáradtság és ledőltem délután aludni, ráadásul kb. mindenem fájt. A fejem napok óta, de most az egész testem fájt. Az alvás se alvás ilyenkor, hanem inkább valami félálomban lévő lidércnyomás. 
Nagyon el kéne kezdeni jógázni. Hiába mozgok kinn a kertben, az nem olyan, nem azokat az izmokat mozgatja és sokszor egyoldalú is. 
A jóga (mármint az ászanázás) mindig helyrehoz és helyrehúzza azokat az izmokat, amik nem mozognak vagy nem jól. Hiába bármilyen fizikai mozgás, még akár egy edzőtermi mozgás is, azok a mélyizmok nem (úgy) mozognak, amiket a jóga használ. El fogom ma reggel kezdeni, legalább pár napüdvözlettel és majd egyre növelem az ászanák számát. 
Már párszor nekirugaszkodtam az utóbbi időben, nem tudom mi fog vissza, de időnként olyan nehéznek érzem, magam, mintha sárból lenne a testem. 

Azt hiszem az evés is okozott nálam mostanában gondot. Sok görögdinnyét ettem, de érzem, hogy nem jó nekem valamiért, talán túl sok benne a cukor. Maradok az őszibaracknál meg a sárgadinnyénél, de az az igazság, hogy én már megint a friss őszi almákat várom. Almaevő vagyok, mi több, almarajongó. Ez a pár hónap, amikor nincs friss alma, kész kínszenvedés nekem. A tavalyi almák már nem jók, szépek, de ha felvágom, a legtöbb már barnul, ezért nem veszek, mert a külseje alapján nem lehet megállapítani, hogy melyik jó és melyik nem. 

Illetve elég régóta nem ettem már húst, a melegben nem is kívántam és egyébként is igyekszem minél kevesebbet fogyasztani belőle, de valamelyik nap megkívántam. Semmivel nem tudtam jól lakni, csak a húst kívántam, de annyira rosszul lettem utána minden tekintetben, hogy most rágondolni se nagyon tudok. 
Szóval kicsit szenvedősre sikerültek az utóbbi napok, de majd ez is elmúlik. Remélem. 

Tegnap reggel egyébként gyomláltam, most az van a műsoron és a visszavágások. 
Rengeteg gyomot és rengeteg ernyős verbénát kiszedtem, utóbbi csak nő és nő. Már az idén többször is kiszedtem, amikor olyan fél méteresek voltak, de folyamatosan nő ki az utánpótlás belőle. Visszadaraboltam mulcsnak a helyére. 
Azt hiszem kiszedtem vele együtt pár hosszúlevelű veronikát is, amiket magról neveltem, de nem lehetett kiböngészni közüle. Van belőle elég sok, mert sok palánta lett, majd valahonnan visszaültetek arra a helyre. 

Tegnap szedtem be már végre bazsalikomot is, mert már elkezd virágozni. Így most visszavagdostam és a levélhónaljakból majd hoznak szép, új hajtásokat. 
Eltettem a fagyasztóba egy csomót. Úgy szoktam, hogy becsomagolom kis, négyzet alakú fóliába és beteszem egy dobozba, így könnyen ki tudom venni őket egyesével. 
Vannak, akik összedarabolják a leveleket és jégkockakészítőbe teszik, de szerintem összedarabolva nem őrzi úgy meg az aromáját, mint egyben. Így eltéve csak akkor darabolom, amikor előveszem, fagyosan nagyon könnyen törik. 

Szedtem be paradicsomot is, majd ezeket is összedarabolom, előtte lehúzom a héját és megy a fagyasztóba. Ez is sokkal jobb télen akár egy tésztaszósznak is, jobb, mint az üvegben eltett paradicsommal. Így olyan marad, mintha friss paradicsommal készíteném a szószt. 

Tegnap is csináltam, friss fokhagymával, sok bazsalikommal és kakukkfűvel (minden frissen benne) és adtam hozzá egy tonhalkonzervet. Tészta, némi sajt a tetejére és ez egy 20 perces kaja. 

Valamelyik nap fedeztem fel, hogy termés van a jujubámon! Csak pár szem és nemrég ültetett kis fa talán be se tudja majd érlelni, de a másik igen. Nagyon örülök neki, legalább már lesz kóstolóm belőle. 

Nyílnak a legkésőbbi árnyékliliom virágai is, ennek olyan illata van, hogy az valami fantasztikus, 

És a szárnyastermésű borkórók is teljes virágzásban vannak, szép lilák, a kép nem tudja valamiért visszaadni a színét. Imádás ez a növény, annyira kecses, csupa csipke a levele és a sok apró virág is nagyon szép rajta. 

Ma reggel jó hűvös van itt nálunk, 13 fok van kinn, alaposan kihűtöttem a házat. Holnapra is hűvös reggelt ígérnek szerencsére, így talán jobb eséllyel rugaszkodhatok neki a közelgő újabb kánikulának.
A jövő hét második felétől ugyanis megint kinéz nekünk egy nagy hőhullám, nem mintha nem lett volna már elég belőle. 
Várom az őszt, valami olyan időre vágyom, amikor kinn lehet lenni napközben is és nem gyulladok meg és nem forr fel az agyvizem a napon. 

Nemcsak az időjárással, hanem Böbével se vagyok jóban. Tegnap lelökött egy hatalmas nagy, csodás kaspómat és persze el is törte. Ez az első kártétele a lakásban, ha azt nem számítom, hogy babakorában az volt az első, hogy a körmeit belemélyesztette egy felfújható ágyba... de az ragasztható (egyébként se használom már, csak ideiglenes megoldás volt), a kaspó nem. 
Nem szeretem a darabjaiból összetákolt dolgokat a lakásban, ami törik, annak mennie kell, ezért fájó szívvel, de kidobtam a kukába a kaspót, pedig azt még nagymamámtól örököltem. 
Ezer szerencsém, hogy a tárgyakat csak tárgyaknak tartom és nincsenek bennem túl mély kötődések hozzájuk, különben tényleg nagyon mérges lennék. 

A rontó...

Tegnap megint kinn voltam már hajnalban a kertben, nagy dolgokat nem csináltam, mert fél 8-kor már úgy tűzött a nap, hogy be is jöttem. Nehezen viselem most a meleget, pedig az előző kánikulát viszonylag jól átvészeltem, csak az utolsó napokban voltam már nagyon nyűgös, de szerintem mostanra besokalltam tőle. 
Tegnap kiültettem egy keleti életfa növendéket a kerítésen kívül a ház elé, mert szükség lesz az árnyékára az ablak előtt, ha így haladunk. Ástam neki egy nagy gödröt, tettem bele marhatrágyát és nagyon belocsoltam, aztán még a beültetés után is nagyon belocsoltam. 

Aztán képes voltam felvillázni (a tűző napon) egy részt a bejárat mellett, de adta magát, mert ott kezdtem el felszaggatni a füvet a kikövezett esővíz elvezetőből és könnyű volt villázni. 
Egyébként is olyan ez a fű réteg, hogy csak a talaj tetején van, szinte felgöngyölíthető. 
Szép, egészséges, porhanyós talaj van alatta. Kivittem 4 db sásbokrot a benti magoncokból arra a részre. Oda nem akarok magas növényeket, inkább alacsonyakat és kicsiket és a sásbokor erre pont jó. Persze 4 db sok, de majd meglátom mennyi marad meg, ha mindegyik, akkor majd veszek ki belőle és átültetem máshová. A szélére pedig kövirózsákat vittem ki, többfélét is, majd elszaporodnak. Elég mostoha az a rész, süti a nap reggeltől estig, de ezek a növények jól elvannak a napon, sőt. 

Aztán gyomláltam még egy kicsit a rózsák előtt, annyira megnőtt ott a fű, hogy egy phlox alig él már. Az apró szulák egy katasztrófa, hiába szedem, pillanatok alatt újranő, mindent befon. Nem tudom annyit szedni, hogy elgyengüljön a gyökere és kipusztuljon, az a növény kipusztíthatatlan. Sajnos ott lazítani se tudom a talajt állandóan, mert be van ültetve évelőkkel. 

Egyébként nem tudom, hogy augusztusban mit fogok mutogatni, de alig van új virág már a kertben, szinte minden rohanvást levirágzott. 
Ez a kis girhes menyecskeszem idei magvetésből van, 3 palántát ültettem ki. Tavaly is volt már egy, de nem telelt át, ezeket majd meglátom.  

A rózsaszín phlox nagyon szép, ez szokott utoljára kivirágozni, legalább van valami a kertben, ami nem ernyős verbéna. 

Mert ernyős verbénával tele van a padlás is, pedig rengeteget kiszedtem, de még azután is szedek ki a virágzókból is, mert ha ezek széthullatják a magjukat, akkor semmi más nem lesz a kertemben jövőre, mert ezek mindent elnyomnak. 
A Kleopátra tűje viszont kezd kimagasodni a virágok közül, imádom ezt a virágot! 

A másik ilyen istenátka a kertben az erdei szellőrózsa, nem tudom, hogy fogom feltartóztatni. Az a rész le van szórva fenyőkéreggel, majd valószínűleg fel kell szednem, hogy kikapáljam a szaporulatokat, különben ez is minden el fog lepni, merthogy nem tartja vissza a vastag kéregmulcs sem. Pedig hogy örültem ennek a virágnak, évek óta vadásztam rá és tessék. Szaporodik, mint a hülye. 
Viszont lehet, hogy viszek belőle hátra az "erdőbe", ott szaporodhat kedvére, inkább, mint a bürök meg a medvetalp. 

Szombaton hajnalban már fél pirkadatkor kinn lebzseltem a kertben, egyszerűen nem tudok benn maradni ezeken a klassz nyári reggeleken. 
Neki ugrottam a visszanyesegetéseknek, mert már sok növény elnyílt. Visszavágtam a bazsarózsák levelét, az évelő szarkalábakat is, amiket magnak hagytam meg. Nem szedtem róluk időben, de majd a szétszórtakból kelnek új növények és azokat szétültetem a kertben. 
Levágtam az erdei borkóró elszáradt szárait is, a magját szétszórtam a kertben, meglátom kikel-e majd belőle, remélem nem kell majd irtanom ezt is, mint olyan sok mindent.
Visszavágtam egy nagy telep küllőrojtot is, a kék iringó maradékát, kakukkmákokat, körömvirágokat és még gyomláltam is ezek körül. 
Kiszedtem egy rakás kasvirágot, négyet kiültettem kívülre a kerítés mellé, a többit nem tartottam meg. Kiválogattam még a tavasszal kiszedett és azóta száradó fehér fürtös gyöngyike hagymákat is. Belül majd később ültetem el, de a kerítésen kívülre kivittem legalább 15 hagymát és a virágos sáv szélébe beültettem egy kis csomóba.  
Gyomlálás közben találtam rengeteg sásbokor magoncot, azokat majd kiszedem és beültetem valahová, valószínűleg abból is viszek ki a ház elé.
Nem is tudom... kezdem kinőni a kertet. Kéne még vagy 1000 négyzetméter, vagy 5000. Vagy egy hektár. :)))) Szerintem bármekkora kertet képes lennék belakni. :) 

A hajnali kertészkedésben az a jó, hogy azokat a virágokat is látom, amik csak reggel nyílnak. Ilyenek a díszdohányok, nappal teljesen leeresztik magukat. Az idén nincs olyan sok színű, mint tavaly volt, nem is vetettem, ezek csak úgy kikeltek. 

A cserjés pimpók is virágoznak, majd ki kell szabadítanom szegényt az apró szulák fogságából. 

Az első őszirózsa az ősz hírnöke. Nekem ezek a virágok már az őszt idézik, bár még csak július vége van, mégis látszik már, ahogy lemennek lassan a nyáriak is, főleg az idén, mert olyan sokkal előre van a természet. Már láttam pár kertben, hogy az évelő Asterek is nyiladoznak. 

Ez pedig az első örmény méteres uborkám, már szép darab és lesz még több is.