Tegnap olyan fél 4 körül bezavart az eső, pedig éppen elkezdtem kiültetni a paradicsomokat. 12 db-ot sikerült is, a többi várakozik. 
Mindig megfogadom, hogy nem vetem el olyan hamar a magokat, elég lenne március végén is, de sose bírok magammal. Így aztán vannak fél méteres, 60 centis palántáim is. Nem hagytam ki őket a földből olyan magasra, elfektetve ültettem el, így  kisebbek most. Még nem tudtam felkarózni, de majd az eső után leszurkálom melléjük a karókat is, amíg a talaj puha. 

Előtte kaszáltam megint, mert nagyon nagy volt a fű. Megint a bonyolultabb részeket és a kert elejét, meg amerre járok, nem akarom, hogy elszaporodjanak itt a kullancsok.
Tudom vágatlan május meg miegymás, de a helyzet az, hogy senki nem fogja lekaszálni helyettem a 60-70 centis füvet és a damil se vinné már el, szóval nem vagyok a magam ellensége. Van itt annyi virág a kertben, nem az a pár szál gyom segítene a beporzókon. Na meg itt van mellettem 10 hektár kaszáló... nincs levágva. Tavaly zab volt benne, de ősszel nem szántották be, őszintén remélem, hogy előbb-utóbb levágják róla a füvet, mert gyomtenger lesz itt tőle. Tele van pásztortáskával, így néz ki. 
Egyébként ez lett a blogom háttérképe, csak kicsit módosítottam rajta, hogy olvasható legyen tőle a szöveg. 

Nagyon haragszom a macskákra, valamelyik (szerintem a Böbe, mert ő vadászgatott a lyukak körül hátul a kertben), kipecázott és megölt egy vakondot. Ma találtam meg az ágyások között az egyik járatban. 
Ezek a dögök (bár szeretem őket), valódi  kártékony gyilkosok, irtják a madarakat és most ez a szegény vakond se úszta meg. Rettenetesen sajnálom szegényt, én nem bánom a vakondot a kertben, sőt, örülök, hogy takarítja a talajt... de ezek a dög macskák megölik, így nem lesz vakondom, nem lesz, aki kiegye a földből a pajorokat meg mindent. 
Böbe napok óta kinn van megint, nappal se nagyon jön be, ha mégis, akkor pár órára csak aludni. Viszont láttam, hogy milyen kis agresszív házőrző lett, valamelyik nap elkergette a MókaKépűt, csak úgy pucolt előle a kiskandúr, de mostanában Elzát is megint lepofozza. Ez érdekes módon váltakozik, van amikor retteg Elzától, máskor meg olyan pofonokat kever le neki, hogy csak nézek. 

Nem volt egyébként jó napom. Anyák napja van és én tegnap mentem el anyukámhoz. Nem a temetőbe, mert ő - saját kérésére - nem ott van, hanem az erdőben szétszórtuk a hamvait. Azt mondta, hogy neki az erdő az otthona, imád ott lenni és bármi is történik, amikor kimegy az erdőre, akkor mindent elfelejt és minden sokkal jobb lesz, megnyugszik, feltöltődik, ezért ott akart lenni örökre az Ő jól ismert erdejében, ahová olyan sokat jártak. 
És most ott van, az erdőben, ahol tényleg van valami végtelen varázslat, ami jó hatással van az emberre. 
Szóval kimentem anyukámhoz, hát... sose hittem volna, hogy majd én leszek a csaj, aki az erdőben sírdogál egy farönkön ülve anyák napján, meg más napokon. Már 8 hónapja lesz, hogy itt hagyott, de nem jobb, se nem könnyebb. Vannak könnyebb időszakok, talán azt elmondhatom, hogy ezek egyre hosszabbak már a lepadlózások között, de most nagyon fáj megint. Nem tudom elmúlik-e valaha teljesen, szerintem nem. Talán szelídül majd, de az ünnepek nagyon megviselnek. A tegnapi nap szörnyű volt. 

Amikor meghalt, utána elolvastam a Lelkünk útja című könyvet és akkor a hatására egy kicsit könnyebb volt. Hajlamos vagyok elhinni hogy valami kell, hogy legyen a halál után, mert annyi, de annyi különös tapasztalás van halálközeli élményekről. Ez a könyv pedig hipnózisban átélt állapotokról szól, az életek közötti életről. Nem tudom kétségbe vonni, mert a hipnózist elég mélyen ismerem. 
Ám ha feltételezzük is, hogy igaz, hogy ott valahol létezik egy egész világ, egy nem is akármilyen módon szervezett világ, attól a mi számunkra a tény még tény marad, hogy akit elveszítünk itt a Földön az anyagi világban, azzal nem tudunk utána kapcsolatot teremteni. És amit nem tudunk érzékelni, az számunkra nincs. Végérvényesen nincs. És ha valami esszenciája az embernek tovább él is, a test nem él tovább és az ego sem, tehát az, akit mi ismertünk (ismerni véltünk) számunkra elvész. 
Mondják tanítások azt, hogy ez a világ itt csak illúzió és tudom, valamikor megértettem már én ezt és valamit talán időnként meg is tapasztaltam, de ez az illúzió akkor is nagyon valóságos. Aki elmegy, azt már nem tudod megölelni, nem érzed az illatát, nem tudod megérinteni... a fájdalom amit átélünk, nagyon is valóságos számunkra. 
Nem is  tudok igazán írni arról, amit érzek, mert nincsenek rá szavak, nem fejezik ki, a szavak csak üresen koppannak és kisemmizik azt, amit az ember szeretne elmondani. 

Legyenek itt helyettük virágok. 

Ma két bejegyzés is lett, kérlek, hogy a medvefigyelőt is nézzétek meg, mert akár életmentő is lehet. 

Tegnap délután is haladtam, talán ilyenkor májusban van a legtöbb tennivaló a kertben, de szerintem jól állok. 
Elvetettem az összes fajta uborkát, salátauborkát, Kecskeméti livmé-t, Carosello uborkát és Kibédi barna uborkát. 
Illetve kiültettem a karalábékat, jól beszórtam a gödröt, amibe ültettem fahamuval és utána is, amikor belocsoltam, akkor is szórtam még köréjük is fahamut a földibolhák ellen. Ugyanígy a korai karfiolokat is. 

Észrevettem, hogy a lepkevirágokat valahogy sikeresen túllocsoltam a melegházban, végül úgy döntöttem, hogy kiültetem őket  száraz földbe, mert elkezdtek tönkremenni. Kinn talán gatyába rázódnak majd, csak kb. 1 centisek, meglátom megmaradnak-e. 

Este végigjártam a már kiültetett, magról nevelt évelőket is. Minden szépen növekszik, már kitettem az óriás fejvirágot, a kaukázusi ördögszemet, a baracklevelű harangvirágot, a déli borsófürtöt, a réti iszalagot, lila füzérajkat és az ördögszemet. 
Nagyon szépen növekszenek a melegházban lévők is, rengeteg évelő és egynyári virág van benne és még itt az ablakban is növekszik egy csomó és párat még várok, hogy kikeljenek. Illetve tegnap este még vetettem kis poharakba rózsaszín havasi ikravirágot, vörösbegyvirágot és tükörvirágot is.
Csíráztatok is nedves papírban 3 félét. Aminek nagyobb a magja, azt szeretem nedves papíron, nejlonban csíráztatni, mert amikor már kicsírázott és földbe teszem, akkor már nagyon könnyen kibújnak. Így bújnak most a fehér füzérajkak, mert mégiscsak csíráztattam. Sok magom volt még és nem tudom, hogy jövőre képes lenne-e még életre kelni. Tulajdonképp az összeset azért rakom most el, mert sok a régebbi virágmagom, meglátom melyikből lesz valami. Szóval este is tettem még el csírázni örökzöld tatárvirágot, mert amit rendeltem, azt tavaly a földibolhák kivégezték, sárga szirti ternyét és egy bordó kúszó phlox-ot, mert még egyszer se sikerült földben kikelesztenem. 
Nagyon érdekes, hogy van amibe csak csíráztatással tudok életet lehelni, lehet, hogy ők a fényre csírázók? 

Szóval rengeteg  virág van még elültetve, de hely is rengeteg van a kertben. 
És még a dáliák sincsenek mind kinn, sőt a paradicsomok se, de ez lesz a hétvége programja. 

Jah és este még kiszedtem egy rakás gyomot a lenti virágágyásokból, észre se vettem és hipp-hopp már kinn is volt a fű, pedig csak a törpefenyő körül akartam egy kis szabad teret csinálni. Fenn a szilvafa alatti részen is kigyomláltam és fel is lazítottam a kis kézi kapa villás részével. Hihetetlen, hogy el tudok veszni a kertben, annyira bele tudok feledkezni, hogy észre se veszem sokszor, hogy valamit megcsinálok. 

És persze a tulipánok még mindig nyílnak, most látszik, hogy mennyi van már a kertben szerteszét. 

Ez a törpe írisz most nyílik először. Kb. 3 éves... az akkori rendelésből sok meg sem maradt és ezt nem az időjárásra fogom. Abból a webshopból nem rendelek már, mert elég sokszor gyenge növényeket kaptam, vagy meg se kaptam. Kétszer is csak a pénzt utalták vissza, de legalább azt visszaküldték. 
Az íriszgumók is annyira picikék voltak (gondolom szétaprózták, hogy minél többet tudjanak eladni belőle), hogy nem csoda, hogy sok ki se hajtott, na meg persze az időjárás se kedvezett nekik. 
Szóval nem jó minőségűek a növényeik, szerintem rendeltem vagy 20-25 féle íriszt tőlük, ebből megmaradt kb. 10-15 féle, de annak a zöme is csak kihajt, de  évek óta nem virágzik. Ráadásul szerintem azokkal a gumókkal jött be a kertbe az íriszlégy, amit azóta se tudok kiirtani, permeteznem kell ellene. 
Már arra  is gondoltam, hogy kidobálom őket, de most ez a kis sárga mutatja, hogy - ha lassan is - de végül kifejlődnek. 

Nógrádiaknak írom és akik erre járnak kirándulni. 

Érdemes figyelni az FB-n a Nógrád megyei medvefigyelő oldalát, mert most is medvék mászkálnak a megyében. 
Kirándulók, gombászók, erdőben sétálgatók figyeljenek, mert a hírek szerint látták őket Lúcfalva közelében (anyát a bocsával) és medvéket láttak a Nógrádmegyer és Szalmatercs közti területen is. 

Én már mindig figyelem, mert járok ki az erdőre, nem szeretnék belefutni egy maciba, a karmaiba meg végképp nem. 

Legyetek óvatosak!