Borzasztó, hogy a polosok máris csak úgy avászkodnak befelé. Pontosabban próbálnak, mert minden le van hálózva. Valamelyik nap feltettem a veranda ablakra is, mert már találtam benn is majdnem minden nap belőlük, de látom, hogy próbálnak bebújni a háló alá, fészkelik magukat a rohadt dögök! 

Egyébként a hétfői nap borzasztó volt, hidegfrontot ígértek, ehhez képest reggel hatkor 24 fok volt, ez volt a nyár eddigi legmelegebb reggele és forró szél fújt. Napközben is borzasztó volt, az ablakokat se tudtam becsukni, mert nem hűlt le reggelre a ház, aztán persze még jobban felmelegedett... ááááá, puttonyom tele. Jöjjön már az ősz!
Már a nap is olyan sárgán süt, érdekes ez, mert augusztus 20-a után szokott úgy fordulni, hogy ilyen színű lesz és ettől tényleg őszivé válik az ember hangulata, ugyanakkor meg kánikula van, de jövő héten elvileg vége lesz már.

Elkezdtem még hétfőn összekészíteni a zakuszkához valókat is, megfőztem a babot és leszedtem a padlizsánt és a paprikát.
Aput is elláttam egy szatyor paprikával és most is rengeteg van. Még soha nem volt ennyi paprikám, de most is a ramiro a legszebb és a legfinomabb is. 
A padlizsánt és a paprikát megmostam, hogy másnap reggel rögtön tehessem be a sütőbe, illetve a paprikát az aprítóba.

És így is lett, de a paprikát végül először megsütöttem a sütőben egy darab grillfólián és utána aprítottam fel.
A paradicsomot is beszedtem reggel és forró vízbe dobálás után lehúzgáltam a héját és az is ment az aprítóba, utána pedig a bab is. 

Összevágtam egy nagy rakás hagymát is, lesütöttem olajon és amikor megsült, akkor tettem bele a paprikát, jól összerotyogtattam és utána ment bele a paradicsom, sót adtam hozzá, szemes borsot és babérlevelet. 
A paradicsommal elég sokáig sütöttem, hogy elfőjön a leve. 
Amikor már elég sűrűnek láttam, akkor hozzáadtam a  lehéjazott, sült padlizsánt, amit előtte a krumplinyomóval jól pépesre törtem. 
Párszor kellett sót is adni hozzá. A padlizsánnal együtt is sütöttem jó sokáig és tényleg feljön az olaj a tetejére, ahogy receptben írják. 
Amikor a padlizsán is belekerült, akkor fedőt tettem rá, mert iszonyúan köpködött. 
Végül a babpépet is hozzáadtam és azzal együtt is főtt sokáig, azt akartam, hogy minden pici része nagyon átfőjön, mert - ugyan majdnem minden már eleve sült és főtt volt, ami belekerült (kivéve a hagymát és a  paradicsomot) - az erős főzés csírátlanít és az ízek is egyre jobbak lettek. Mivel ebben semmilyen tartósító nem lesz, ennek nagyon meg kell főnie. 
A vége felé levettem róla a fedőt és úgy főztem, pufogott, mint egy fumarola, de akkor már nem köpködött. 
Az üvegeket és a kupakokat is kifőztem, ezzel megint mehetek üveget venni, mert elfogyott és még jön a cékla meg a birsalma. Az idén befőzési rekordot állítok a saját konyhámban. 

Egyébként én még soha nem ettem (nem tudom milyennek kell lennie) és nem is csináltam ilyet, de valami eszméletlenül finom lett. 

10 üveggel lett és nagyon finom. Ami kimaradt, azt megettem pirítóssal, natúr is jó, de úgy is, hogy szórtam a tetejére kicsi parmezán sajtot. Szerintem télen tésztaszósznak is nagyon finom lesz.  
Amikor meghűl, még fel fogom címkézni. 

***

Más. Egyébként meg most kicsit besokalltam.
Most mondhatom, hogy ha tudtam volna... gyanútlanul hozzászóltam (soha többé) Szomorú Miklós (Egy kertész kertje Pilisszentkereszten) egyik posztja alatt és kaptam olyan üzenet özönt, amiből nem kérnék, ha lehetne. 
Egészen el vagyok képedve, hogy vadidegen emberek tudni akarják, hogy hol lakom, hol van a kertem, ide akarnak jönni látogatóba és adjak nekik ilyen és olyan növényeket. 
Eddig is voltak ilyenek, udvarias és egészen pofátlan formában is. A kedvencem az, amikor valaki jön és írja, hogy ebbe is beleszeretett és abba is és neki abból KELL. 
Nekem nem okoz gondot a nemet mondás, de némelyiknek a stílusa erősen kifogásolható, amikor megkapja a választ. Pedig nem szoktam udvariatlan lenni, de azt már megtanultam, hogy egyértelműnek és világosnak kell lenni és akkor nem kezdenek el (az intelligensebbje legalábbis) alkudozni, vagy erősködni, persze becsúsznak ilyenek is, na meg a szitkozódók, ha nem úgy van, ahogy azt ők elképzelték. 
Az ilyenek mennek a tiltóra, mert a blogom és az oldalam is az én terem, itt nincs demokrácia, úgy van, ahogy nekem tetszik. Ebből kifolyólag nincs is egyébként túl sok vita, mert csírájában elfojtom. Remélem ez így is marad. 

Egyébként sejtem, hogy aki ír, azt gondolja, hogy ő ír egyedül, de azért ezt hinni naivitás is. Mindenesetre meghúztam egy határt és meg is szoktam írni, hogy egyrészt a kert nem látogatható (lehet, hogy majd egyszer megnyitom, de még nem most lesz). Másrészt nem postázgatok, nem csereberélek (csak itt a környezetemben, azokkal akiket ismerek),  mert nincs erre időm és kapacitásom. 
Az emberek bele se gondolnak, hogy ha elkezdeném ezt egy csomó emberrel, hogy mekkora energia és idő lenne azt számon tartani, hogy kinek mi kéne és mennyi és hová, azt előkészíteni és gondoskodni, hogy eljusson az illetőhöz. Így el se kezdem és nem teszek kivételt, csak mert szépen kéri valaki, vagy azért mert annyira, de annyira ácsingózik valamelyik növényre, hogy juj. 
Ja és persze minden ingyen kéne. Ha mindenkit kiszolgálnék aki már kéregetett, akkor a kertem valószínűleg egy sivár pusztaság lenne. 
Volt olyan is, aki jó előre az üzenetben kifejtette, hogy szerinte mekkora pofátlanság, ha valaki pénzt kér a növényért. Ezt se értem, én se ingyen kapom a kertészetben. Bizony én nagyon sok pénzt öltem abba, hogy minden meglegyen, amit szeretnék és ha abból szaporulat van, akkor azzal is volt munkám, ráfordított időm és ha becserepezem, az is további munka, gondozás, stb., ennek pedig van ára.

Szóval na! Magamra zúdítottam egy nagyobbacska lavinát, ami remélem hamarosan lecseng majd. Vannak, akik megértik a szempontjaimat, de kihull majd belőle pár sértődött idegen is, de annyi baj legyen. Van az a szint, ami egyáltalán nem hiányzik, hogy itt legyen.

Tegnap nem sokat kertészkedtem, hamar felmelegedett az idő, pedig a reggel jó volt. 

Az előkertben vagdostam vissza egy csomó dolgot, vadszőlőt, trombitafolyondárt, a pünkösdi és a bazsarózsa leveleit és megkezdtem már visszavágni a jószagú cickafark leszáradt szárait is. Illetve a 3 nagy titónia közül is visszadaraboltam egyet a talajra.
Nagyon nagy volt már és nem is szépek igazán, az eső után se jöttek rendesen helyre. A maradék kettőt jól beöntöztem, hátha magukhoz térnének kicsit. Azért is vágtam ki, mert nem messze tőle már szépen terebélyesedik és ágazik a Kleopátra tűje, most annak az ideje lesz, kell neki a hely.  

Aztán felhoztam a pincéből a fúrót és a többi kelléket (meg se tudom számolni, hányszor mentem le és fel), mert előző este leszakadt a konyhai római rolót tartó kütyü. 
És ha már... akkor kimértem az új rolónak való lyukakat, a régieket becsináltam gipsszel, le is csiszoltam és lefestettem fehérre (fehér a falam), mert a régi roló is rossz volt már. A fele folyton lelógott, az évek alatt leszakadoztak róla a húzószálat vezető kis karikák is, úgy varrogattam vissza, de végül kiszolgálta magát. 
Fúrtam új lyukakat a falba és most fenn van az új roló. Végre ez is megvan, régóta halogatom, arra vártam, hogy legyen kicsit hűvösebb, de most muszáj volt már megcsinálni és végül is kellemes volt a reggel. 

Aztán a pincében pakolászva a kezembe akadt az évek óta ott heverő, megkezdett és úgy hagyott tündérház. Izlandon van rengeteg ilyen. Felhoztam és valahogy úgy maradtam, mert megcsináltam az egészet. Tulajdonképpen csak az ablakok kellettek hozzá és a két padlásablak, mást nem tettem hozzá. 
Kiragasztottam a kocsibeálló "falára", OSB lapból van, csak lefestettem kívülről kültéri falfestékkel. Úgy döntöttem, hogy az egészet be fogom borítani különböző tündérházakkal és manóajtókkal. Úgyis évek óta készülök, hogy legyen ilyen az udvaromban. 
Az angyalkát az ablakba utólag tettem ki... anyukámnak szülinapja lesz szeptember 7-én és sajnos a halálának a két éves évfordulója is lesz 14-én, ezért arra gondoltam, hogy majd minden évben kap egy angyalkát valamelyik tündérházikóra. :)  Remélem látja, és tetszik neki. :) 

A házikó, nem akartam túlcifrázni (szerintem még fogom, már elő van készítve egy szamaras kordé), de úgy szokott lenni, hogy ahogy egyre többet csinálok, egyre több ötletem lesz a csinálás közben és majd kialakulnak szépen. Na meg lesz miért kimenni az erdőre, szedni tobozt, makkot, bükk makkot, csipkebogyót, meg ami akad. Biztos hozok be erdei iszalag elfásodott szárát, szép kavicsokat meg mittudomén, majd amiket találok és tetszik. 
Fogok préselni leveleket és virágokat is, de vannak kagylóim is és majd lopok ötleteket a Római-parti "kőkerttől", ő olyan klassz dolgokat csinál.  Nem tündérlakokat, vagy manóajtókat, de az alapanyagai nagyon tetszenek. 

Aztán sütöttem röstit, ahogy én szoktam, nem olajban, hanem sütőben, de így szerintem sokkal finomabb és nem olyan nehéz. 
Csak a sütőpapírt szoktam megspriccelni olajjal és a tetejét picit és szép pirosra sütöm, fokhagymás tejföllel nagyon finom volt. 

Szépen aszalódnak a paradicsomjaim is.

Ezt a szőlőt pedig nemsokára leveszem, ezt nem tudták megenni se a madarak, se a darazsak. Rendeltem is még a TEMU-ról direkt fürtvédő zacsikat, szerintem pár nap és meg is jönnek és akkor a többi - még éretlen - szőlő is kap. Ez éppenséggel egy ajándékzacsi, de éppen jó volt a szőlőmre. 

Majd ezeket is betakarom. 

Nagyon szép most a tarackoló kékgyökér. 

A japán szellőrózsák is egészen magukhoz tértek. 

Nekiduráltam magam tegnap reggel és - mivel nem volt olyan meleg, sőt - lekaszáltam a kert aljában a füvet. Mit is mondjak? 
Mióta itt vagyok nem kaszáltam még ekkora füvet, nagyon megnőtt. Úgy általában a köldökömig ért a fű, de voltak nagyobb disznóparéjok is, amik kimagasodtak belőle. Nem volt könnyű levágni, de megvan. 
A hullott és nem használható almák már egy kupacba voltak szedve, de megint lehullott egy csomó és félbe kellett szakítanom a kaszálást miattuk. Összehordtam egy kupacba, majd valamelyik reggel felhordom a komposztra. 
Itt a faluban a vadászok kihordják a hullott gyümölcsöt a vadaknak az erdőre is, de most a szomszédban látom, hogy napok óta ott állnak a vödrök, valamiért nem vitték el.
Én viszont nem akarom a kert aljában sem hagyni, mert ha idejönnének a vaddisznók, annak nem örülnék. Azok mennek tökön-paszulyon át, meg a kerítésemen is át, szóval nem kellenek ide a kertbe, de a szarvasok sem.  
A szarvasok így is leharapták a ház elé kiültetett varjúhájamat, legalábbis szerintem ők voltak. 
Pedig olyan gyorsan megnőtt és már kezdett virágozni is, erre valamelyik nap nézem, azt hittem valaki ellopta, de nem, csak a teteje volt levéve. A fele növény van meg, de az szerencsére a töve. 

Kiszedtem a kerti pletykát is, mert annyira hullatja a magját, így is terítve volt alatta, jövőre szedhetem megint. Egyszer már majdnem sikerült megszabadulnom tőle, de elég nehéz, mert mindenhová széthordódik a magja és kel és kel... kiirthatatlan. 
Szép egyébként, szívós is, a szárazságot is bírja és nagyon jó talajtakaró, de iszonyú szapora. Elhordtam a komposztra, lehet, hogy nem volt jó ötlet, mert tele lesz a magjával az is. 

Aztán leszedtem a hosszú paradicsomokat is, nem lett sok, mert hátul voltak, ahol nem öntöztem, de ahhoz képest egész jól túléltek és pár szem volt is rajtuk. Tulajdonképpen ez volt a kellemes meglepetés, mert nem számítottam egy darabra sem.
Szedtem hozzá gömbölyű paradicsomot is, nem magoztam ki, csak megmostam, leszárítottam és összedaraboltam, jól besóztam őket és beraktam a szárítóba, amit direkt azért rendeltem, hogy legyen miben aszalni. 
A tavalyi aszalásomnak az a tanulsága volt, hogy tálcán nem lehet normálisan aszalni, mert nem úgy távozik a nedvesség. Már tavaly is átraktam a paradicsomokat rácsokra, hogy alulról is szellőzzön, de bajos volt rárakni a hálót, alulról úgy is bemásztak a rovarok... ez a háló pedig teljesen zárt, ebben senki nem tudja bántani. 
Nagyon remélem, hogy jövőre már fügét is tudok benne aszalni. 

Nem lesz sok, de nem vagyok nagy aszalt paradicsom evő, így elég lesz és még tavalyról is van 2 üveggel olívaolajban eltéve. Hozzá se nyúltam. 

Érnek a paprikáim is és még most is ontja a padlizsán is a termést, ezért úgy döntöttem, hogy zakuszkát fogok csinálni. 
Lövésem sincs, hogy milyennek kell lennie, mert soha nem ettem, de van egy jó receptem, amit meg akarok főzni, méghozzá a babos változatot, de úgy, hogy én a babot is összetrutymózom, mert ezeket a kencéket pirítóson szeretem.  
Nem csinálok sokat, mert benne van a pakliban, hogy nem szeretem. Emlékszem, hogy az ajvárral is hogy odavoltak, de nekem nem ízlik. 

Ezek pedig majd mennek a zakuszkába egyenesen a kertből, na meg a paradicsom is, de azt most nem fotóztam (és bab is).  

Végre van narancssárga kaliforniai paprikám is!