Mit csinálok én itt?
A Cocó (Böbike) tegnap végül délben battyogott haza nagy kényelmesen és azután benn is maradt egész éjjel. Most ment ki 7 óra körül.
Használta az almot reggel... meg se tudnám mondani mióta nem ment bele, biztos van egy éve is, ha nem több.
A jó, hogy meggyőződtem, hogy használja ő, amikor szükséges, az nem jó, hogy most takaríthatom.
Elég Elza után takarítani.
Néha még mindig nem hiszem el, hogy macskás nő lett belőlem... :)))) Ahogy irtóztam tőlük, az igazán erős volt, érdekes, hogy az ember hogy meg tud változni.
De akkor is hihetetlen még számomra is, hogy 3 macskám van és persze a 3 kosztos is... ez egy egész hadsereg.
Az ember mindig próbálja kukkolni a jövőt, de ezt nem láttam... nem mintha rossz lenne, mert nagyon megszerettem őket, csak nem így képzeltem el.
Az is fura, ahogy röghöz kötődtem itt. Amennyit én mentem a világban... minden szabadidőmben úton voltam, vagy azt terveztem, hogy hová menjek. A mértékegysége mindennek a repülőjegy volt, amikor nem ténylegesen, akkor fejben utaztam, folyton ment tervezés.
Aztán lett ez a ház és a kert és elnyelt engem. Pedig eleinte csak hétvégi háznak indult. Nem is akartam túl sokat ráfordítani a felújításra sem, csak hogy éppen lakhatóvá tenni (szörnyű állapotban volt a ház, majd a télen csinálok róla egy posztot), de menet közben valami megváltozott bennem.
Eleinte kétlakiztam, a home office-os napokon rohantam le ide, aztán jött a pandémia és itt is ragadtam.
Jó itt, fel se merül bennem, hogy utazzak, vagy nyaralni menjek, mert mióta itt vagyok, azóta folyamatosan nyaralok. Igazi szenvedéllyel csinálom a kertet, feltölt bennem valamit, ami a városban csak lemerült és amit az utazásokon is csak a természet látványa tudott feltölteni. Érdekes módon a városokban mászkálást akkor se szerettem, nem is választottam városnézős utakat.
Mostanában kirándulni vágyom inkább, kinn a természetben és - mivel jön a tél - lesz is rá időm. Van egy pár tervem, ahová el fogok menni, már csak azért is, hogy ne punnyadjak itt be a TV elé a télen.
Kicsit mászkáltam a veteményesben. Mióta felszedtem a hálót és kigazoltam, egész nagyot nőttek a palántáim. Ha november végéig nem lenne fagy, akkor még a karalábék is megnőhetnének.
Kikeltek a rapinik is, a müncheni sörretek is, de a vajrépa is, 2 hónap alatt ezek simán megnőnek a hűvös időben, ha nincs fagy.
Sőt a spenótom is kikelt már és valamit láttam a téli vajfej salátánál is, de azt még csekkolni fogom, hogy saláta-e tényleg vagy valami gyom.
A leveles kel palánták is szépen fejlődnek.
Az ú-zélandi spenótot már felszedtem, de egy csomó magonc kikelt és némelyik egész nagyra nőtt már, hagytam is egyet belőle, mert még ezt is lehet szedni. Tejszínes-gombás mártásokba szoktam tenni, néha van benne egy kis hús is, de inkább nincs és tésztára nagyon finom.
Ez pedig egy római saláta, magba ment, még reménykedem, hogy képes lesz magot érlelni és akkor gyűjtök róla.
A rózsák még nyílnak, szeretem őket, mert ugyan szúrósak, de mindent kibírnak és sokáig hozzák a virágaikat.
Ez a 'The fairy'
'Passion'
'Rotersen'
A fehér japán szellőrózsa.
Itt pedig a Nerine hozza az első bimbóját. Ez nem áttelelős virág, ezért cserépben tartom, pontosabban egy nagy, lapos tálban vannak.